Forró gázból nassol a fekete lyuk
Nagyokat lakmározik a Tejútrendszer közepén elhelyezkedő fekete lyuk abból a rendkívül forró csillagközi gázfelhőből, amely a szakemberek észlelése szerint egyre gyorsuló, spirálozó mozgással a mindent elnyelő égitest felé zuhan.
Nagyokat lakmározik a Tejútrendszer közepén elhelyezkedő fekete lyuk abból a rendkívül forró csillagközi gázfelhőből, amely a szakemberek észlelése szerint egyre gyorsuló, spirálozó mozgással a mindent elnyelő égitest felé zuhan.
A kozmikus nassolásról a Herschel űrtávcsővel készítettek részletes felvételeket. „A képekből ítélve úgy tűnik, hogy a fekete lyuk fokozatosan felfalja a körülötte keringő gázfelhőt” – közölte Paul Goldsmith, az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA pasadenai laboratóriumában dolgozó tudós, aki részt vesz a Herschel-programban. (Az infravörös tartományban működő csillagászati műholdat 2009-ben bocsátották fel Ariane-5 rakéta segítségével.)
A kutató hangsúlyozta, hogy a folyamat megfigyelésével fontos ismereteket gyűjthetnek arról, miként is növekednek a titokzatosság övezte fekete lyukak. Jóllehet a szóban forgó égitestek láthatatlanok – hiszen gravitációs erejük olyan erős, hogy még a fény sem szökhet ki belőlük –, a csillagászok képesek nyomon követni, hogy mi történik, amikor anyagot habzsolnak be.
A Tejútrendszer közepén terpeszkedő szörnyeteg – a Sagittarius A* – körülbelül négymillió naptömegű, és 26 ezer fényévre található a Földet is magában foglaló Naprendszertől. Viszonylagos közelsége kiváló lehetőséget kínál arra, hogy a kutatók tanulmányozzák az objektumok közvetlen környezetét.
A Sagittarius A* más telhetetlen bendőjű fekete lyukakkal ellentétben viszonylag rossz étvágyú, sokat szendereg, és meglehetősen keveset fogyaszt a körülötte keringő csillagokból: a legújabb becslések alapján az azok által kibocsátott anyagnak mindössze tízezred részét tudja csak befogni és elnyelni.
A ScienceDaily tudományos portál szerint ugyanakkor meglepetésként érte a csillagászokat a Tejútrendszer központi régiójában a fekete lyuk felé sodródó gázfelhő szokatlan, az 1000 Celsius-fokot is megközelítő forrósága. A tipikus csillagközi felhők hőmérséklete ugyanis alig néhány tizednyi fokkal kúszik az abszolút zéró (mínusz 273 Celsius-fok) fölé. A kutatók feltételezik, hogy az erősen mágneses közegben keletkező lökéshullámok kiváltotta sugárkibocsátások hevítik fel a gázfelhőt. Hasonló lökéshullámok létrejöhetnek gázfelhők összeütközésekor vagy gyorsan áramló anyagokban.
