Folyamatban a próba

Néhány napja a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyerekszínházban próbál az a stáb, amely az idén a mikházi Csűrszínházban színre viszi Móricz Zsigmond Boszorkány című, kevésbé ismert drámáját. A rendező ezúttal is Török Viola, aki korábban Lorca Vérnászát és Balassi Bálint Szép magyar komédiáját állította színpadra. A próbák szünetében beszélgettünk a rendezővel a készülő darabról.

Fotó: Vajda György

Néhány napja a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyerekszínházban próbál az a stáb, amely az idén a mikházi Csűrszínházban színre viszi Móricz Zsigmond Boszorkány című, kevésbé ismert drámáját. A rendező ezúttal is Török Viola, aki korábban Lorca Vérnászát és Balassi Bálint Szép magyar komédiáját állította színpadra. A próbák szünetében beszélgettünk a rendezővel a készülő darabról.

– Miért választotta az idén Móricz Zsigmond Boszorkány című drámáját?

– Minden évben arra törekszem, hogy a kiválasztott mű annak a tájnak a varázslatosságáról szóljon, ahol bemutatjuk az előadást. Ahogy az előző években is láthatta a közönség, ezekben a darabokban megjelent az ember viszonya a természethez, az, hogy miként élünk benne, hogyan figyeljük a titkait, mennyire van jelen a ma emberének az életében a népi kultúra. Mindezeket előtérbe helyezve akadtam rá Móricz Zsigmond Boszorkányára. Első olvasatra éreztem azt, hogy ez a boszorkány – Báthory Anna – olyan szimbolikus szereplő, aki mindenképpen arról híres és hírhedt, hogy a természethez közel él, a titkokat keresi, és a világot másként látja, mint kortársai.

– Móricz Zsigmond tulajdonképpen az Erdély trilógiában is ír Báthory Annáról, illetve viszonyáról Bethlen Gáborral. Mennyire más a regényben megjelenő Báthory Anna, mint a drámában megrajzolt szereplő?

– Móricz Zsigmond Boszorkánya érdekes módon alakította bennem ki ezt a képet. Báthory Anna „boszor-kánysága” a drámában másként jelenik meg. Úgy tűnik, mintha Móricz a regény megírását követően nem lett volna teljesen elégedett azzal a képpel, amit megrajzolt a trilógiában. A drámában máshova helyezi a hangsúlyt. A trilógiában általános klisé szerint egy szép asszony, akinek nagyon rossz híre van, nem tartja be a szabályokat, bűvöléssel-bájolással foglalkozik, erkölcstelen életet él, el akarja csábítani Bethlen Gábort. Mivel nem illik be korának szellemiségébe, amikor az ország fennmaradása érdekében új törvényeket alkottak, hogy „meg-tisztítsuk az ország lelkét”, halálra ítélik. A drámában más boszorkányképet alakított ki a szerző. Báthory Anna nem erkölcstelen bűvölő-bájoló némber, akit föltétlenül el kell ítélni, hanem inkább az a fajta, titkokat kereső, független, szabad, öntörvényű nő, aki nem vesz semmit készpénznek, amit a világ rákényszerít. Nem jár templomba, megvan a hithez és Istenhez való viszonya, a társadalmi kapcsolatokat is másként értékeli, mint kortársai, akik emiatt gyűlölik. A darabban is elhangzik: „senkinek nem szabad másnak lenni, mint amilyen”, főleg egy ilyen főrangú nőnek, akitől elvárják, hogy a korabeli erkölcs szerint példamutató legyen. A drámában a legfőbb szál a Bethlen Gábor és a Báthory Anna szerelme. Vajon egyszerű csábításról, kalandról van szó, vagy ennél jóval többről? Milyen a viszonyuk egymáshoz, mennyire fogadja el Báthory Anna a fejedelmet feleségével együtt, vagy csak magának szeretné megtartani? Bethlen Gábor részéről pedig az a kérdés, hogy mennyire használja ki ezt a helyzetet. Visszaél-e ezzel, hiszen a történelmi tények igazolják, hogy hadviselés céljából igen nagy szüksége volt a fejedelemnek a Báthory Anna vagyonára. Ezért mennyire fontos számára az, hogy a szerelmet kihasználva vagyont szerezzen? Hol van a kiszolgáltatottság, az erkölcsösség határa? Mennyire igaz, hogy emiatt képes volt boszorkánypert indítani Báthory Annával szemben? Túl a legendákon és a történelmi tényeken Móricz a drámában tulajdonképpen két erős egyéniség küzdelmére helyezi a hangsúlyt.

– Tulajdonképpen ezek olyan kérdések, amelyeket akár ma is fel lehetne tenni, hiszen vannak, akik képesek feláldozni a szerelmet a hatalom oltárán, találkozunk erkölcstelen, gátlástalan, felszínes emberekkel, akik tele vannak előítéletekkel, és úgy ítélkeznek mások felett, öntörvényű emberek rúgnak fel erkölcsi és együttélési szabályokat, és a példákat sorolhatnánk.

