Gyermekirodalom, hit, tudomány

Évtizednyi termés „betakarításának”, fel- és megmérésének az éve 2018 az Erdélyi Toll számára. Az idén tízéves székelyudvarhelyi folyóirat, illetve az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó egy gyermekirodalmi és egy sajtó- és irodalomtörténetre, kritikára, néprajzra, hitre összpontosító antológiát is megjelentetett a jubileumi évben, mindkét gyűjtemény az Erdélyi Toll első két évfolyamának publikációit öleli fel. 

Az Erdélyi gyermekirodalom I.  Az Erdélyi Toll irodalmi és művelődési folyóirat 2009–2010-es évfolyamaiban című kötet motivációja egyértelműen az értékmentés, a visszatekintés általi előrelátás, illetve az egyik legfontosabb célközönségnek tekintett fiatal korosztály minden korábbinál hangsúlyosabb megszólítása. 

Amint azt a kötet anyagát válogató, összeállító Brauch Magda előszavában is jelzi, a gyűjtemény mintegy felét gyermekversek, rövidebb, játékos, dallamos  lírai alkotások teszik ki. Tematikai szempontból fontos szerep jut az évszakoknak, természeti jelenségeknek, ünnepeknek, a madár- és állatvilágnak. Idősebb és ifjabb költőnemzedékek „rímelnek egymásra”, Csávossy György, Jancsik Pál, Ráduly János, Baricz Lajos mellett többek között Nagyálmos Ildikó és Botár Emőke lírájával is találkozhatunk. De nem hiányzik a verses mese sem, Beke Sándor főszerkesztő Öregapó, őzike és a csillagok című alkotásával erről a műfajról is gondoskodik. 

A prózai kínálat nagy részét természetesen a mese teszi ki. Ráduly János székely népmesegyűjtésének pár darabja jól megfér Kozma Mária Marcika-meséi, Czirják Edit és P. Buzogány Árpád történetei mellett. Ráduly János unokája, Janka villanásnyi megnyilatkozásaival bizonyítja, hogy „minden gyermek költő”, Csire Gabriella pedig a kamaszodó korosztályt szólítja meg, egyszerűbb, közérthetőbb „tálalással” kívántat meg olyan irodalmi remekműveket, mint Petőfi János vitéze.

Az Anyanyelvápolás, sajtó- és irodalomtörténet, irodalom, kritika, hit és néprajz. Az Erdélyi Toll irodalmi és művelődési folyóirat 2009-es és 2010-es évfolyamának tudományos-népszerűsítő antológiája című kötetben rovatok szerinti tagolásban kap ízelítőt az olvasó a gazdag tematikából. A szépen rendszerezett, sokszínű kiadványhoz az anyagok válogatását, összeállítását ez esetben is magára vállalt Brauch Magda előszava nyújt útmutatást. 

A kötet szerkezete világosan jelzi az elsődleges célt, a magyar nyelv ápolását, elsőként ugyanis az Anyanyelvünk épségéért rovat tanulmányaiból szemelgethetünk. A leggazdagabb, több mint 80 oldalt felölelő rész a sajtó- és itodalomtörténethez kapcsolódik – szó van többek között az erdélyi emlékiratokról és a kilencvenes évekbeli udvarhelyi folyóiratról, a Székely Útkeresőről –, az ismeretanyag bővítése után pedig igényes szépirodalmi alkotásokkal – lírával és rövidprózával – üdülhetünk fel. Külön értéket képvisel ebben a rovatban Csire Gabriella középkori mondákat és históriákat feldolgozó, szó- és névmagyarázatokkal ellátott munkája. 

A Hit és üzenet rovat elmaradhatatlan színfoltja a Tollaknak, természetesen a gyűjteményben is helyet kapott. Tanulmány – Sebestyén Péter: Az erdélyi magyar kereszténység ezer éve –, lírai alkotások – Csávossy György, Beke Sándor, Józsa Attila, Főcze Kornélia versei – és könyvismertető (Beke Sándor Gondolatok fenyőcsemetékről, ünnepekről, Istenről című ,Sebestyén Péter könyvéről szóló recenziója) találkozása teszi különlegessé ezt a kötetrészt.

Az antológia a néprajznak szentelt rovattal zárul. Ráduly János átfogó gyűjtőmunkájából kaphatunk itt ízelítőt, először a kibédiek archaikus népi imáival térhetünk vissza a régmúltba, majd a Bolyai János és kibédi élettársa, Orbán Rozália kapcsolatáról fennmaradt adatokkal és mondákkal gazdagodhatunk.