Gáz, víz, villany
2023-02-27 15:00:00
- Kuszálik Péter
Mindegyikhez csak a szakszolgáltató révén jutunk hozzá. Szerződések kellenek, meg vezetékek és mérőórák, valamint irodisták, akik vagy értik a dolgukat, vagy nem. Azt hinné az ember, hogy az elmúlt száz évben sikerült gördülékennyé tenni az ellátórendszerek munkáját, de nem, mert mindig kitalálnak valamit.
Lám, hogy megy ez manapság. A kitermelt gázt átveszi a szolgáltató és eladja a lakosságnak. Nem pausáléba’ (átalányban) fizetünk, hanem lemérve, pontosan. A gázelosztó kiépíti az ellátórendszert, a házamig húzza a csövet, fölszerel rá egy gázórát, a belső szerelés már az én dolgom. Az óra az övé, néha elvégzi a metrológiai ellenőrzést is; s ha kell, akkor kicseréli. Időnként kiküldi az emberét, aki leolvassa az óra állását (s ezért nem vesz el külön pénzt!), én a megállapított tarifa szerint kifizetem a fogyasztást. Van benne egy kis huncutság is, mert a gázóra köbmétereket mér, de az árat energiaként fizetem meg, aszerint, hogy milyen fűtőértékű a gáz, ami a csőben érkezik. Azt csak ők tudják, hogy mennyi a fűtőérték, s ha jót akarok magamnak, akkor nem kételkedem az állításaikban. Tulajdonképpen egyetlen dolgom van: fizessem ki – határidőn belül – a számla jobb alsó sarkába nyomtatott összeget. A másik huncutság: a kétévenkénti biztonsági ellenőrzés. A gázművek ezt olyan cégeknek ’szervezik ki’, amelyek megszerezték az ehhez szükséges hivatalos papírokat. Legalább harminc szolgáltató lesi az alkalmat, hogy bekopogjon és felajánlja az ellenőrzést és begyűjtse a kb. 130 lejt (jó pénz az, épp csak le kell hajolni utána). Van egy szaki, aki a ’szimatolót’ végighúzza a cső mellett, hümmög, majd bólint (ez nem több 2 percnél); az írnok megnyálazza a tintaceruzát és elmolyol a papírokkal (ehhez már 18 perc kell). Elveszik a pénzt és elmennek, hagynak egy papírt, ami igazolja, hogy eleget tettél a törvényes kötelességednek. Abban a percben a rendszer biztonságosnak mondható, de hogy mi történik a következő két évben, azt csak a Jóisten tudja. Mindezt törvény rögzíti, de hogy miért kérnek ezért a munkáért ennyi pénzt, az üzleti titok. Soknak találom, mert semmit nem garantálnak, de ez már így marad. Olyan, mint a hajdani füstadó: fizesd ki, s hallgass.
Az áramszolgáltató is ehhez hasonlatos módon dolgozik: a villanyóra az övék, teszik-veszik-rendezik; s az óra leolvasásáért nem kérnek külön pénzt. Előnyük, hogy nem jönnek 24 hónaponként a nyakadra ellenőrzés címén. Mivel ők is utálják a terepmunkát (akárcsak a gázasok), nem havonta olvassák le a fogyasztást, hanem a vészmenedzserek horoszkópjai szerint. Oldalnyi számlákat nyomtatnak – normális ember nem is érti, hogy mi van rajta –, de itt is egy a lényeg: fizesd ki határidőre a fogyasztás értékét.
A vízhasználat adminisztrációja már bonyolultabb, főleg a blokkokban, ahol van egy központi óra, amely az egész tömbház fogyasztását méri, és minden lakásnak van saját órája, ami a családi fogyasztást regisztrálja. Az órát meg kell venned, és az esedékes ellenőrzés / hitelesítés is a te zsebedre megy. A víz előnye a gázzal szemben, hogy nem robban, hátránya, hogy eláztat (ha valami gubanc van a vonalon). Az Aquaserv Rt. a vízórák leolvasását és időnkénti ellenőrzését kisebb cégeknek adta át. Mi az Iton Kft.-hez tartozunk, amely kezdetben egészen jól működött, de a vízórák ellenőrzését talán 6-7 éve végezték el utoljára. Fokozatosan romlott a helyzetük, most már a tönk szélén állnak. 2021-ben mindössze négy alkalmazottjuk volt, az éves nyereségük nem érte el a 100 lejt (interneten elérhető adatok). Hogy mentsék a menthetőt, állandóan emelték a leolvasás árát, 2021-ben még 3 lej volt, ma már 5 lej. (Maga a munka 50 bani, a többi ’járulékos költség’?) Egy másik törvényellenes trükk: akkor is elkérik a szolgáltatás árát, ha nem végzik el a munkát. Decemberben és januárban nem jöttek leolvasni a vízórákat, mégis kérik a pénzt. A listába – amit továbbadnak a tulajdonosi társulásnak – az utóbbi hónapok átlagfogyasztását írták be. Túlkomplikálták a rendszert [a szolgáltató (Aquaserv) és a fogyasztó (én) közé még betettek két lépcsőt (Iton + tulajdonosi társulás)], ezért parlamenti törvény szabályozza a vízszolgáltatási ügyvitelt. Két törvény is született ez ügyben, az 51/2006-os (újabb változatát lásd: Mon. Of. 121/2013. márc. 5.), meg a 241/2006-os törvény. (Egyikben sem találtam meg azt a paragrafust, amely a vízóra leolvasása körüli adminisztrációt szabályozná. A leolvasási költségeket a gáz- és áramszolgáltató nem fizetteti meg külön a fogyasztóval, a vízszolgáltató viszont igen.)
A 241/2006-os törvény azt is rögzíti, hogy a helyi önkormányzat (’városháza’) kötelessége a vízszolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás. Van egy előírás, amelyik a kedves felhasználó jogait védi, de ezt nem alkalmazzák: a 33.§ 2. f) pont kimondja: a szolgáltató kötelessége a járulékos költségek csökkentése („obligaţiile operatorului … reducerea costurilor de operare”). Ennek ellentmond a jelenlegi leolvasási tarifa (5 lej). Rendben. Mivel nálunk a vízórák a lépcsőházban vannak, a plafon alatt egy arasszal, leolvasni csak hokedliről lehet. Azt pedig nem hozza magával a madám, mert nem elegáns. Majd én adok neki kölcsön, de nem ingyen. Mondjuk négy lejért egy-egy alkalommal. Én viszont lojális vagyok, mert ha nem jön ki leolvasni, hanem az irodában ülve ír be egy számot (sacc/kb), akkor nem kérek pénzt a hokedlikölcsönzésért.
Mit szól ehhez a helyi önkormányzat és az Aquaserv?!
