Fodor József, a magyar közegészségtan megteremtője

A magyar tudományos világ, a magyarországi és határokon túli orvostársadalom az idén emlékezik meg Fodor Józsefről (1843-1901) születésének százhetvenötödik évfordulója alkalmából. Az újkori magyar közegészség-tudomány megalapítója nemcsak rendkívül gazdag életművet hagyott maga után, egykori kezdeményezései, megvalósításai évszázadnyi távolságból is helytállóak, létezőek.

Munkásságától sok emberöltő választ el immár. Mégis: ki volt Fodor József? A magyar közegészségtan megteremtője, a modern közegészségügy világszerte elismert tudósa, az egyetemes orvostudomány egyik jelentős alakja. Rendkívül szerteágazó tevékenységének eredményeiből előzetesként csak hármat ragadunk ki: Fodor József a magyar közegészségügy első honoris causa díszdoktori címének viselője, a világon a másodikként létrehozott közegészségtani tanszék és intézet alapító igazgatója, a legelső orvosi (biológiai) Nobel-díj várományosa.

Annak a – tudományokat, köztük a medicinát is megtermékenyítő – kornak a szülöttje, amely a magyar történelmet, tudományos életet meghatározó egyéniségek egész sorát adta. Pontosan születése évében vált hivatalossá Magyarországon az egyetemeken és a közigazgatásban a magyar nyelv használata; fiatalkorában azt tapasztalhatta, hogy egyre nagyobb a társadalom és a kormányzat érzékenysége a népegészségügy megoldatlan problémái iránt. A mikrobiológiai felfedezések nagy korszakában élt, aminek következtében egyes tudományágak teljesen új alapokra épültek fel. Orvostanhallgató volt, amikor létrejött a közegészségtan mint intézményes forma, orvostudományi szakágazat. A kor tehát felkínálta a tehetséggel megáldott Fodor Józsefnek, hogy a haza, a szellem és a tudomány iránti elkötelezettségét gyakorlati kezdeményezésekben és eredményekben gyümölcsöztesse. Elmondható tehát: a kor határozta meg Fodor József életútját, munkásságát, ugyanakkor Fodor meghatározta a kor közegészségtan-tudományát, annak fejlődését, kibontakozását.

„Fodor József a magyar közegészségügy firmamentumának [égboltjának – szerk. megj.] örökké világító csillaga, mely fényével még hosszú időre jelzi a helyes haladás útját” – írta róla Melly József.

A továbbiakban Fodor József életének és munkásságának legfontosabb eseményeit idézzük fel. A magyar közegészségügy valaha élt legismertebb és legnagyobb alakja 1843. július 16-án született a Somogy megyei Lakócsa községben, a jelenlegi magyar–horvát országhatár közelében fekvő somogyi faluban. Édesapja nagybérlőként kezdte és vagyonos földbirtokosként végezte életét. 

Fodor József Pécsett érettségizett, majd 1865-ben orvosdoktori, később sebészdoktori, szemész- és szülésmesteri oklevelet szerzett Budapesten a Magyar Királyi Tudományegyetemen. Ezt követően rövid ideig pest-belvárosi halottkém, majd a Szt. Rókus Kórház boncoló főorvosa. 1869-ben az egyetem „a tiszti-orvosi eljárás” magántanárául habilitálta, tanársegéd az államorvostani tanszéken.

Életpályáját, elkötelezettségét meghatározó módon befolyásolta a nála 28 évvel idősebb Markusovszky Lajossal kötött barátsága. Markusovszky Fodorban látta megtestesülni a magyar közegészségtan jövőjét. Közbenjárására a fiatal orvos 1870-ben kétéves ösztöndíjat kapott, és így lehetősége nyílt a „közegészségtan atyja”, Max Pettenkofer előadásait hallgatni Münchenben. Emellett Liebig laboratóriumában dolgozott, Recklinghausen és Hilger intézetében gyakorolta a modern kutatási módszereket, majd beutazta Ausztria, Németország, Hollandia, Belgium és Anglia nevezetesebb városait, és azok egészségügyi intézményeit tanulmányozta. 