– Igen, ezért is aktuális ez a dráma, hiszen azt is feszegeti, hogy a társadalomban ki hogyan, mennyire tartja be a szabályokat. Ugyanakkor mennyire fontos az egyén számára, hogy a saját igazságát keresse, ne fogadjon el semmit gondolkodás nélkül, hanem mindent megkérdőjelezzen, a saját lelki tükrén átszűrve csak azt fogadjon el igaznak, amiről meg van győződve, hogy az. A kérdéseket tovább ragozhatnánk akár mai szemszögből is. Tulajdonképpen ki is a boszorkány? Ebben a bonyolult viszonyítási rendszerben szembesítjük a szerelmet a mindenkori hatalommal. S ebben a párharcban arra is keressük a választ, hogy melyik győz: a hatalom vagy a szerelem? Milyen vonatkozása van a hatalomnak: ki miért adja el a lelkét, mit áldoz fel ezért. A „nagy fejedelem” csak a hatalmat testesíti meg vagy az erkölcsi tartást is? Nagyon fontos a mai világban is, hogy a hangsúlyok hova vannak helyezve. Vagy mindezt akár családon belüli kapcsolatokra bontva elgondolkodhatunk azon, hogy mit jelent a kompromisszum egy házasságon belül? Hogyan lehetünk társai egymásnak, ki szabja meg álmaink határát? Ha egy kicsit tágabb értelemben a mi erdélyi helyzetünkre tekintünk, akkor talán úgy is elemezhetnénk mindezt, hogy ebben a globalizált világunkban olyan könnyen megválunk a saját kultúránktól, lemondunk szokásainkról, mivel az Európai Unió mindent megszab számunkra. A „boszorkány” üzenetében egy kicsit benne van az is, hogy ne bizonytalanodjunk el emiatt, hanem próbáljunk a saját „eszünkkel gondolkodni”, őrizzük meg kultúránkat. Keressük, fejtsük meg titkait, hiszen még nagyon sok mindent nem tudunk róla. Ezekre a kérdésekre keressük a választ, és ezért aktuális ma is a dráma.

– Tudomásom szerint a darabot 1947-ben mutatták be, s a főszerepet az író lánya, Móricz Lili játszotta. Utána pedig nem igazán került színpadra. Mi az oka annak, hogy a rendezők „elfelejtették” elővenni a szövegkönyvet?

– Móricz Zsigmond a budapesti Nemzeti Színház felkérésére írta meg a darabot, aztán nem is a fővárosban, hanem Pécsett volt az ősbemutató. Amiről én tudok, hogy valamikor a 70-es években Sepsiszentgyörgyön játszották, de azóta valóban nem került színpadra. Valahogy a történelmi drámák a háttérbe szorultak, „kimentek divatból”. Másrészt pedig az eredeti mű szövege nehézkes, túl sok a leírás. Én átdolgoztam, és a dráma 21 szereplőjéből mindössze hatot hagytam meg. Nagy tisztelője vagyok az írónak, és remélem, hogy ő sem venné rossz néven, hogy ilyen lényegretörően lerövidítettem a szöveget, azokra a fontos szereplőkre koncentrálva, akik továbbviszik a cselekményt.

– Kik a szereplők?

– Báthory Anna, vagyis a boszorkány Kiss Bora-Zsuzsanna, a Csíki Játékszín színművésze, a fejedelemasszony Ritziu Ilka-Krisztina, a fejedelem Boros Csaba, Jósika Zsigmond Kinda Szilárd – frissen végzett színészek, a Püspök Szélyes Ferenc, a Banya Moréh Boglárka, aki a Bekecs néptáncegyüttes oszlopos tagja, őt a Csongor és Tündében Mirigyként ismertük meg hasonló szerepben. És itt elárulom, hogy céltudatosan kapcsoljuk össze az előadásokat, hiszen a magyar drámaírók, költők is mindig egymás szellemiségét folytatják, s ezzel is jelezni szeretném, hogy a nagy témák felvetésekor tulajdonképpen mindig ugyanarról van szó, csak ki-ki a maga módján egy kicsit másként jeleníti meg alkotásaiban.

– A mikházi Csűrszínházban színre vitt korábbi darabokban is hangsúlyos szerepet kapott a zene és a tánc. Így lesz a Boszorkányban is?

– A népi és korabeli zene gyökereire épült fel a darab, nyilván olyan feldolgozásban, ami a mi reflexiónkat is tükrözi. Az idén is Könczei Árpád a zeneszerzőnk. A tánc kissé visszafogottabb, s a zenének megfelelően Benő Barna koreográfus a mozgásvilág kialakításában, népi és régi táncelemekkel gazdagítja az előadás formanyel-vét. A díszletben a korabeli szimbólumok mai átgondolását próbáljuk megjeleníteni. A jelmezek Szélyes Andrea Natália alkotásai.

– Mikor lesz a bemutató?

– Ha minden tervszerűen megy, akkor július 25-én, csütörtökön a mikházi Csűrszínházban nyilvános főpróbát tartunk, 26-án, pénteken lesz a bemutató és 27-én, szombaton is játsszuk még egyszer a darabot, az előadások 21 órától kezdődnek.