Gombamérgezés

A több száz féle mérgező gomba közül csak a tájainkon gyakori, saját szedésű legjelentősebb gombaféleségeket említjük meg, melyek a gomba toxikus hatását nem ismerő kirándulóknál mérgezést okozhatnak. 

A mérgező gombák toxikus hatását az anyagcseréjük folyamán képzett toxinjuk okozza, mely számtalan környezeti tényező hatásától függően változó lehet mind minőségileg, mind mennyiségét tekintve. Emésztési zavarok felléphetnek nagyobb mennyiségű gomba elfogyasztása vagy nem megfelelően és régóta tárolt gombák esetén is. 

A légyölő galóca (rendszertani nevén amanita muscaria) és a párducgalóca (amanita pantherina) atropir hatású mérgezést okoz. A tünetek a gomba elfogyasztása után egy-két óra elteltével jelentkeznek: izgatottság, kipirult bőr, kitágult pupillák, szájszárazság, szapora pulzus, izomgörcs léphet fel. Súlyos esetekben eszméletvesztés, keringési és légzési zavarok is jelentkezhetnek. Mérgezése rendszerint nem halálos. A kezelés tüneti, anticholinerg hatású phisostigmin intravénás adása csökkenti a tüneteket.

A gyilkos galóca (amanita phalloides) okozta mérgezés tünetei 8-24 óra lappangási idő múlva lépnek fel: előbb hányás, hasmenés, az izomgörcsök mellett ájulás, súlyos keringési zavarok. A halál oka rendszerint máj- és veseelégtelenség. A mérgezés klinikai sürgősségi ellátást igényel. 

A susulykák (inocybes) nyálazást, könnyezést, verejtékezést okoznak, a ritka pulzus mellett csökkent vérnyomás és nehézlégzés alakulhat ki.

A tinórú gombák hányást, hasmenést, gyomor-bél rendszeri tüneteket okoznak.

A sárga harmatgomba a hányinger, hányás mellett a pupilla tágulását, eufóriás és hallucinogén hatást hozhat létre, bár öntudatvesztést is okozhat. A mérgezés ritkán halálos.

Prof. dr. Dienes Sándor