2021. április 11., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Beleszólt a bíróság a csődeljárás alatt levő sztrádaépítő és az autópálya-társaság válásába, azaz első fokon felfüggesztették a szerződésbontás folyamatát. Kérdés, hogy ez mennyivel tolja tovább a Maroskece és Aranyosgyéres közti pályaszakasz elkészülésének idejét, de annyi biztos, hogy ez a bukás már a jelenlegi szerződés aláírásakor biztosra vehető volt. Azt ugyanis ép ésszel senki nem vehette komolyan, hogy egy csődhatáron lavírozó építő az elvi költségkeret harmadáért sikeresen kivitelezhetne egy ilyen munkát. És ha nem változtatnak a szabályokon, nem ez lesz az utolsó az ilyen csúfos bukások sorában.

A gond alapja ott van, hogy a hasonló beruházások pályázati rendszerében túl nagy a szerepe az árnak, vagyis az nyeri el a kivitelezési jogot, aki a legkevesebb pénzért hajlandó elvégezni a munkát. Szó se róla, az árak felett minden komoly üzletben lehet tárgyalni és alkudni. Azonban annak kéne egy határt szabni, hogy egy kész kivitelezési terv költségbecslésének mekkora hányadáig lehet itt elmenni. Mert ebben az adott esetben a cég, amikor megnyerte a licitet, már a csőd határán volt. Tehát alapvető érdeke volt megrendeléshez jutni, viszont nem volt abban az anyagi helyzetben, hogy mondjuk az esedékes nyereség töredékéért is elvállalhatta volna a munkát. És ilyen körülmények mellett az elvi ár egyharmadáért vállalta fel a kivitelezést, ezzel az ajánlattal nyert és kapott megbízást a munka elvégzésére. Nem az a meglepetés, hogy belebukott, hanem az, hogy öt évbe telt, mire felbontották ezt a laikusok számára is nevetséges szerződést. 

Ha a döntéshozók annyira komolyan vennék a dolgukat, mint azt szokták a kampányokban állítani, akkor a kivitelezési ár helyett a minőségnek és a határidőnek kellene döntő szerepe legyen a hasonló közberuházások kivitelezőinek kijelölésénél. Azaz valamirevaló szakértők ki tudják számolni, hogy hozzávetőleg mennyibe kerülhet egy adott munkálat, arra még rá lehet tenni egy korrekt nyereséghányadot, és ezen a költségkereten belül az az építő kellene kapja a kivitelezési jogot, amelyik a leggyorsabban és a legjobb minőségben teljesíti a megrendelést. A jelenlegi szabályokkal és hozzáállással nem csoda, hogy még mindig egy olyan pályaszakasz felett folyik a cirkusz, amelynek az eredeti tervek szerint már kilenc éve el kellett volna készülnie. És az is biztos, hogy amíg itt így mennek a dolgok, addig a minőségi munkára alkalmas komoly építők úgy kerülik szép hazánkat, mint a lepratelepet. Úgyhogy pénz, az már talán lenne rá, hiszen a beharangozott nagy uniós pénzcsomag jelentős részét is sztrádaépítésre költenék, de mi kénytelenek leszünk beérni az ingyen cirkusszal.