Fordítók felelőssége

Dilemmák a zenetanárok versenyvizsgáin

Az elmúlt évben is szóvá tettük lapunk hasábjain, hogy a véglegesítő vizsgán (hogy egyszerűbben említsük a meghatározatlan idejű pedagógusi állások betöltésére kiírt vizsgát) a zenetanárok számára megfogalmazott tételek magyar fordításában félreérthető, helytelen kifejezések fordultak elő. Ez azért sajnálatos, mert nem lehet minőségi választ elvárni hibásan, helytelenül megfogalmazott kérdésekre. Azt hittük, hogy az idei vizsgára helyreáll a rend, de nem így történt. 

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Zeneintézetének tanári kara az idén is levéllel fordult szerkesztőségünkhöz:

 »Az egyetem előtti oktatásban a meghatározatlan időre szóló zenetanári állások betöltésére szervezett írásbeli versenyvizsgák évről évre visszatérő problémája: a tételek magyar nyelvű fordítása. Ezek megoldása két okból is szívügyünk. Először, mert nem tisztességes, ha a szárnyaikat bontogató, korábban általunk is formált ifjú tanárjelöltek már kezdettől fogva akadályozva vannak abban, hogy megszerzett tudásukat felmutatva elinduljanak, érvényesüljenek a pályán. Másodszor, mert tulajdonképpen mi, jelenlegi tanárok is az oktatásügyet képviseljük, így ennek tekintélye, hírneve, mely ilyen alkalmakkor jelentősen csorbul, nem közömbös nekünk. 

Bár a tételekhez is lehetne megjegyzéseket fűzni (mennyire reprezentatív az az anyag vagy részlet, amit számonkérnek tőlük), most csak a fordítás minőségét kommentálva, röviden elmondhatjuk, hogy a román szöveg szó szerinti fordítása sajnos oda vezetett, hogy a tartalom, a szöveg értelme is sérült, és bizonyos helyeken érthetetlenné vált a vizsgázó számára. De azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ha egyetemet végzett fiataloktól, sőt az érettségiző diákoktól is elvárjuk, hogy helyesen fogalmazzanak magyarul, akkor a vizsgákon közzétett szöveg is meg kellene feleljen ennek az igénynek. Talán nem kell magyarázni, hogy a szó szerinti fordítás gyakran nem fedi az eredeti tartalmat. A két nyelv alapos ismerete mellett a zenei szakterületen való jártasság és némi bátorság is kell ahhoz, hogy a nyelvnek megfelelő sajátos szófordulatokat, mondatszerkezetet használva, a kérdés eredeti értelmét továbbítsuk a vizsgázó felé. Ez most megint nem sikerült. A szöveg néha nevetséges, darabos. Olyan mondatok születtek, melyekkel soha semmilyen zenei szakírásban nem találkozhatnánk, ott ugyanis elfogadhatatlanok. Továbbá sajnálatos tévedés, hogy az egyik utolsó tételnél hol magyarul, hol románul van pár szó, valójában – furcsa keveréket eredményezve – félig készült el csak a fordítás. 

Lehetne még elemezni: elszomorító, hogy majdnem minden mondat, bekezdés, felsorolás tartalmaz valamilyen szakmai értelemben vett félreértést, fogalmazás- és stílusbeli kivetnivalót, sőt még ismétlődő helyesírási hibát is. Így nem létezik „Brandemburgia 1-es hangverseny”, „Est” a székelyeknél, továbbá a szimfónia és a sinfonia két különböző fogalom stb. Cinikus mondat az egyes tételeket követő megjegyzés: Az értékelésnél figyelembe veszik a logikus felépítést és a szaknyelv használatát, míg a vizsgatételek megfogalmazásában például a kettőspontok után következő szempontok felsorolása még véletlenül sem logikus a szöveg folyamatosságát, a nyelv helyességét, a fogalmazást tekintve. De talán ennyi is elég ahhoz, amiért mindezt szóvá tesszük. A cél nem a kritika, hanem meggyőző érvelés amellett, hogy szükség van a minőségi fordításra. S ha már van magyar nyelvű zenei felsőoktatás, miért nem veszik igénybe ilyenkor tanügyön belül a szakmai segítséget? Mi ezt a közreműködést Marosvásárhelyről, a Művészeti Egyetem Zeneintézetéből az ügy fontosságának tudatában és megoldásának érdekében önzetlenül, szívesen felajánljuk.« 

A levél nyomán megkerestük a Közoktatási Minisztérium kisebbségi államtitkárságát, ahonnan az országos értékelő- és javítóbizottsághoz irányítottak. 

Érdeklődésünkre Nyárádi Zsuzsa tanácsos elmondta, hogy a tavalyi bírálat eljutott hozzájuk. Ezért az idei vizsga megszervezésekor Maros megyét bízták meg, hogy valamennyi tantárgyból magyarra fordítsák a tételeket. Hogy a zenei tételekkel ne legyen gond, a Művészeti Egyetemről is kértek képviselőt, akinek a kilétét nem fedhetik fel.

Kérdésünkre a Művészeti Egyetem Zeneintézetének magyar anyanyelvű tanári közösségétől azt a választ kaptuk, hogy közülük nem vett részt senki a fordítóbizottságban. 

Mivel nincsen szándékunkban nyomozó munkát folytatni, bár jó lenne tudni, hogy kik azok a magyar tagozaton oktató zenetanárok, akik csak ilyen mértékben ismerik a zenei szaknyelvet, és ennek ellenére vállalkoztak a fordításra, azzal zárjuk ezt az írást, hogy remélhetőleg jövőre csak sikerül pontos magyar fordításban jobb kérdésekkel felmérni a vizsgázó tanárok felkészültségét.