Fogyatékkal élők optimizmusa

December harmadika 1992 óta a fogyatékos emberek nemzetközi napja. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a veleszületett vagy szerzett fogyatékkal élők problémáira.

Közismert bibliai történet a Bethesda-tavi gyógyítás, amikor egy 38 év óta betegségben szenvedő, mozgáskorlátozott ember eredménytelenül remélte a gyógyulást ezen a korabeli híres gyógyító helyen, amely számára semmilyen megoldást nem hozott. A nyomoréknak azonban olyan nagy volt a hite, hogy ezt látva Jézus meggyógyította őt. „Kelj fel, vedd a fekvő alkalmatosságodat és járj!” – mondta a fogyatékos embernek, és az elindult. Ezzel hátrányos fizikai megkülönböztetése véget ért.

Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint „az egészség a teljes testi, lelki, szellemi és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság, nyomorékság hiánya”. A fenti meghatározás nemcsak az egészségeseknek üzen, hanem fontos jelentéssel bír a betegek és külön a fogyatékosok, nyomorékok számára is. Az egészségi szempontból hátrányos helyzetűeknek ugyanis azt üzeni, hogy hátrányaikat máshol, más területen ellensúlyozhatják, és ezáltal hátrányos megkülönböztetésük következményeit csökkenthetik. Sőt, bizonyos dimenziókban a fogyatékos ember az egészséges személy fölé emelkedhet. 

A dolgok viszonylagosságára jelképesen és olvasmányosan rávilágít H. G. Wells A vakok országa című műve, amelyet mind egészségesek, mind fogyatékosok számára elolvasásra ajánlok. A novellából kiderül, hogy a körülményekhez való alkalmazkodás képessége jóval fontosabb, és egyáltalán nem biztos, hogy a vakok közt a félszemű a király, sőt... Utalva az elbeszélés alább idézett soraira:

„– Azt még sohasem hallottad, hogy »A félszemű is király a Vakok Országában«? 

– Mi az, hogy vak? – kérdezte a vak ember csak úgy odavetve, a vállán keresztül.”

Akaratlanul a fentiek iránti bizonyságtételül, amúgy a látássérültek helyzetének jobb megismerése céljából eddig kétszer mentem el Budapesten a Népligetbe a Láthatatlan kiállításra, amelynek a megtekintését minden látó számára kötelezővé tenném. „Ha eljössz, Te is megértheted majd, milyen érzés az egyik legtöbb információt adó érzékszerved, a látásod nélkül élni, és hogyan erősödnek fel egyéb érzékeid. Ezen a kiállításon vakok vagy látássérültek kísérnek el egy olyan útra, ami megváltoztatja az életed” – a szervezők ezzel a felhívással fordulnak a többségben levőkhöz, az egészséges látókhoz.

Kérdem én, Kedves Olvasó, vajon mikor láttál legutóbb tolószékes embert, szellemi fogyatékost, esetleg nemlátót? Éppen a tegnap, vagy leginkább több héttel, sok hónappal ezelőtt? Talán jó hírnek könyveled el, hogy íme, alig vannak!? Pedig szép számmal élnek ott is, ahol laksz, ahol mindennapi éle-tedet éled! Csakhogy mindennapjaikat többnyire otthoni bezártságban töltik, nem tudnak vagy nem mernek kimozdulni, és „felvenni a harcot az egészségesekkel”. Nyilvánvaló, ennek a helyzetnek a jobbítása – közös feladat.

Kedves Olvasó! Gondoltál-e arra, hogy amennyiben nem tartozol a minden huszadik emberből álló kisebbséghez, a fogyatékosok közösségéhez, akkor valamiképpen mégiscsak kiváltságos vagy? Ha pedig a fentiekkel nem vagy tisztában, és folyamatosan életed nyomorúságai miatt szomorkodsz, vagy ha nincs gondod, problémád, és rögvest kreálsz magadnak, de akkor is, ha valamely fogyatékkal élsz kisebb, akár nagyobb mértékben, akkor gondolj Nick Vujicic optimizmusára! A napjainkra nemzetközi hírűvé vált szónok karok és lábak nélkül született emberként vált híressé. Mára a világ minden tájára eljutó telt házas előadásainak témái a fogyatékosság, a remény és a keresztény hit. Szóval ő, az összesen két lábujjal rendelkező mozgássérült saját életpéldája által biztatja a céltalanokat, a reményt vesztetteket, a „hitetleneket” arra, hogy hálásaknak kell lenniük az életükért, amely által Isten feladatot és kihívást adott nekik. 

Nicknek például azt a feladatot szánta, hogy meséljen embertársainak Isten szeretetéről, és megerősítse őket abban, hogy valósítsák meg álmaikat. Saját bevallása szerint, életének egyik fordulópontja az volt, amikor édesanyja egy súlyosan fogyatékos férfiról szóló újságcikket mutatott neki. Akkor értette meg, hogy nincs egyedül, nem csak neki jutott nehéz sors. És hogyan alakult az élete? Az egykori öngyilkosjelölt mára gyönyörű felesége oldalán csodálatos két kisfiú édesapja, és sok-sok baráttól és tisztelőtől körülvéve a világ legboldogabb emberei közé tartozik.