Gazdag tapasztalatok birtokában, visszatérése után, 1872-ben az alig huszonkilenc éves ifjút az akkor alakuló kolozsvári egyetemen az államorvostan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Fodor nagy lelkesedéssel sietett haza tanszékét elfoglalni, melynek keretei között lehetőségét látta célja megvalósításának. Még ugyanazon évben az orvosi rendészet tantárgy mellett a közegészségtan is megjelent az egyetem tanrendjében. Az oktatási tevékenysége mellett 1873-ban megjelentette a Közegészségügy Angolországban, tekintettel a hazai viszonyokra c., külföldi tanulmányútjainak tapasztalatait összegező könyvet, amely elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját.

Fodor lelkes agitációt folytatott a közegészségtannak mint önálló tudománynak az érdekében. „A közegészségügy a jelenkor egyik legfontosabb társadalmi kérdése. Természetes következménye ez annak, hogy az emberi nem észreveszi a betegségek, járványok által okozott nyomort, méltányolja az elhaltak, betegek, munkaképtelenek anyagi, szellemi és erkölcsi értékét, továbbá, hogy azok ellen babona helyett a természettudományokhoz és önerejéhez fordul” – írta 1874-ben Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett felterjesztésében. Markusovszky Lajos akkori egészségügyi államtitkár előrelátása és határozottsága tette lehetővé, hogy 1874. szeptember 29-én – Pettenkofer müncheni intézete után Európában és a világon másodikként – Fodor József megalapíthatta a Magyar Királyi Tudományegyetem Orvosi Fakultása Közegészségtani Tanszékét, és két évre rá Közegészségtani Intézetét.

Tanársága első évében magyar és német nyelven megjelentette a Közegészségtani tanszék és központi észlelde c. tanulmányát, melyben a közegészségügy országos tudományos központi intézetének a létrehozását sürgette. A közegészségtani tanszéken intenzív kutatómunkát indított be. Nagyarányú kísérleteket folytatott a levegő, víz és talaj közegészségügyi jelentőségének a kimutatására, kiterjedt epidemiológiai felméréseket végzett a budapesti viszonyok megismerésére. Szerepet vállalt az 1876-ban megszületett közegészségügyi törvény kidolgozásában, amely a korabeli Európa legkorszerűbb ilyen jogalkotása volt. Újabb külföldi tanulmányutakat tett, részt vett külföldi egészségügyi kiállításokon és kongresszusokon, megismerkedett és szakmai kapcsolatba került számos elismert szakemberrel. 

Munkássága számos elismerésben, egyesületszervező és szaklapíró-szerkesztő tevékenységekben domborodott ki. 1881-ben az Egészségtani kutatások a levegőt, talajt és vizet illetőleg c. könyve megkapta a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Temesvári Vándorgyűlésének a pályadíját. 1880–87 között a korabeli természettudományi ismeretterjesztés legfőbb fórumának, a Természettudományi Társulat Közlönyének főszerkesztője, 17 éven át a Társulat főtitkára. 1882–1897 között az Orvosi Hetilap Közegészségügyi és Törvényszéki Orvostan mellékletének szerkesztője, ezáltal közérdekűvé tette a higiénés ismeretek terjesztését.

1886-ban Markusovszky Lajossal közösen megalapították a legfőbb feladatnak a felvilágosító munka megszervezését tekintő Országos Közegészségi Egyesületet (a Magyar Higiénikusok Társasága elődjét), melynek Fodor József 1893-ig főtitkára, később elnöke volt. „Az egészségtani ismeretek terjesztésére, s a közegészségügy érdekeinek előmozdítására” Fodor József megalapította az egészségneveléssel foglalkozó Egészség c. folyóiratot, melyet 1896-ig szerkesztett.

1883-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, két év múlva pedig rendes tagjává választotta. A belga, a spanyol, a német, a finn, az olasz és az angol orvosi akadémiák és higiénikus társaságok rendes vagy tiszteleti tagsággal tüntették ki, amelyek közül a legbüszkébb az 1891-ben kapott cambridge-i egyetemi díszdoktorságra lehetett.

Érdemei hazai elismerését bizonyítja, hogy jó néhány társulat alapító, rendes vagy tiszteleti tagjai között találjuk, mint az Országos Közegészségügyi Tanács, Magyar Szt. Korona Országai Vöröskereszt-Egyesülete, Budapesti Kir. Orvos-Egylet, Budapesti Mentő-Egyesület, Budapesti Fogász-Egyesület, Magyar Könyvkiadó Társulat vagy éppen a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulat.

(Folytatjuk)

Dr. Ábrám Zoltán