Folytatódik az ásatás Mikházán

Izgalmas régészeti feltárást kezdtek el tavaly a Maros Megyei Múzeum munkatársai Mikházán, az ókori Róma egykori határán álló katonai vár területén.

Fotó: Vajda György

Izgalmas régészeti feltárást kezdtek el tavaly a Maros Megyei Múzeum munkatársai Mikházán, az ókori Róma egykori határán álló katonai vár területén. A munkálatokba a római limes mint európai kultúrtáj Erasmus program keretében bekapcsolódtak németországi, magyarországi és hazai diákok és oktatók is. Az idén 50 egyetemista és 20 tanár folytatja a tavaly elkezdett ásatásokat, amelyekről a program koordinátora, Pánczél Szilamér, a megyei múzeum római koros régésze számolt be.

Elmondta, a régészeti kutatások három helyszínen zajlanak: a katonai tábor parancsnoksági épületében, a vicusban, vagyis a táborhoz tartozó civil településen levő fürdőben és az itt található hajdani lakóházban. Mindhárom helyszínen a feltárások már tavaly elkezdődtek, ezeknek a bővítésén dolgoznak idén. Két helyszínen a terület nagysága miatt képtelenség volt egy ásatási kampány alatt feltárni mindent, ugyanis a fürdő 40x40 méteres épület volt, a parancsnoksági szoba alapterülete 25x30 méter. Az utóbbiból kiindulva elképzelhető, hogy mekkora lehetett a castrum. Ha igaz, közel 2 hektárt kell megmozdítaniuk. A „vi-cusban” levő lakóház feltárása volt a legnagyobb kihívás a régészeknek. A faépületek maradványait, nyomait rendkívül nehéz beazonosítani a fekete humuszban gazdag földben, ennek ellenére egy régészeti szelvényben sikerült megtalálni a ház maradványait, ami azért érdekes, mert az itt előkerült tárgyak alapján betekintést nyerhetünk az egykori római mindennapi életébe.

Párhuzamosan a régészeti feltárásokkal, geofizikai kutatásokat is végeznek Marosvécsen, Mikházán és Sóváradon, ugyanakkor egy másik régészcsapat terepkutatáson fésüli át a limeshez tartozó létesítményeket, hogy újabb lelőhelyeket azonosítsanak be. Ezekről topográfiai mérés is készül.

Az építészek elsősorban Mikháza épített örökségét próbálják felmérni, leltárba venni, ugyanakkor a már említett lelőhelyeken kialakított régészeti park tervezésében segítenek. A hosszú távú tervben szerepel egy komplex kultúrközpont kialakítása is, ahol tájékoztató-oktató helyiségek, konferenciaterem, kiállítótermek lesznek. Ezeket a terveket korábban már bemutatták az érdeklődőknek.

A mikházi munkálatokkal párhuzamosan Sóváradon is hozzáfogtak az épített örökség leltárának elkészítéséhez. Az idei tudományos munka különlegessége az a háromdimenziós lézerszkenner, amivel a berlini egyetem diákjai és munkatársai felmérték a mikházi kolostortemplomot és több lakóházat, székely kaput is. Ezzel a módszerrel készíthető el a legrészletesebb dokumentáció. A berendezés sokkal pontosabb képet készít, mint bármilyen más, eddig használt rajztechnikát alkalmazó műszer, ugyanis 5 mm-enként egy pontot mér. Ezért olyan részletgazdagságot tud regisztrálni, amit szabad szemmel nem is láthatunk. Ami ennél is fontosabb, hogy a nagyon pontos rajzokat háromdimenziós képben menti el, amelyet tetszés szerint a számítógépes program segítségével forgatni lehet. Ez a technika a régészeti feltárásokban innovációnak számít, ezért még csak kísérleti jelleggel alkalmazzák.

Mindezek mellett a kutatóárkokból kiemelt régészeti anyagot a mikházi kultúrotthonban felállított laboratóriumban dolgozzák fel a restaurátorok, akik lerajzolják, fotózzák, bejegyzik az anyagot, így kiállításra készen kerülhetnek be a tárgyak a múzeum raktárába. Ottjártunkkor egy bronz hajtűt emeltek ki az árokból és egy nagy cserépedényt is előkészítettek a kiemelésre. Pánczél Szilamér elmondta, hogy a parancsnoki szoba falai között nagy mennyiségű ablaküveg-törmelékre bukkantak, ami azt jelzi, hogy üvegablakokat használtak a rómaiak. A fürdő területéről pedig üvegedények, ruhaletűzők, hajtűk kerültek elő, ami arra utal, hogy azok, akik ide jártak, szépítőszereket, parfümöt használtak és szép ruhákat viselhettek. Az sem mellékes, hogy, mint a birodalom más részeiben, a fürdőnek padlófűtésrendszere volt.

Az idén is, mint tavaly, ezüst pénzérmék is előkerültek, ami segít abban, hogy időben pontosan meghatározzák, mikor használták a várat, a települést a rómaiak. Némelyik érme még feldolgozás alatt áll. Az említetteken kívül nagyon szép, a kortárs művészetben is használt díszítőelemekkel ellátott ruhakiegészítőket (tűket, csatokat) találtak, de előkerült egy fejsze is, késpenge, több nyílvesszőhegy, kézifúró s több mint tíz doboz kerámia. Mindez alig két hét régészeti feltárás után.

A régész szerint mindez igazolja, hogy nagyon gazdag lelőhelyre bukkantak, ami a több mint 2000 év során azért jócskán elpusztult, hiszen az építőköveket az évszázadok alatt elhordták (ebből építették a kolostortemplomot és a település számos lakóházát is), a területet pedig többször felszántották, így a felszínhez közeli tárgyaknak is nyomuk veszett. Mindezek ellenére azonban a módszeres régészeti kutatásnak köszönhetően még mindig nagyon sok minden előkerülhet. Az a jó, hogy nincs beépítve a helyszín, és ez azt jelenti, hogy több évig is zavartalanul kutathatnak itt a régészek.

A jövővel kapcsolatosan Pánczél Szilamér elmondta: az idén lejár az Erasmus program, jövőtől jóval kisebb csapattal dolgoznak majd, de szeretnék, ha a programban részt vevő partnerintézmények, az egyetemek továbbra is lehetőséget találnának arra, hogy a tervet végigvigyék. Számtalan jó ötlet született arról, hogy milyen legyen a régészeti park, miként lehetne idegenforgalmi látványosságként értékesíteni a castrumot, ezek közé tartozik a másodjára megszervezett római fesztivál is. Amennyiben sikerül a finanszírozást biztosítani, mind az ásatások, mind az értékesítés folytatódik az elkövetkezendő években is – mondta el a programvezető régész.