A Gondviselés útjai

…kiszámíthatatlanok – állapítom meg 82 év távlatából mint örököse annak a „városi tulajdonnak” kinevezett 870 négyzetméteres területnek az Aurel Filimon utca sarkán, amit kisajátítottak egy bani nélkül. Erről tudtak akkori tanácsosaink is, mégis megszavazták a kisajátítását és koncesszióját. Ismerték a helyzetet, tudták, hogy a mi tulajdonunkról van szó, tudták, hogy igazunkat dokumentumokkal tudjuk alátámasztani, amelyeket 1991-ben, ’92-ben, ’93-ban, ’95-ben, ’96-ban adtunk be.

A Színház téren természetesen van még magánterület, nem csak a miénk, úgy hogy a városvezetés megvalósíthatja terveit, emeletes vagy mélygarázsokat, szállodát vagy üzlethelyiségeket építhet. 

Az igazi kálvária ezután következett. A gyulafehérvári bíróságon a per 5-6 évig húzódott, ahol elismerték a tulajdonjogunkat, s Dorin Florea polgármestert, a polgármesteri hivatalt kártérítés kifizetésére ítélték. A polgármesteri hivatal megfellebbezte ezt a döntést a brassói bíróságon, s jelenleg is ott tárgyalják az ügyet. Ki tudja, még hány város bíróságára kerül az ügy, amíg terveik megvalósulnak?! Hogyan fogadnák el a régi kazánházak parkolóházzá alakítását éppen most, amikor megemelik a városban a parkolási díjakat, ami naponta szép összeget hozna a konyhájukra?!

Ez a rövid története örökségünknek. A Színház téren felállított színpadon folyik a szabadtéri show az időhúzás és a bosszúállás jeleként. Hátha nekik kedvez a szerencse, minket pedig elvisz a hőguta. De az örököseim élnek, s továbbra is igényt tartanak a jussukra!

Nagy E. nyugalmazott tanár