Gomba

Az elmúlt időszakban sok eső esett, és az azt követő meleg a legkedvezőbb feltételeket biztosította erdőn-mezőn a gombák növekedéséhez. Így nem csoda, hogy a médiában is megjelentek a riasztó gombahírek.

Az elmúlt időszakban sok eső esett, és az azt követő meleg a legkedvezőbb feltételeket biztosította erdőn-mezőn a gombák növekedéséhez. Így nem csoda, hogy a médiában is megjelentek a riasztó gombahírek. Egyre több csatornán hallhatjuk, láthatjuk a tömeges gombamérgezésről szóló híreket. Arról viszont nem tájékoztatnak, hogy miként lehetne ezeket elkerülni. Így csak azt sugallják, hogy ne szedjünk, ne vásároljunk, ne fogyasszunk gombát, pedig kár lenne étrendünkből kihagyni ezt a természet felajánlotta lehetőséget. Akkor mi haszna van a szakácskönyvekben leírt számtalan, ízletes, étvágygerjesztő gombás receptnek?

Csaknem minden európai országban létezik gombatörvény, melynek értelmében piacokon, csarnokokban szakemberek ellenőrzik az árusítható gombákat, vagy átvizsgálják az alkalmi gombászok által behozott kosarak tartalmát. Nálunk hiába alkotta meg 2006-ban a kormány a gombatörvényt, ha az alkalmazáshoz szükséges pontosítások máig is váratnak magukra. Így Romániában tilos az erdei gombák piaci árusítása. Ez pedig nemhogy segítene a gombamérgezések megelőzésében, hanem éppen ellenkező hatású. Gombaárusítás ugyanis létezik, nem törvényes keretek között. A romániai gombászegyesületek sorozatos közbenjárására sem képesek honatyáink ezt a törvényt alkalmazási szintre hozni, s emiatt a gombamérgezések nagy részéért a kormány kellene felelősséget válljon.

Marosvásárhelyen a Málnássy László gombászegyesület minden lehetőséget felhasznál arra, hogy – éppen a gombamérgezések megelőzése végett – népszerűsítse a gombákkal, gombaszedéssel kapcsolatos fontos tudnivalókat. Az egyesület tagjai közül tízen szereztek gombaszakellenőri oklevelet. Több helyszínen tartanak ismeretterjesztő előadást, frissen szedett és gombafotókból összeállított kiállításokat rendeznek, nyílt gombásztúrákat szerveznek, ahol minden érdeklődő választ találhat bizonytalankodó kérdéseire. Felkérésre díjmentesen átnézik a természetjárók gombás kosarait, felelősséget vállalva a már átvizsgált gombákért, de piaci gombavizsgálatra még nem kaptak engedélyt (éppen a hiányos gombatörvény miatt). Elérhetőségük megtalálható az egyesület honlapján (www.mlgmv.ro).

A gombászoknak van egy megszívlelendő mondása: a gombáktól nem félni kell, a gombákat ismerni és megszeretni kell. Ha megismerjük a környéken előforduló mérgező gombákat, azok már nem kerülhetnek kosarunkba, s így aggodalom nélkül fogyaszthatjuk el erdőn-mezőn gyűjtött, különlegesen aromás táplálékunkat. Elsősorban a gyilkos galócát kell alaposan megismerni, mert 90%-ban ez a gombafaj felelős a halálos kimenetelű gombamérgezésekért. Fő ismertető jele, hogy tövénél fehér, elálló bocskor, tönkjén fehér, lelógó gallér található. Sima tapintású, domború kalapja legtöbbször olívzöld vagy ahhoz hasonló árnyalatú, puha húsú. Lemezei fehérek, puhák. A tönk gallér alatti részén halványzöldes, kígyóbőrszerű mintázat található. A gombaszedő, aki ismeri ezeket a megkülönböztető jegyeket, nem téveszti össze sem a csiperkével, sem a zöldes kalapú galambgombákkal. Az összetévesztés inkább akkor következhet be, ha a felelőtlen gombász csak a gombakalapot teszi a kosárba, és már hiányoznak a jellegzetes bélyegek. Ilyenkor csak a gombaszakellenőr rutinjára lehet és kell támaszkodni. A mérgezési tünetek későre, az étel elfogyasztása után 8-24 órára jelentkeznek, amikor a felszívódott méreganyag következtében a máj szövetei már bomlásnak indultak. A mérgezés súlyossága függ az elfogyasztott gomba mennyiségétől, de tudni kell, hogy a gyilkos galóca egyetlen példánya elég lehet ahhoz, hogy kórházba kerüljön egy négytagú család. Az MLG minden rendezvényén szóróla-pokon hívja fel a figyelmet a gyilkos galócával való mérgezés veszélyeire.

Bármilyen gombamérgezéses tünet jelentkezésekor orvost kell hívni, és tanácsos kikérni egy gombatoxikológiában jártas gombaszakellenőr véleményét is.

Málnási András