Változnak az idők. Ezzel nem jelentettem ki semmiféle világrengető újdonságot.
Változnak az idők. Ezzel nem jelentettem ki semmiféle világrengető újdonságot. Persze, hogy változnak. Példának okáért esténként, amikor megengedem magamnak – nagyon nagylelkű vagyok, és persze elfáradt a szemem a sok betűzésben (nem az összetűzésben!) – , hogy a tévé elé ereszkedjek, és megtekintsek egy-egy világbajnoki elvérzést, örömködést és derék küzdelmet (olyan is volt tapasztalásaim szerint), eszembe jut Moldova György pompás szatírája, A verhetetlen tizenegy. Ifjúkori olvasmányaim egyik kedvence, világító folt. Még a Cementlapoknál heverve is fel-felröhögve idéztük az író fantáziájában megszületett majomcsapat focis karrierjét, tündöklését és bukását. Moldova focirajongó, vérbeli szurkoló volt, aki soha el nem hagyta volna csapatát, sem jóban, sem rosszban. Így volt/van politikai meggyőződésével is. Még ha ezzel teljesen kiszorult is a hivatalos irodalmi kánonból, és magányos romként meredezik valahol. Irodalmi relikviaként tekintenek rá, ha egyáltalán még valaki emlékszik rá az
ATV-n kívül. Ettől függetlenül és ezek dacára jó író marad, történetbonyolításban és mesélésben utolérhetetlen, humora és valóságlátása – a maga korára vonatkoztatva – tüneményes.
Szóval A verhetetlen tizenegy, amely egyesek szerint az Aranycsapaton való nosztalgiázás szatírája vagy a mindenkori magyar foci sikertelenségének humoros vigasza, ma egyszerűen közölhetetlen lenne. Ha most jelenne meg, azonnal tiltakoznának ellene ilyen-olyan pártok, jogvédők, társaságok, a sportért felelős államtikárok és klubirányítók, betörnék az író villájának/dácsájának/társasházának ablakait, majomürülékkel kennék be autója szélvédőjét, és nemzet- és fajgyalázónak titulálnák. Kikutatnák származását (etnikai, szociális és szellemi), iskolai bizonyítványát, félresikerült szerelmi kapcsolatait nyilatkozatra bírnák, az állatkerti dolgozóktól tiltakozást vennének be, és huszonöt év előtti majomzaklatással vádolnák, hogy szerelmi ajánlatokat tett a csimpánzoknak, fogdosta a gorillákat, az állatvédők tüntetést szerveznének a háza elé, nem törődve a magánélet sérthetetlenségét biztosító törvénnyel, megszegnék, hiszen a rendőrség is focirajongó, ezért elnézné a civil összefogdosásnak – ugyanis az író sem respektálta a majmoknak a magánélethez való érintetlenségi – jogát. Szóval nagyon hesteg lenne a mitú és a szitu.
Változnak az idők, kezdem újra, ugyanis türelmesen végignézem a mérkőzéseket (korábban alig). Mindig az európai csapatokkal tartok, bevallottan eurosoviniszta vagyok, kivételt csak a brazil együttes képez, régi szimpátiáim megőrzésével. Unokám, tekintettel a nagyvakációra, fennmaradhat a mérkőzés végéig, ami helyi idő szerint is elég későn van, de legalább itt van a szomszédban, és nem kell időeltolódással számolni, éjfékor-hajnalban kelni, fennmaradni kivilágos kivirradtig, kora délben ebéd helyett szurkolni, hideg levest kanalazni, oda sem figyelve, a szobában lepecsételni szőnyeget a pörkölt vagy lecsó zaftjával stb., stb., a háziasszonyok réme lenne az efféle időtöltés. Leül mellém, a tévé elé telepszik, nézi egy darabig, elfordul, játszik egy sort a babáival, felöltözteti labdarúgómezbe, a Barbie babákkal is lehet focit játszani, ámbátor a piszkafa lábak nem a focizásra terveztettek, kérdez, mert leány. Egy fiúunoka hétéves korában már betéve tudja a szabályokat és az eredményeket, van kedvenc csapata, maga is rúgja a bőrt, ha van grund vagy ahhoz hasonló szabad pálya. A lány csapongóbb, de fogékony, néha már felfedezi a labdarúgásban rejlő szépségeket és durvaságokat. Egyik klasszikus szállóigével is ismeretséget kötött. Szepesi közvetítette a magyar csapat mérkőzését, lehet, hogy a bajnokságban történt, nem vagyok biztos benne, tény azonban, hogy szabálytalanságot követtek el Káposzta nevű játékos ellen (faultolták). És ekkor a legendás Szepesi felkiáltott: „Felvágták! Káposztát felvágták!!” Nevetés. A siker fényében fürdök én is, hiszen újabb piros pontot szereztem A-nál.
Pár pillanat múlva a nagyanyjához fordul, és megkérdi: tényleg, mi mikor eszünk töltött káposztát?!! Felvághatom én is?
Menthetetlenül lány.