Fogjuk meg és vigyétek?

• 2014-09-01 15:47:43

• Makkai János

Az MPP (Magyar Polgári Párt) elnökének minapi sajtótájékoztatóján elhangzottak juttatták eszembe a – szerintem – felelőtlenség-vállalást kifejező mondást.

Az MPP (Magyar Polgári Párt) elnökének minapi sajtótájékoztatóján elhangzottak juttatták eszembe a – szerintem – felelőtlenség-vállalást kifejező mondást. Ha jól érzékelem a szóban forgó párt „fejlődését”, lassan kezdi felvenni az SZNT (Székely Nemzeti Tanács) „fazont”. Magyarán, mindenről van megfellebbezhetetlen különvéleményük, s mindenben sietnek irányt szabni másoknak, mit és hogyan tegyenek. Most éppen az elnökválasztás kapcsán fejtik ki, hogy és mit várnak el az RMDSZ-től, mint – teszem hozzá én – örökös autonómiaügyi bűnbaktól. Ebben a programszerű foglalatosságban nem különböznek az Erdélyi Magyar Néppárt politikusaitól, csupán csendesebben és némiképp körültekintően űzik a „műfajt”.

Ha tudnám, hogy miben is áll az RMDSZ–MPP együttműködés, bővebben kitérnék rá. Sajnos, egyik fél sem lát el ennek érdemleges részleteivel. Sebaj, gondolok bele, közvetett jelekből (tünetekből?) kiolvasható a válasz. Egységesek például abban, hogy azonos módon értelmezik az elnökválasztási kampány jellegét: megismertetni a román közvéleménnyel a magyar közösség céljait és igényeit. Arról a jelek szerint sem az RMDSZ-nek, sem az MPP-nek nincs tudomása, hogy a megcélozott „közeg” a reflexszerű elutasításon kívül ügyet sem vet az amúgy nemes szándékra. Így aztán a román pártok kölcsönös lejáratási kampányában ritka esemény, ha a kormánykoalícióban tengődő RMDSZ szóhoz, azaz a román közvéleményhez fordulhat. Hiábavaló erőlködés. Még azt sincs erejük elérni, hogy a nem ritka lejárató-rágalmazó kampányokban elhangzó ostobaságokat kikérjék maguknak.

Vagyis, alapjaiban elvétett a közösnek látszó kampánystratégia. Ezért nyilvánvaló, hogy elsősorban nem a román közvélemény felé kell-érdemes fordulniuk, hanem erőt nem kímélve a magyar közösséghez. Annak persze nincs akadálya, ha például párhuzamosan a székelyföldi megyékben élő román nemzetiségűek meggyőzésében kísérelnek meg áttörő (?) sikert felmutatni...

Sajnos a „stratégiákból” még arra sem telik, hogy felismerjék, mindhárom politikai szervezetnek, a mellettük burjánzó civil „szférának” egyaránt létérdeke visszaszerezni a magyar közösség egészének bizalmát, újjáéleszteni a sorskérdéseink iránti aktív érdeklődést. Kiváló alkalom erre a számunkra tét nélküli elnökválasztás. Bizalmi szavazásra kell kérni-késztetni a magyarokat, akár házról házra járva, egyfajta seregszemlévé tenni a szavazást: itt vagyunk, ennyien vagyunk, meg- és kikerülhetetlenül. Hangzatos, de önmagukban értelmetlen politikai szlogenek helyett érdemes egyszerűen és mindenki számára érthetően fogalmazni. Például azt mondani: kedves magyarok, szépen kérünk benneteket, hogy november valahányadikán szánjatok egy órácskát, fél órácskát létünk, ittlétünk meggyőző felmutatására. S tegyétek ezt saját önbecsülésetek bizonyítására akkor is, ha valami okból nem szívetek szerint való a jelölt. Ha valamikor érdemes szavazni, akkor most bizonyosan. A seregszemle lejártával aztán ki-ki mehet tovább személyes meggyőződését követve.

Mindez persze illuzórikusnak tűnik, mert ama órácskányi összefogást éppen azok teszik lehetetlenné, akik az egység szlogenjével kelnek és feküsznek. Az MPP elnöke – bizonyára az RMDSZ-szel való sajátos együttműködés jegyében – nem azt mondja, hogy támogatják például az aláírásgyűjtést mint a számszerűen ki- és felmutatható hozzájárulást a közös érdekhez, hanem egyenesen azt mondja: szimpatizánsaikat „nem szólítják fel semmire”. Íme a felelőtlenségvállalás aktuális példája. Amit ezzel a különös kijelentéssel tetéz: az RMDSZ-szel való megállapodás „nemzeti ügyekre” vonatkozik. Mélyenszántó gondolatvitele szerint tehát az elnökválasztás nem tekinthető ilyen ügynek. Így aztán az RMDSZ jelöltjének támogatása szóba sem került. Hogy nem jött rá, hogy álláspontjával, önmagának ellentmondva bevallja, a maga által is szorgalmazott cél, a román közvélemény meggyőzése nem nemzeti ügy? Hadd ne minősítsem az effajta „politizálást”...

Ami a Néppárt elnökjelölési komédiáját illeti: vajon kinek a sugalmazására született a döntés, hogy jelöltet indítsanak? Bizonyítva, hogy igazán kicsinyességben képesek nagyok lenni. Úgy tűnik, ennek felmutatására önmaguk lejáratását is képesek felvállalni. Mondjak csak annyit, hogy az „akcióhoz” szükséges aláírások összegyűjtése, a szervezet erejét tekintve, kudarcra ítélt próbálkozás, és egyértelműen tekintélyük rovására megy.

Közben jut eszembe egy korántsem mellékes körülmény: augusztus közepe táján találkozott Orbán Viktor és Kelemen Hunor. A feltehetően szívélyesnek mondható megbeszélésről kiadott nem túl bőbeszédű, de legyek precízebb, feltűnően szűkszavú közleményből az derül ki, hogy Magyarország miniszterelnöke sok sikert kívánt Kelemen Hunornak az elnökválasztáson való részvételhez. Orbán Viktor arra számít, hogy megerősödik a magyar közösség súlya a román belpolitikában. Lehet ezt félreérteni? Aligha. Nem hiszem, hogy az MPP s a Néppárt politikusai ne szereztek volna tudomást legfontosabb támogatójuk nekik is szóló üzenetéről. Mégis, nemhogy támogatni nem hajlandók az RMDSZ elnökét, egyenesen nyílt vagy alig burkolt módon gáncsoskodnak. Mit meg nem értünk! Ez aztán az önállóság! Még mondja valaki, hogy távirányított pártok…

Nos, itt tartunk. Kedves magyarok, bocsássatok meg nekik! Nem miattuk vagy érettük kell ott lenni a seregszemlén...