Gyerekcipőben

Mintha ma kezdenénk tanulni a demokráciát. Silviu Brucan, a bölcs politikai jós bizonyára forog a sírjában, hiszen sose gondolta volna, mekkorát téved, amikor a rendszerváltást követően azt állította, hogy Romániának legalább húsz év átmenetre lesz szüksége a valós demokrácia kiépítéséhez. Aztán teltek-múltak az évek, és a demokratizálódás csak nem akart megvalósulni, egyrészt a „nu ne vindem ţara” jelszó alatt ügyködők miatt, másrészt azért, mert a szelídebb bőrbe bújt, de amúgy a nagyon is „eredeti” átalakulás „hívei” sem siettek átváltani egy civilizáltabb világra.

Ma pedig, több mint negyedszázaddal a '89-es fordulat után, szinte teljes a káosz a politikában, a gazdaságban, az egyetlen „működő” állami intézmény a korrupcióellenes ügyészség, amely próbálja ugyan féken tartani a valóságtól elrugaszkodott, magukat törvények fölöttinek tekintő politikusokat, de azok – kihasználva kiváltságos helyzetüket – sokszor tesznek keresztbe, és szavazataikkal mentik egymás bőrét. Ami természetes is, mert köztudott, hogy olyan sűrű összefonódások vannak, hogy bizonyára sok fej hullna a porba, ha nem úgy szavaznának, „ahogy kell”, szolidaritásból, esetleg zsarolás nyomán. Legutóbb két nappal ezelőtt mentették meg a bűnvádi eljárástól az egyik volt külügyminisztert.

Az elmúlt huszonvalahány év egyik, főleg választási kampányok idején visszatérő motívuma a bürokrácia visszaszorítása, az állampolgári ügyintézések egyszerűsítése volt. Ezen ügyködtek állítólag az egymást követő kormányok. Ezen dolgozik a jelenlegi, szakértőinek csúfolt kormány is, a szokásos „eredeti” módon. Ugyanis a közigazgatásban tapasztalható, mindent átszövő bürokrácia leépítését úgy akarja megvalósítani, hogy sürgősségi kormányrendelettel egy újabb főosztályt hozna létre 35 alkalmazottal, amelyet egy államtitkár vezetne, és amely az 1918. decemberi nagy egyesülés századik évfordulója alkalmával koordinálná úgymond az országszerte szervezendő rendezvényeket. Azt már csak halkan említjük, hogy újabb államtitkári funkció létrehozását is tervezi a pénzügyminisztériumban, ez az államtitkár az európai ügyeket koordinálná, egy újabb struktúra mellett, a strukturális reformok helyzetét, az ország gazdasági versenyképességét, a makrogazdasági stabilitást elemezné. Ötletnek nem rossz, de az eddigi tapasztalat nyomán joggal vannak fenntartásaink az ügyosztály hatékonyságát illetően.

Azt is el kell mondanunk, hogy a mandátum vége felé honatyáink az utolsó száz méteren hoztak még egy, a saját érdekeiket szolgáló törvényt: akik 2013. augusztus 21. előtt alkalmazták családtagjaikat a parlamenti irodákban, többé nem vádolhatók érdekkonfliktussal. És arról is szavaztak a felsőházban, hogy a nyári parlamenti vakáció alatt, amikor honatyáink általában a világ egzotikus felén pihentetik a törvényhozási munkában megfáradt testüket és lelküket, a kormány nem hozhat rendeleteket. Ugyanis, szerintük ez egy „rossz kormány”, és „az ország érdekében csak a folyó ügyeket intézheti”. Azt viszont nem ígérték, hogy szükség esetén megszakítják szabadságukat egy-egy rendkívüli ülésszak erejéig.

Ezért mondtuk, hogy a hazai demokrácia és „ráció” negyedszázad után is gyerekcipőben jár.