Áll a bál a frankhitelek lejre váltásáról elfogadott törvény kapcsán: a parlament alsóházában egyhangúlag elfogadott jogszabályt nemcsak a hasznukat féltő bankárok bírálták hangosan, hanem a kormány is alkotmányossági kifogást emelt ellene.
Áll a bál a frankhitelek lejre váltásáról elfogadott törvény kapcsán: a parlament alsóházában egyhangúlag elfogadott jogszabályt nemcsak a hasznukat féltő bankárok bírálták hangosan, hanem a kormány is alkotmányossági kifogást emelt ellene. Pedig ezúttal a sokat szidott képviselőház döntött helyesen, még ha választási érdekből is tette. Mert ezzel a törvénnyel az átvert ügyfelek mellé álltak, akiket korábban is megvédhettek volna az előző parlamentek okos törvényalkotással, és a jegybank is szigorúbb szabályozással és felügyelettel, de nem tették meg.
Egy évtizeddel ezelőtt lett volna szükség okos és határozott politikusokra meg jegybankelnökre. Akkor volt napirenden, hogy az uniós csatlakozással megnyissák a román piacot a nyugati bankok előtt, és a korabeli illetékesek – ideértve a jegybank máig hivatalban lévő kormányzóját – jól tudták, hogy olyan bankok is szeletet hasítanak majd maguknak ebből a piacból, amelyek már otthon, Nyugaton is kerültek összeütközésbe a törvénnyel az ügyfelek átverése miatt. Ezeknek a bankároknak az alacsony pénzügyi kultúrájú ország többmilliós potenciális fogyasztóbázisa kész Kánaánnak tűnhetett. De ki lehetett volna fogni a szelet ezeknek az ügyeskedőknek a vitorlájából, ha sokkal szigorúbban szabályozták volna a devizahitelezést akkoriban. Mint már látható, százezreket menthettek volna meg a rövidebb-hosszabb ideig tartó anyagi gondoktól vagy a teljes nyomorba eséstől. Mert az ügyeskedő bankok persze hogy azokat a devizahiteleket csomagolták vonzóbban, amelyeknek a törlesztője attól a valutaárfolyamtól függött, melynek a pontos alakulását még az avatott szakértők is csak tippelni tudják valójában, annyi tényezőtől függ. Mára már egyes ilyen bankok, amelyekkel szemben számos pert is megnyertek az átvert kliensek, fel is hagyták az itteni üzletelést, másokat elvitt a múlt évtized végi válság. Ez persze nem boldogítja azokat, akiknek azóta is jelentős összegű törlesztőik vannak. A kormánynak a törvénnyel szembeni lépése azért is volt ilyen gyors, mert a frankhitelesek tábora nálunk ugyan nem túl népes, de ezután már csak egy lépés lenne a szerződéskori árfolyamszámítás kötelező erejű érvényét átvezetni az euróhitelekre is, ez pedig már a romániai bankrendszert is elég érzékenyen érintené. Mert akkor is fájdalmas a veszteség, ha tisztességtelen haszonról kell lemondani. Vajon a közelgő választások után felálló parlamentben lesz annyi következetesség, hogy az átvert hitelesek több százezres táborát legalább így, utólag próbálja megvédeni a nem tisztességtelenül nyerészkedő bankárokkal szemben?
