FERENCZI JÓZSEF CSABÁRA
Drága gyermekünk, sötét árnyként kísért minket egy rémálom, mely riadtan mindig a jelenre ébreszt. Focizni mentél, nevetve, barátokkal… Örökre elmentél! Mi történt ott veled?! Lehet, sosem tudjuk meg. Kérdésünkre nem jön válasz, bár álmainkban itt vagy velünk, nélküled üresek a nappalok. A remény éltet, hogy egyszer találkozunk ott, ahol semmi sem fáj.
Mély fájdalommal emlékezünk szeretett gyermekünkre, a nagyernyei
FERENCZI JÓZSEF CSABÁRA
halálának első évfordulóján.
Nyugodj békében, drága fiunk!
Bánatos szüleid, testvéred és mamád.
*
Gyötör egy kérdés, amire nincs már válasz: miért kellett elmenned 35 évesen? Ki volt a hibás? Felriadok esténként, és úgy érzem, hogy szólítasz, nézem az ajtót, várom, hogy belépsz rajta, de nem jön senki, csak az örök fájdalom, mi a szívemet marja. Tudom, hogy 47 napot harcoltál életedért, de mégis el kellett menned. Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi, nyugalmadat nem zavarja senki. Életed elszállt, mint az illat, de emléked ragyog, mint fényes csillag.
Emléked őrzi szerető nővéred és családja. (14742-I)
