A finommechanika bűvöletében

Annyi írógép manapság egy épületben sincs, mint a Nyárádkarácson községhez tartozó Somosdon. Katonás rendben sorakozó mechanikus írógépektől – többek között Olympia, Mercedes, Continental, Remington, Olivetti, Triumph, Brother, Adler márkáktól – roskadozik a húsz éve kihasználatlan épület termeiben az ízlésesen elhelyezett négysoros polcrendszer. 

A somosdi egykori felekezeti iskola épülete augusztus 12-én, az idei falunapon írógép- és vadászmúzeumnak, valamint könyvtárnak helyet adó közösségi ház rendeltetést kapott, mely a falu híres szülöttének, a Nyárád és Küküllő mente királyi biztosának, Somosdi Székely Balázsnak a nevét viseli. 

Ezáltal Székely Sándor vállalkozó régi terve vált valóra, hasznosították a református templom árnyékában két évtizede kihasználatlan épületet, és méltó helyre került a kezdeményező írógép- és trófeagyűjteménye, melyet ezentúl bárki megtekinthet. A könyvtárat is saját tulajdonú könyvekből rendezték be, ennek az ötletgazdája és az állomány egy részének adományozója Orosz Tünde volt. Az egyháznak visszaszolgáltatott felekezeti iskola épületét Székely Sándor újíttatta fel. Ugyancsak ő készíttette a rendkívül tetszetős és minőségi polcrendszert egy különleges anyagból, a Duna mentén honos topolyafából. A vadásztrófeákból és írógépekből, számológépekből álló gyűjteménynek helyet adó épületet üknagyapjáról, Székely Balázs királyi biztos és felsőbírósági tagról, az első olyan nyárádmenti nemesről nevezte el, aki Izabella királynétól 1547-ben nemesi címert kapott.

 

Lelki örökség az utókornak

A három teremben mintegy 264 darab 19. és 20. századi írógép van kiállítva, otthonában pedig még van néhány, főleg olyanok, amelyek kevésbé ellenállóak a külső behatásokkal szemben vagy javításra várnak. A hobbigyűjtő tulajdonában lévő legrégebbi darabot 1870-ben gyártották, amely egyelőre a lakását ékesíti, mivel rendkívül érzékeny, ugyanakkor értékes is, mivel feltételezhetőleg Európában abból a típusból csak két darab létezik. A falakon található vadásztrófea- gyűjtemény (a Nyárád és Küküllő menti erdők állataiból) a vállalkozó vadászszenvedélyéről tanúskodik. A jelen lévő gyerekek – legnagyobb csodálatukra és örömükre – egy három éve lelőtt és kitömött életnagyságú vadkant is megérinthettek. 

A híres felmenőkkel büszkélkedő vállalkozó hat éve kezdte gyűjteni az írógépeket, köztük néhány kurblis számológépet is, melyeket az 1800-as években gyártottak. 

„A finommechanika iránti vonzalom indította el ezt a hobbit, legszívesebben fegy- vereket gyűjtöttem volna, de az sokkal körülményesebb, így esett a választás az írógépekre. Az elsőt egy barátomtól kaptam ajándékba azzal a megjegyzéssel, hogy ha majd egyszer nem lesz villanyáram, hasznát veszem. Ezt követte a koronkai állami mezőgazdasági vállalatnál talált második írógép, a harmadikat pedig az ócskapiacról vásároltam. Attól kezdve nem volt megállás, valóságos gyűjtőszenvedéllyé vált, és ahol ráakadtam, igyekeztem megszerezni a különleges darabokat. Sokszor még a feleségem is segített egy-egy írógép beszer- zésében” – mondta a gyűjtemény tulajdonosa. 

A kiválasztás szempontjából általában a gyártási év volt meghatározó, igyekezett minél régebbi kiadásúakat beszerezni, de negyven-ötven éve gyártott írógépek is fellelhetők a polcokon. Arra a kérdésre, hogy volt-e valami rendkívüli célja a kiállítással, azt felelte, hogy a hálaadó istentiszteleten elhangzottakhoz hasonlóan ő ezt az utat látja járhatónak annak érdekében, hogy valami lelki örökséget hagyjon az utókor számára.

