2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Gyermekeink – kapcsolatunk tükre

– ezzel a címmel szervezte meg a Gyulafehérvári Családasztorációs Központ és a Família Centrum a Szerdai párbeszédek beszélgetéssorozat hetedik kiadását.

– ezzel a címmel szervezte meg a Gyulafehérvári Családasztorációs Központ és a Família Centrum a Szerdai párbeszédek beszélgetéssorozat hetedik kiadását. A meghívottak – Cosma István pszichológus, Derzsi Ágnes pedagógus, Balázs-Petz Boglárka négygyerekes családanya és Bakó Mária –, többnyire saját tapasztalatokra alapozva, a gyermekneveléssel kapcsolatos problémákat boncolgattak.

 

Ha mi jól vagyunk, a gyerekeink is jól vannak

– adott hangot véleményének Boglárka, akinek kilenc, hat, négy és másfél éves gyerekei vannak. – Négygyermekes anyaként elmondhatom, hogy személyre szabottan kell viszonyulni mindenikhez, külön-külön rájuk kell hangolódni, nem lehet egy kalap alá venni őket. Persze sok esetben közrejátszik a hozzájuk való viszonyulásban az ember fáradtsági küszöbe. De ha naponta legalább 15 meghitt percet töltök mindenik gyerekkel, este elégedett vagyok.

Derzsi Ágnes, aki egy nyolcéves kisfiú édesanyja, bevallotta, sokáig azt hitte, hogy a gyerek a család tükre, viszont rá kellett jönnie, hogy szétesett családból is jöhet kiegyensúlyozott gyerek, és jó légkörű családban is lehet helyes útról letért kiskorú. Hozzátette, pedagógusként szomorúan tapasztalja, hogy a szülők egy része rosszul szereti a gyermekét, és akarata ellenére, a legnagyobb jóindulattal rosszat tesz neki. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyre kevesebb időt töltenek együtt a családok. Viszont a pedagógus nehéz helyzetben van, hiszen beleszólni egy család életébe és tanácsokat osztogatni a szülők szemében nagyképűségnek tűnhet, ha az érintettek nem látják be, hogy valami nem jól működik.

Cosma István szerint a gyermeknevelésben nincs recept, annyi minden befolyásolja a gyerek fejlődését. Nagyon fontos, hogy otthon hogyan viszonyulunk a gyerekhez, mert itt alakul ki az érzelmi biztonság. – Fontos szülőként szembesülni a saját szorongásainkkal. Gyakran találják szembe magukat a szülők azzal, hogy a szabályok, amelyek az egyik gyerekkel működtek, a másikkal nem válnak be, és nem értik, miért van ez. Tudatosítani kell, hogy minden gyerek külön egyéniség, és szülőként más magatartás szükséges a kisgyerekkori dackorszakban és megint más a kamaszkorban. És minden esetben figyelembe kell venni, hogy a gyerek éppen melyik fejlődéslélektani szakaszban van, és vigyázni, hogy ne tévesszük össze az ő világát a mi felnőtt világunkkal – hívta fel a figyelmet a szakember.

Hangsúlyozta a gyermekkel töltött minőségi idő fontosságát, és hogy az együttlét ne annyit jelentsen, hogy közösen nézzük a tévét. A tanítási nap végén pedig ne csak arról faggassuk, hogy hányast kapott aznap, hanem arra is legyünk kíváncsiak, hogyan telt a napja, mi történt vele.

 

Fontos a következetesség

Mondhatok bármit, ha én nem úgy élek, vélekedett Balázs-Petz Boglárka, majd hozzátette, egy másik kihívás, hogy egységes álláspontot képviseljenek a férjével, mert ha nem, a gyerekek azonnal megtalálják a gyenge láncszemet, és rájönnek, hogy anyánál ezt lehet elérni, apánál meg amazt. Így erre mindketten nagyon odafigyelnek.

– Mindannyian hozunk magunkkal mintákat, és fontos odafigyelni, hogy mi az, amit másként szeretnénk csinálni, illetve melyek azok az értékek, amelyeket tovább szeretnénk adni a gyerekeinknek. És nem gondolok itt nagy dolgokra, hanem például a közös családi étkezésekre – jegyezte meg Cosma István. – A gyerekeink figyelnek minket, számukra mi vagyunk a követendő modell, tehát hitelesek kell legyünk a szemükben. Rendkívül fontos ugyanakkor, hogy legyenek szabályok, keretek, és legyünk következetesek a velük kapcsolatos dolgokban, hiszen ha egyik héten ez a szabály és a másik héten más, természetes, hogy a gyerek összezavarodik, és nem fogja tudni, mihez is kell alkalmazkodnia.

 

Néha a szülőnek is elfogy a türelme

Boglárka elismerte, előfordul, hogy elfogy a türelme, és kiabál, de arra mindig odafigyel, hogy ne maradjon elvarratlanul a történet. – Az ilyen esetek bennem is lelkiismeret-furdalást váltanak ki, de őszintén elmondom nekik, mi váltotta ki a haragomat, és ezt a hároméves is megérti – osztotta meg személyes tapasztalatát.

Derzsi Ágnes is bevallotta, sok esetben impulzív, de szerinte nyugodtan láthatja a gyerek, hogy a szülő dühös, és hogy ez egy természetes emberi érzés, amit alkalomadtán ő maga is megtapasztal. – Próbáltam pici kora óta megértetni vele, hogy mondja ki az érzéseit. Manapság jellemző, hogy nem beszélünk az érzéseinkről, nem nevezzük nevén a dolgokat, viszont ha beseperjük a szőnyeg alá, előbb-utóbb robbanni fog – mutatott rá a pedagógus.

Bakó Mária is hasonlóképpen jár el, mindig próbálja elmagyarázni, hogy éppen miért lett dühös és megértetni a gyerekkel, hogy nem vele van a baj.

Cosma István szerint fontos felismerni és elfogadni, hogy igenis vannak érzéseink, néha negatívak is. De soha ne a gyereken vezessük le a feszültséget, főleg ha a dühöt kiváltó ok nem rájuk tartozik. Minden gyereknek fontos szempont, hogy elég jó-e, szeretetreméltó-e, és nagyon könnyen megtörténik, hogy elkezdi hibáztatni magát. Kerülni kell, hogy azt mondjuk neki, rossz, minden esetben kizárólag az éppen folyamatban levő viselkedését szabad minősíteni. A bennünk lévő feszültség semmiképp ne menjen át érzelmi zsarolásba, mert ez nagyon súlyos teher a gyereknek, és elkezdi a saját magyarázatait gyártani, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal. Minden gyereknek vannak erősségei és gyengeségei, és ez így van rendjén – vázolta fel meglátásait a szakember.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató