Fodor József, a magyar közegészségtan megteremtője

(Folytatás júlis 6-i lapszámunkból)

Fodor József nemzetközi szaktekintélyének köszönhető, hogy 1894-ben Budapesten rendezték meg a VIII. Nemzetközi Közgészségügyi és Demográfiai Kongresszust, amelynek másodelnöke volt. Ugyanabban az évben – a kolerajárvány leküzdésekor szerzett érdemei elismeréseképpen – a király a Vaskorona renddel, majd miniszteri tanácsosi címmel tüntette ki, s elnyerte a Szt. Száva rendet is. 

Az egyetem orvosi kara prodékáni, majd dékáni tisztét több alkalommal töltötte be 1886–1894 között. Az 1894/95-ös tanévben elérte a legmagasabb egyetemi kitüntetést, a Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetem rector magnificusává választották.

1901-ben a Magyar Tudományos Akadémia felterjesztette a világ első alkalommal meghirdetett orvosi (biológiai) Nobel-díjára, a versengésben azonban – mivel csak élő személynek ítélhetik a Nobel-díjat – már nem vehetett részt. 1901. március 20-án rövid szenvedés után tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Fodor József szerteágazó szakmai eredményeket ért el az egyetemi oktatás, a közegészségtani kutatások, az iskolaorvosi és tisztiorvosi munka, valamint a társadalmi kapcsolatok jobbításában. Személyében nemcsak a magyar közegészségtan „atyját”, hanem ezen belül a magyar iparegészségtan megteremtőjét, az elsősegélynyújtási ismeretek minél szélesebb körű oktatásának szorgalmazóját, az iskolaorvos-képzésnek és az egészségtan oktatásának a bevezetőjét is tisztelhetjük. Aki éppúgy lényeges feladatnak tekintette az iskolai egészségügyi felvilágosítást, mint az orvosnemzedékek szakszerű és a kor kihívásainak megfelelő képzését. Ő vetette fel a gondolatot, hogy az egyetemen tanítási szünetben szervezzenek továbbképző tanfolyamokat a már végzett orvosok részére. Elkészítette az iskolaorvosi és az egészségtantanári képzés tervezetét, részletesen kidolgozta a tisztiorvosi kiképzés és minősítés reformját.

A módszertani kutatások adták tudományos munkásságának legfőbb területét, amelyek mindig laboratóriumi vizsgálatokra épültek. Kidolgozta a szén-dioxid kimutatásának szén-hemoglobin képzésen alapuló módszerét, foglalkozott a gáz toxicitásával, és határértékek megállapítását javasolta. Talajkutatásai bakteriológiai szempontból nagy jelentőséggel rendelkeztek; összefüggést látott a talaj-víz-levegő szennyezettsége, a különböző mikroszkópikus lények és a járványok között. Ezzel foglalkozott akadémiai székfoglaló előadásában (Baktérium az élő állat vérében). Európai jelentőséggel rendelkeztek szociálhigiéniai kutatásai a budapesti és egyéb városok peremterületein; a gyakoribb járványokat, halálozást és csecsemőhalandóságot a városi szenny indikátor szerepével hozta összefüggésbe.

Akadémiai rendes tagságba beiktató előadásában A hosszú élet feltételeiről értekezett. Statisztikai adatokkal bizonyította, hogy a helytelen életmód és a táplálkozás miatt a különböző társadalmi osztályok életkori és halálozási adatai milyen lényeges eltérést mutatnak. „Régóta él bennem a nyomasztó aggodalom, hogy éppen a mi népünk iránt mostoha a sors; sajnálja tőlünk legnagyobb ajándékát: a magas kort”– írta. „A hosszú kor nálunk is elérhető, csak az egészségtan elvei szerint kell élni. Sokat, igen sokat kellene tennie az államnak, a társadalomnak, hogy a férfiak életét meghosszabbítsa. Egyet azonban könnyen megtehet, mert ez kezeiben van: az ifjúság nevelésének reformja.” Az idézett sorokból is kitűnik, hogy sokat foglalkozott az élettartam fontosságával, túlfeszített munkatempója mellett azonban idejekorán, 57 évesen elhunyt.

1885-ben fogalmazta meg, hogy a nemzet sorsa nem kis részt az egészségkultúrától függ, ezt pedig az egészségvédelmi ismeretek minél szélesebb körű terjesztésével lehet emelni. Fodor Józsefet sokat foglalkoztatta az orvosi felkészültség és a megelőzés koncepciójának az összekapcsolása. Felismerte, hogy az orvosi tudás megosztása és az egészségvédelem népszerűsítése a legfontosabb orvosi feladatok közé tartozik. Tanítása szerint „ne legyen az orvos csakis gyógyítással foglalkozó mesterember, de legyen a család barátja, irányítsa a gyermekek nevelését, határozzon a fiú pályaválasztásánál, adjon tanácsot, mikor a lányt eljegyzik, szabályozza a családfő munkásságát, szóval ezer módon értékesítse legjobb tudását a család egészségi és szociális jóvoltának érdekében”.

„Egészség a legnagyobb gazdagság, a legnagyobb hatalom, a legnagyobb boldogság! Tedd egészségessé a népet, s ezáltal hatalmassá, gazdaggá, boldoggá teszed hazádat” – olvasható az alapító főszerkesztő Fodor József lapindító írásában (Az egészségügyről) a máig megjelenő Egészség c. folyóirat 1886. évi I. évfolyamának legelső számában. Egész életét meghatározta a fenti hitvallás. Amint a cikkben alább írja: „Az egészséges életmód, a jó közegészségügy rendkívül megerősíti s munkaképessé teszi a népeket. Erő és egészség, munkabírás szerzik meg a nemzeteknek a hatalmat és a vagyont”. 

1868–1901 közötti szakmai működése alatt több könyvet, könyvfejezetet írt. Munkáival rangos hazai és külföldi állami és akadémiai díjakat nyert. Szoros baráti kapcsolatot és kiterjedt levelezést tartott fenn a világ akkori legjelesebb tudósaival. Tanítványai között tartják számon a japán Kitasato professzort és Victor Babeşt is. 136 magyar és német nyelvű közleményét tekintve korának egyik legtermékenyebb publicistája volt. Mindemellett három rangos magyarországi szakfolyóirat szerkesztője, illetve alapító főszerkesztője volt. 

A tudós benne a legszerencsésebben egyesült a legjobb tanárral. Sohasem fellengző, hanem a tárgyhoz szóló, mindenkor higgadt és meggyőző volt az előadása. A vizsgákon szigorú volt, de jóakaró és méltányos. Segítőkészségére jellemző, hogy gyakran saját pénzével fizette meg a vizsgadíj befizetésére időhaladékot kért medikus vizsgadíját.

Akkor láthatjuk meg igazán Fodor nagyságát, ha tekintetbe vesszük a nehézségeket is, amelyekkel meg kellett küzdenie a pályáján. Kolozsvárt újításszámba menő eszméit sem tanártársai, sem a közönség nem méltányolta. Budapesten csak két kis szobából álló „intézetet” szorítottak neki, és egész pályafutása alatt szűk keretek közé szorítva kellett működnie. Pedig kutató és alkotó szellem volt. Úttörő munkásságát az eredeti eszmékben való gazdagság és egyéni irányzat jellemezte.

A száz évvel ezelőtt elhunyt Fodor József életműve, iskolateremtése, eszméi évtizedekig meghatározták a magyar közegészségügy fejlődését, irányt szabtak, mindig előre mutattak. Nem véletlen, hogy róla nevezték el az egykori Országos Közegészségügyi Intézetet, amelynek jelenlegi neve: Fodor József Országos Közegészségügyi Központ. Amiképpen a halála 30. évfordulójára rendezett emlékülésen elhangzott: „Az ilyen életnek hosszú sugara kihat az unokákra, tanulsága a legmesszebb időknek szól, és bár az egyén porrá lesz, de az ő eszméi bekerülnek az utókor köztudatába, és végzik tovább munkájukat a fejlődésben és a haladásban, irányt szabva minden időkig”. 

Dr. Ábrám Zoltán