Főhajtás az áldozatok előtt

„Székelyföld autonómiastatútuma összhangban van a nemzetközi jog normáival, követi az európai autonómiák általános gyakorlatát, nem sérti Románia integritását, sem a székelyföldi románok jogait, de szavatolja a székelység magyar nemzeti önazonosságának és sajátos regionális identitásának, hagyományainak a védelmét, megnyitja az utat a gazdasági felemelkedés előtt” – jelentette ki vasárnap este a Kultúrpalotában Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. 

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a madéfalvi vértanúk emlékművénél szervezett megemlékezés és az azt követő koszorúzás után, vasárnap este 6 órától, a többéves hagyománynak megfelelően, Marosvásárhelyen is megemlékezett a madéfalvi veszedelem 254. évfordulójáról.

 

Egyetlen bűnük az volt, hogy kiálltak jogaikért

A műsorvezető Kilyén László felvezetőjében arról beszélt, hogy 1762-ben bécsi, a székelységtől idegen megfontolások alapján akarták megváltoztatni a székelység berendezkedését, ami elszegényedéssel, önállóságának elvesztésével fenyegetett. Ez ellen tiltakoztak a székelyek, ezt az ellenállást fojtották vérbe 1764. január 7-én, amikor a fegyvertelen székelyeket állig felfegyverzett idegen katonákkal mészároltatták le. 

Dr. Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja egyebek mellett kijelentette: fejet hajtunk az áldozatok előtt, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy kiálltak jogaikért. Felhívta a figyelmet, nem elég a bátor elődök előtti főhajtás, ma nekünk is meg kell védenünk jogainkat, meg kell vívnunk a magunk békés küzdelmét.

Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke három kulcsfogalom – közösségi ellenállás, hadviselés, túlélés – köré építette a beszédét, hangsúlyozva, hogy akkor fegyverekkel harcoltak, ma kommunikációs hadviselés folyik. Reményét fejezte ki, hogy 2018 közösségi ügyeink terén előrelépést hoz.

Makkai Gergely, Marosvásárhely alpolgármestere szerint az 1764-es madéfalvi vérengzés az évszázados szabadságharc egyik tragikus történelmi állomása, ugyanakkor a székely történelem sorsfordító eseménye is volt, mert a vérengzést megelőző évek „székely sorsot terhelő műveletei sajnos egy másik csapásba, az elvándorlásba fordultak át. Minket, ma élőket az akkori idők emléke mindenekelőtt arra kötelez, hogy ragaszkodjunk ahhoz a szabadságeszméhez, amelyért eleink küzdöttek, és amelyért meg is haltak, ha nem volt más választás”.

Javaslatokat is megfogalmazott: többek között azt például, hogy „a két szervezet anyagait, a székelység szellemi műhelyeinek a termékeit, nagy tudású történészeink kitartó munkássága által feltárt ismereteit rendszerezzük és foglaljuk össze egy, a székelységet, annak eredetét, történelmét, néprajzát, kultúráját bemutató, átfogó, egységes formába”, és anyagiakat sem sajnálva fordítsák le világnyelvekre és terjesszék „a szélrózsa minden irányába”. 

 

Alkotmányos eszközökkel, erőszak nélkül Székelyföld autonómiája mellett

Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint ünnep is, meg gyásznap is január 7., amikor „gyászoljuk az áldozatokat, és ünnepeljük a kétéves székely nemzeti ellenállást”.

Mint mondta, minden történelmi megemlékezés a jelennek szól. Azért idézünk fel történelmi eseményeket, ünneplünk vagy emlékezünk történelmi gyásznapokról, hogy a jelenkor kihívásainak adjunk olyan választ, amellyel éppen azok emléke előtt tisztelgünk, akiket megidéztünk. Évről évre elmondjuk, 1762 és 63 a székely ellenállás két történelmi éve. Az ezeket lezáró madéfalvi tragédia a székelység történelmi tudatának részévé vált, a madéfalvi emlékmű pedig az egész székelység közös jelképe. 

Kijelentette: ma is egy cél fogja össze a székelységet, a székelyek szabadságát törvényes, alkotmányos eszközökkel helyreállítani. 

Mint mondta, ma alkotmányos eszközökkel, erőszak nélkül lépnek fel Székelyföld autonómiája mellett. Hangsúlyozta, hogy Székelyföld autonómiastatútuma összhangban van a nemzetközi jog normáival, követi az európai autonómiák általános gyakorlatát, nem sérti Románia integritását, sem a székelyföldi románok jogait, de szavatolja a székelység magyar nemzeti önazonosságának és sajátos regionális identitásának, hagyományainak a védelmét, és megnyitja az utat a gazdasági felemelkedés előtt.

