Fráter Lóránd nótás kapitány

Amikor a tavasz első enyhe fuvallatát küldte, és a fák rügyei sokat ígérően, reményt keltve bomlani kezdtek, Csősz Irma nemzetes asszony azt üzente, hogy fontos ügyben járuljak a színe elé. És amikor az óvó néni az ő 86 éves energikusságával és vehemenciájával óhaját fejezi ki, akkor nincs apelláta: menni kell. Ismerve a precizitását, rendszerető következetességét, biztosra vettem, hogy valami nagyszabású munka színesíti a hétköznapjait, ismét, mint mindig. Megérkezve a meleg, múltat idéző otthonába, a maga lényegretörő, vágjunk bele a közepébe stílusában felvázolta az elkövetkező hónapok tevékenységi tervét, amelyben egy kis mellékszerepet kaptam én is. Tulajdonképpen Csősz óvó néni nagyszabású tervéhez kellett egy kivitelező, mivel a munka oroszlánrészét már elvégezte. Megmutatta az alapos, rendszerezett, felcímkézett Fráter Lóránd-anyagot, eddigi kutatómunkájának a kézzelfogható eredményét. Folyamatosan ámultam és bámultam – mindenféle pandémia, világválság és háború ellenére az óvó néni otthona a béke szigete, ő pedig a múltidézés, az értékeink megőrzésének hiteles forrása. Magas vérnyomás és 86 év ide vagy oda, nemzetes asszonyunk   nagyszabású terveinek senki és semmi nem állhat útjába. Így amikor előadta, hogy egészen az országhatárig, Érsemjénbe kell elmenni anyaggyűjtés céljából, már csak az volt a kérdés: mikor? Természetesen nagyon gyorsan meg is szerveztük, és május egyik hétvégéjén, amolyan családi zarándokútként elutaztunk Érsemjénbe. Az utazást alapos felkészülés előzte meg: az óvó néni pontos leírását adta azoknak a helyeknek, amelyeket fel kellett keresnünk fényképeket készíteni, minden felvásárolható, Fráter Lóránddal kapcsolatos anyagot elhozni. Felvettem a kapcsolatot az érsemjéni református lelkésszel, akitől pontos információkat kaptam az ottani Fráter Lóránd-emlékház gondnokának az elérhetőségét illetően. Innen már egyszerű volt az időpont egyeztetése, a szállásfoglalás Nagyváradon és az oda vezető út. 

Érdekes utazás volt: szombaton Nagyváradon szálltunk meg egy Airbnb (AirBed & Breakfast – online foglalási rendszer, melyben privát egyének adnak ki szobát vagy egész lakást rövidebb időszakokra) rendszerben működtetett, minden igényt kielégítő szálláson, másnap innen indultunk Érsemjénbe. Disznajóról érkezve, amely a Felső-Maros mente utolsó, zömében magyar ajkú lakosú települése, nem csak térben, de időben is utaztunk.  A megbeszélt időpontnál korábban érkezve felfedeztük az emlékház szomszédságában található, gyönyörűen gondozott emlékparkot, ahol Fráter Lóránd nótás kapitány emlékszobra mellett a Kazinczy Lajosé és a Kazinczy Ferencé is megtalálható. 

A Fráter Lóránd-emlékház gondnoka, tárlatvezetője Csorba Terézia nyugdíjas tanárnő, aki magával ragadó, színes egyéniség. Előadását hallgatva, ahogy a történelmi tényeket, adatokat fűszerezte pikáns részletekkel, közel hozva régmúlt idők ikonikus személyiségeit, amilyen átéléssel és szeretettel beszélt történelmünk kiemelkedő egyéniségeiről, próbáltam megfejteni a titkot: miből táplálkozik, mi tartja életben ezeknek az idős hölgyeknek a lelkesedését, kitartását? Érdekes élmény volt megélni, hogy az Érsemjén és Disznajó közötti kapocs a Fráter fivérek emléke, annak ápolása. Hallgatva Teréz nénit, megpróbálva követni a gondolatmenetét, valami mély megnyugvást éreztem, egyfajta biztonságérzet töltött el: amíg léteznek Csősz Irma és Csorba Teréz formátumú óriások, nagy baj nem érhet minket. Önzetlen és önkéntesen vállalt értékőrző munkájuk felbecsülhetetlen, életükkel példát mutatnak, életük munkájával gyökereinket erősítik, így adva szárnyakat. Elhivatottságuk, kitartásuk, idős koruk ellenére is hatalmas munkabírásuk, állandó tenni akarásuk igazi példaképpé teszi Csősz Irma óvó nénit és Csorba Terézia tanárnőt is számunkra, az utókor számára. Identitástudatunk és hovatartozásunk fáklyavivői ők. Kérdés: mi tudunk-e élni vele? Megérdemeljük, hogy ránk pazarolják életművük igazgyöngyét? Méltók vagyunk erre az örökségre? 

Talán fel sem fogjuk, mekkora kincset tarthatunk a kezünkben, micsoda kiváltságos állapot, hogy bábáskodhattunk a Fráter Lórándnak szentelt mű megszületése fölött.  

Teréz néni Fráter Lóránd nótás kapitány személyével kapcsolatos pikáns epizódokat is megosztott velünk, ami akkor, az ő idejében nem számított társadalmilag elfogadottnak. Persze, amikor trófeaként elhoztuk Csősz óvó néninek az általunk érdekesnek tartott információkat, rendre kiderült, hogy ő már ezek birtokában volt, és réges-rég elhelyezte a készülő könyve legmegfelelőbb oldalára. 

A mi apró termetű nemzetes asszonyunk elképesztő munkabírással, rendszerezéssel, kutatómunkával, személyes élményei hatására is, olyan felbecsülhetetlen értékű munkát tesz le az asztalra ismét, Disznajó monográfiája után, hogy mi, méltatlan utódok talán fel sem tudjuk mérni. Régmúlt idők kiemelkedő személyiségeit, ikonikus alakjait közel hozva, „fogyaszthatóvá” téve ezzel a hatalmas gyűjtőmunkával, mintegy példaképet állít elénk. Értékvesztett, globalizált XXI. századunkban nagyobb szükségünk van rá, mint gondolnánk. Ugyanakkor Csősz Irma óvó néni a megalapozott kutatómunka tényei mellett úgy tud személyes élményeket becsempészni a könyvbe, hogy ezzel egy kicsit közelebb hozza a főszereplőket, szinte leemelve a piedesztálról őket, ahova az utókor helyezte a Fráter fivéreket, és aztán kicsit ott is felejtette talán.

Az már csak részletkérdés, hogy az óvó néni gyöngybetűivel írt kéziratot a kiadó nem vállalta, csak miután a szöveget számítógépbe visszük. Mert manapság senki nem ír már kézzel, csakis elektronikusan. Kivétel a mi óvó nénink, aki 86 éve teljes erejével, kitartásával, igenis gyöngybetűkkel fáradhatatlanul ír és alkot. Mindenre van megoldás címszóval Csősz óvó néni be is cserkészett két lelkiismeretes, lelkes fiatal lányt, akik vállvetve dolgoztak a kézirat elektronikussá tételén.  

A kiadó precíz munkájában bízva, Isten segítségével, reméljük, szeptember közepén már forgathatjuk a Fráter Lóránd emlékének szentelt könyvet. Reméljük, kedves Szászrégen és Vidéke olvasói, hogy sikerült felkelteni a könyv iránt az érdeklődésüket, hogy minél többen megvásárolják majd, és reményeink szerint az ősszel Disznajón megszervezendő könyvbemutatón is ott lesznek.

Vita Piroska tanítónő, Disznajó