*Fotó: Sófalvi Szidónia
A stílusod beszél, te csak utána jössz
A divat világa felületes hóbortnak tűnhet azok számára, akik kívülről szemlélik, és az idősebb generációk gyakran értetlenül nézik a mai fiatalok túlméretezett vagy múltból merítő szettjeit. Ám a ruhák sokkal többről mesélnek, mint az aktuális trendekről: vizuális történetmesélés, belső pajzs és generációs híd rejtőzik mögöttük. A VIBE Fesztivál Fashion Corner színpadán Deák Katalin új média mesterszakos hallgató, valamint Ercsey Anna film, fotó és média alapszakos hallgató pontosan ezt a témát járják körül. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem két fiatal alkotójával beszélgettünk önkifejezésről, a múlt értékeiről, a fogyasztói társadalom csapdáiról és arról, hogyan találkozhat a nagymamák öröksége a modern fiatalok gardróbjával.
A ruha mint belső pajzs és optimizmus
A pszichológia szerint belépve egy terembe mindössze két másodperc alatt kialakul rólunk egy első benyomás, még mielőtt megszólalnánk. Ebben a villanásnyi időben a megjelenésünk beszél helyettünk, és ezt a képet a későbbiekben rendkívül nehéz megváltoztatni. Anna és Katalin egyetértenek abban, hogy az öltözködésnek óriási szerepe van a mindennapi magabiztosság megteremtésében. Anna elmondása szerint, a saját stílusának megtalálása sorsfordító élmény volt, amely segített feloldani a kezdeti félénkséget is a társas kapcsolatokban, hiszen a jól megválasztott szettek hozzájárultak ahhoz, hogy mások könnyebben nyissanak felé.
Katalin a stílus belső, terápiás oldalát emeli ki: számára a ruhák összeválogatása nem a külvilágnak szóló magamutogatás, hanem egyfajta érzelmi mentőöv. Még a lehangoltság idején is képes a ruhákhoz mint örömforráshoz nyúlni, mert a választása nem a pillanatnyi rosszkedvet tükrözi. Ahogy fogalmazott: „Nem az aktuális állapotomat követi le, hanem az általános, optimista világszemléletemet.”
A nagymama szekrénye kincsesbánya
A divatban működik egyfajta ciklikusság, a neostílusok hulláma, amely folyamatosan visszanyúl a gyökerekhez. A mai huszonévesek előszeretettel emelik be a ruhatárukba a kilencvenes évek grunge irányzatát vagy a kétezres évek elejének Y2K esztétikáját. Ez a folyamat gyönyörű hidat képez a generációk között, hiszen a fiatalok már tudatosan kutatják a használtruha-üzletek kínálatát, vagy a szülők és nagyszülők régi szekrényeit.
Anna büszkén vallja magát a vintage és a klasszikus stílus követőjének, hiszen megragadja a bennük rejlő történelem. Így mesélt erről a különleges kötődésről: „Azért szeretem ennyire ezt a stílust, mert története van. Tudom, hogy 30–50 évvel ezelőtt is viselték, és hogy az öltözködés akkor is hasonló életérzést adott, mint nekem ma.”
A lányok gardróbja valóságos családi ereklyetartó: Anna a nagymamájától kapott egy egész zsáknyi régi csipkét újrahasznosításra, Katalin pedig egy olyan családi kosztümöt őriz és hord nagy becsben, amelynek anyaga generációkon átívelve, a nagymamájától és édesanyjától került hozzá.
Értékek ütközése
Annak idején az idősebb generáció még egy olyan világban szocializálódott, ahol a ruha komoly értéknek számított, amit átalakítottak vagy megstoppoltak. Ezzel szemben a modern fogyasztói társadalom a „dobd ki és vegyél újat” elvét követi, a mai tömeggyártott ruhákat pedig eleve úgy tervezik, hogy ne legyenek tartósak, ami egy ördögi körbe kényszeríti a vásárlót.
Ugyanakkor a mai fiatalság körében elindult egy komoly ellenreakció. A fenntarthatóság iránti igény, a ruhacsere-akciók és a vintage kultúra pont ahhoz a tudatos szemlélethez viszi közelebb a tegnap és a ma fiataljait, amit a nagyszülők képviseltek. Katalin a kapszulagardrób filozófiáját említi példaként, ahol az alapdarabok jól kombinálhatók, így elkerülhető a felesleges pazarlás.
A globális piac és az egyéni felelősség dilemmája
Az olyan platformok, mint a Shein vagy a Temu, teljesen demokratizálták a divatot, ám ez a hozzáférhetőség komoly pszichológiai csapda, amely globális környezeti katasztrófához és hatalmas szeméthegyekhez vezet. A beszélgetés során felmerült a kérdés, felismerik-e a mai fiatalok, hogy a túlságosan olcsó termékek mögött gyakran embertelen munkakörülmények állnak.
Katalin szerint a fogyasztói tudatosság elengedhetetlen, de a valódi áttörést a gyártói és szabályozási oldaltól kell várni. Ahogyan a műanyag zacskók kivezetését is felülről vezették be, úgy a divatipar óriásait is nemzetközi korlátozásokkal kell megfékezni, mert az egyéni bojkott önmagában nem képes megállítani a globális piacot.
Az algoritmusok fogságában és a generációs hidak nyomában
A TikTok és az Instagram korában az algoritmusok diktálják a tempót, ami könnyen uniformizálhatja a társadalmat. A lányok szerint a közösségi média kétélű fegyver, hiszen pozitív inspirációt is adhat, de éles különbséget kell tennünk a divat és a stílus között. A divat külső, múlandó trendekből áll, míg a stílus egyéni ízlést és stabil világszemléletet jelent. Katalin stílusa például nem szorítható be egyetlen dobozba sem, ő eklektikusnak tartja magát, ruhatárában a rockos és romantikus elemek, állatminták és a klasszikus elegancia egyaránt megférnek.
Ha az idősebb generáció megérti, hogy a fiatalok múltból merítő szettjei nem üres hóbortot, hanem az önkifejezést szolgálják, a divat a generációs falak felhúzása helyett egy kapcsolati híddá válhat. A Fashion Corner előadása arra figyelmeztet, hogy a stílusunk és a vásárlásaink mögött felelősség rejlik önmagunkkal és a környezetünkkel szemben is. Ez a tudatos, értékőrző szemlélet lehet a legszebb útravaló mindannyiunk számára, ahogyan azt Katalin is megfogalmazta a beszélgetés végén: „Minden szempontból, a környezetre nézve is káros a fast fashion filozófiája, hogy mindent pazarlunk, megveszünk, majd kidobunk. Ezen kellene gyökeresen változtatnunk: minden, amit megvásárolunk, magunkra öltünk, azt valóban tudjuk értékelni, és akkor vegyük meg, ha meg tudjuk indokolni, miért is van rá szükségünk, milyen funkcionális vagy személyes jelentősége van.”
