2019. november 21., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nem vert fel nagy port az utóbbi napok politikai cirkuszainak hangzavarában a hír, hogy a polgári repülés világából közismert francia gyártó le akarja állítani a Brassó melletti Vidombákon épülő helikoptergyárának fejlesztését, mert a regáti hatóságoktól éveken át csak ígéreteket kapott  szerződések helyett. Az ügy mindössze pár száz tervbe vett munkahely létesítésének elmaradását és a képzett munkaerő elvándorlását jelenti konkrétan, de nagyobb léptékben nézve eléggé elrettentő példa minden, itt beruházást fontolgató vállalkozás számára.

A francia cég és a román állam kapcsolata több évtizedes múltra tekint vissza, a vállalat jelen pillanatban is vegyes tőkéjű, főleg helikopter-karbantartást végző üzemet működtet az állammal közösen, és ez a viszony komoly szerepet játszott abban, hogy három éve az új létesítmény idetelepítéséről is döntöttek. A környező országok is szívesen befogadták volna ezt az üzemet. Még ha az illető gyártó forgószárnyas légi járművei nem is örvendenek különösebb népszerűségnek egyenruhás körökben, mert harci tulajdonságaikban elmaradnak az amerikai gépek mögött, azért egy ilyen gyár több száz milliós üzletet és komoly szellemi tőkét is jelent a befogadó államnak. Már ha az képes tartani magát az ígéreteihez, mert szép szóból aztán kaptak a gallok is egész szakajtóra valót a regáti kancelláriákból. Szó volt itt az utóbbi években katonai vagy polgári célra használható gépek vásárlásáról egyaránt, csak épp az aláírt szerződések nem követték az ígéreteket. Pedig a gyár az utóbbi években diákok oktatását is pénzelte, akiknek a tervek szerint ebben az üzemben biztosítottak volna állást. És ilyen helyeken nem minimálbérben mérik a munkát, tehát az államnak járó adópénzek tekintetében ez az új üzem felért volna egy átlagosan véve ezer fő körüli beruházással is. Így a munkahelyek és az utánuk jöhető állami bevételek elúsznak, a frissen képzett fiatal szakik pedig nevetve fognak külföldön állást találni maguknak, talán pont ennek a cégnek az üzemeiben. Alighanem jobban fogják vinni, mint a többi ötmillió kitántorgott polgártársunk többsége. A vállalat pedig valószínűleg a régió valamelyik országába telepíti majd az összeszerelő üzemét. Az ügynek az igazi pikantériája abban rejlik, hogy ha valaki kívülről követte végig ezt a cirkuszt, okvetlen adódik neki majd a kérdés: megéri ebbe az országba befektetést tervezni, ha még az itteni hatóságokkal évtizedes kapcsolatban levő beruházót is elüldözi innen a csak ígérgetni képes politikum nemtörődömsége? Nem egy ciklusra kellene felelősségteljes vezetőket pozícióba hozniuk a választóknak azért, hogy az ehhez hasonló botrányok negatív visszhangja elüljön, és addig még csak el sem kezdünk felzárkózni a nálunk fejlettebb uniós tagállamok életszínvonalához.