A Dâmboviţa-parti kormánypalotában vitathatatlanul a nagyfőnök a nagyotmondás mestere, de azért a beosztottjai is lelkesen igyekeznek. Tegnap a pénzügyekkel megbízott miniszteren volt a sor, aki az adócsalás megfékezését célzó átszervezésről és az üzemanyagra kivetett új adóteherről is (félre)beszélt.
A Dâmboviţa-parti kormánypalotában vitathatatlanul a nagyfőnök a nagyotmondás mestere, de azért a beosztottjai is lelkesen igyekeznek. Tegnap a pénzügyekkel megbízott miniszteren volt a sor, aki az adócsalás megfékezését célzó átszervezésről és az üzemanyagra kivetett új adóteherről is (félre)beszélt.
A tárcavezető szerint az adócsalás megfékezésére létrehozott új szervtől azt várják, hogy mától kezdődő működésének első hat hónapja alatt egymilliárd eurót hajtson be az államkasszába. Noha a halandók többségének szemében ez csillagászati összeg, a miniszter reményei igencsak szerények. Hiszen egy közelmúltbeli világbanki jelentés szerint az államkassza évente harmincmilliárd eurót veszít az adócsalás miatt, tehát ha minden úgy működik, ahogy a tárcavezető mondja, akkor is egy esztendő alatt, az átszervezés nyomán, ennek a valóban óriási összegnek csak a töredékét hajtják be. A magánszférában egy hasonló eredményességgel kecsegtető üzleti tervet felmondólevéllel jutalmaznának. De ha a gyakorlatból indulunk ki, még ilyen siralmas eredményt sem lehet borítékolni. Mert a szóban forgó szakinak már sikerült úgy átszervezni a kezére bízott intézményeket, hogy az adóbehajtás hatékonysága visszaesett a balliberális kormányzat regnálása alatt. Be is ismerték, hogy a tervezett adóbevételek kimaradása indokolta az új sarcok bevezetését.
Többek között az üzemanyagra, amelynek litere 30-40 banival fog drágulni a nevezett kormányilletékes szerint. Igyekezett is mosni a kormány mundérját a miniszter, hogy bezzeg amikor a világpiacon drágult a nyersolaj, akkor a kutaknál az üzemanyag ára ezt nem követte ugyanolyan arányban. Ilyet csak olyan pénzügyér mondhat, aki elmegyógyintézeti páciensnek nézi azt az adófizetőt, akitől a kenyerét kapja. Hiszen nem kell közgazdászi oklevél hozzá, hogy tudjuk, az üzemanyagok ára már alig van köszönő viszonyban a nyersolaj árszintjével. Amit a töltőállomáson fizetünk, annak mintegy, ha nem több mint kétharmada illetékekből tevődik össze. A nemzetközi árfolyamok és a benzinár összefüggései felett való merengés helyett arról kellene számot adnia az illetőnek, hogy az adóhivatal miért nem tudta a kivetések olyan hányadát beterelni az államkasszába, hogy az üzemanyagokat ne kellett volna újabb adótétellel terhelni. Ami megint csak az adócsalók malmára hajtja a vizet, akik ellen úgy készül küzdeni a pénzügyér, mintha vízipisztollyal menne elefántvadászatra. Kormányához hasonlóan megérett a leváltásra, de az adófizetőknek csak négyévente adódik lehetőségük az ilyen ámokfutók megbüntetésére, de ballépéseik levét addig is valamennyien megisszuk.