Kérdésünkre, hogy miért nem pályázott a volt iskolaépület felújítására, elmondta, tudatában volt annak, hogy próbálkozásai esélytelenek, mivel az egyház jogtulajdonát képezi. „A Leader alapító tagja vagyok, ennek ellenére sem sikerült a javítási munkálatokra pénzösszeget lehívni. Ezelőtt négy-öt évvel eldöntöttem, hogy nem hagyom tönkremenni azt az iskolát, amelyben tanultam, ezért saját költségemen elvégeztettem a javítási munkálatokat”. Tudomása szerint az országban nincs hasonló írógépgyűjtemény, és talán az olaszországi írógépmúzeumban sem található ennél több kiállított darab. Az idő rövidsége miatt a műtárgyak alaposabb tanulmányozására, a dokumentációk elkészíté sére nem volt lehetősége, de mint jelezte, nem tekinti befejezettnek a munkát, nagyon sok terve van még a jövőre nézve, amit remélhetőleg sikerül megvalósítania.

 

Csattogó írógépek és utódaik

A rengeteg írógép között időzve önkéntelenül is felidézem az írógépek kattogását. Az egykori hivatalnokok, titkárnők, újságírók, írók még erőteljesen csapkodták az írógépek billentyűzetét, hisz a XX. században az írógépek elengedhetetlen eszközei voltak a hivataloknak és a hivatásos íróknak. Az 1980-as évektől az írógép feladatait lassan átvette a szövegszerkesztő gép, majd a számítógép és a dokumentumszerkesztő programok. Mai világunk „digitális bennszülöttjei” számára pedig a számítógépek nélkülözhetetlenek. Az egykor írógépet csattogtató idősebb generáció kénytelen-kelletlen beletörődött, megtanulta az újat, és vidáman állapíthatta meg, hogy a korszerű billentyűzetet alig érintve, fülsértő zaj nélkül is lehet gépelni. Gond csak akkor adódik, ha áramkiesés miatt eltűnik egy el nem mentett anyag, és nem sikerül visszanyerni. A fejlődő országokban azonban a nálunk antik műtárgynak számító írógépek ma is nagy népszerűségnek örvendenek. Latin-Amerika, Dél- és Délkelet-Ázsia, valamint Afrika számos pontján, ahol a stabil áramellátás nem biztosított, még manapság is írógépeket használnak egy-egy dokumentum kiállítására.

 

A munkát folytatni kell…

Amint Ferenczi György polgármester felvetésünkre elmondta, a közösségi ház javítási munkálatait többek között azért kellett egy magánszemélynek finanszíroznia, mert nem foglalták bele az egyház költségvetésébe. Mivel a gyűjtemény tulajdonosa az idei falunapra szerette volna időzíteni az ünnepélyes átadást, halaszthatatlanná és sürgőssé vált a felújítás és a termek berendezése, amit önként vállalt fel. A polgármester elképzelhetőnek tartja, hogy különböző közösségi, hagyományőrző vagy más jellegű tevékenységeket is szerveznek majd az épületben. Ennek érdekében úgy helyezték el a polcokat U alakban, hogy alkalomadtán a múzeum jellegéhez illeszkedő eseménynek is otthont adhasson. A térrendezés kialakításával lehetőség van például szövőszék felállítására, így az idősebb asszonyok átadhatják tudá-sukat a fiataloknak. Az írógép- múzeum kapcsán elmondta, hogy a gyűjtemény bemutatását és az épület hasznosítását egyaránt jó ötletnek tartja. „Minden olyan kezdeményezésnek örvendünk, ami pozitívum és a közösség számára hasznos, semmi jónak elrontói nem vagyunk. Ugyanakkor mindannyiunk számára egyértelmű, hogy a megkezdett munkát folytatni kell…” – hangsúlyozta az elöljáró.