 

A mi érdekünk az,hogy itthon gyarapodjunk

Csibi József, Madéfalva polgármestere Wass Albertet idézte: „Az emberiség legnagyobb átka az elfogultság, mert az elfogultság megvakítja a látást, s gonosz irányba téríti a tömegeket. Csak megértés alapján lehet emberi közösséget megtartani, legyen az a közösség család, nemzet vagy ország. Az egymás iránt való türelem és megértés a társadalom legfontosabb kelléke. Ahol ez kivész az elfogultság miatt, ott minden összeomlik” – jelentette ki, utalva arra, hogy 254 évvel ezelőtt Adolf Buccow osztrák tábornok elfogultságból indított támadást a Madéfalván összegyűlt székelyek ellen, akik éppen azt a petíciót készültek aláírni, amelyben kimondták, hogy csak akkor ragadnak kardot, ha őket is támadás éri.

A polgármester szerint a székely közösségnek ma is ilyen elfogultságokkal kell megküzdenie: „Részei vagyunk annak az Európának, amely nem velünk, őshonos kisebbségekkel foglalkozik elsősorban, hanem a bevándorlók segítésével van elfoglalva.” Mint mondta, ma mindenkinek van egy terve – Brüsszelnek, Budapestnek és Bukarestnek is – de ezek a tervek saját érdekek alapján készülnek. „A mi érdekünk az, hogy itthon gyarapodjunk gazdaságilag, hogy a budapesti polgár értse és érezze, hogy mi is magyarok vagyunk, a bukaresti pedig értse, hogy honfitársak vagyunk, és itt keressük a boldogulásunkat.”

Gáspár Sándor újságíró Pál Antal Sándor akadémikusnak a témáról szóló írását olvasta fel.

A rendezvényen felléptek Kilyén Ilka és Györffy András színművészek, Szőllősi Kata, a Fölszállott a páva középdöntőse, valamint Eötvös Rémusz, a Fölszállott a páva különdíjasa.

 

*

 

Az alpolgármester vállalása

Makkai Gergely, Marosvásárhely alpolgármestere vasárnap este részt vett a Kultúrpalotában a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett megemlékezésen, amelyen a több mint 250 évvel ezelőtti madéfalvi vérengzésre emlékeztek. 

Felszólalásában, utalva az elmúlt napokban nagy port felkavart félrefordításra, amikor a marosvásárhelyieket „tragumúráknak” szólítva hívta a polgármesteri hivatal a főtéri utcai szilveszterezésre, azt mondta: „Ma sem élünk sokkal jobb időket, mint a veszedelem idején. Ha akkor fegyverrel kellett harcolni a puszta biológiai létért, ma sokkal kifinomultabb eszközökkel kell szembeszállni nemcsak az ismert ellenségekkel, a történelemhamisítókkal, de sajnos, a köztünk is bőven akadó megalkuvókkal, kételkedőkkel, kötekedőkkel, örökös elégedetlenkedőkkel, a megmondóemberekkel. És mindez hatványozottan érződik egy olyan frontvárosban, mint az egykori Székelyvásárhely, a Székelyföld és a székely nemzet elévülhetetlen fővárosában, ahol isteni kegyeletből és a sorstársaim választói akaratából időlegesen a sok felelősséggel és kihívással terhelt alpolgármesteri tisztséget tölthetem be.” 

Az eseménnyel kapcsolatosan kijelentette: „Mint a város magyar alpolgármestere, annyit mondhatok el, hogy az eset sajnálatos módon érintett mindenkit, különösen a magyar közösséget, és személy szerint engemet is. Elhatároztam, hogy a hivatali teendőim mellett – amelyek rendkívül sokrétűek, és ha jól felmérem, nem csupán egyemberi tevékenységet ölelnének fel –, vállaltam, hogy ezután addig, ameddig a polgármesteri hivatalban hivatalos magyar nyelvű fordítót alkalmaznak, addig minden, közvélemény elé kerülő anyagot bekéretek magamhoz, és átnézem azért, hogy többet ne fordulhasson elő ilyen sajnálatos esemény. Ezzel tudok hozzájárulni ahhoz, hogy az engemet megelőző időszakban felgyülemlett gondokon, problémákon mandátumom ideje alatt tudjak segíteni.”