Fényben nevelt nemzedékek

Aranycsepp, komatál, évszak-asztal, lámpás ünnep – gyermekek, tinédzserek és fiatal felnőttek nemzedékeiben villantanak fel különleges színeket, hangulatokat ezek a szavak. A marosvásárhelyi Waldorf-óvoda világának néhány mozaikkockája ez, az idén húszéves Fészeké, amely jubileumi rendezvénysorozatára minden egykori óvodást, szülőt, nagyszülőt visszavárt.

Az ünnep első napjára, péntek délelőttre őszi díszbe öltözött a tanintézet, a két Waldorf-csoport terme előtt az egykori „Fészek-lakók” névsora vonzotta magára a tekintetet, a falakon régi és új fotók, kézzel és számítógéppel írt sorok meséltek régi és alig múlt időkről, jelenről, jövőről. Az együttlétet megszervező lelkes pedagógusok – Mátéfi Enikő, Bence Emőke és Bölöni Ágnes – kacagva fogadták az évek óta nem látott, hatalmasat nőtt gyermekeket, fiatalokat, de ugyanígy örültek azoknak is, akik év közben is gyakran benéznek a Fészekbe beszélgetni, találkozni, megpihenni. 

 

Iskolatáskák az udvaron

Miközben az udvar fái alatt egyre nőtt az iskolatáskák halma, Enikő óvó néni Waldorf-szertartás szerint csengőszóval jelezte az ünnep kezdetét. Az egybegyűlteket elsőként Vincze Csilla, a Liviu Rebreanu Általános Iskola aligazgatója, az iskolához tartozó óvodák – közöttük a Fészek Waldorf-óvodát befogadó Fecske napközi – felelőse köszöntötte.

– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy immár a huszadik tanévet kezdjük együtt a Waldorf- pedagógiát képviselő kolléganőkkel. Hosszan tartó munkátok, kitartásotok, felkészültségetek, állandó szakmai fejlődésetek eredménye, íme, itt látható: elsősorban a családban, amely mindig mellettetek áll, és igazán értékeli munkátokat. Köszönjük nektek, óvó nénik, hogy felkaroltátok ezt a különleges, színes alternatívát, szívvel-lélekkel végzitek munkátokat, és hogy mi, a többi pedagógus is betekintést nyerhetünk munkátokba, sokat tanulhatunk tőletek – mondta Vincze Csilla.

A továbbiakban Mimi Ionica Cuciurean, a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatója és Irina Trifan, óvodai oktatásért felelős szaktanfelügyelő osztotta meg a jelenlevőkkel ünnepi gondolatait. Ezt követően Kovács Júlia, a magyar nyelvű óvodai oktatás nyugalmazott szaktanfelügyelője idézte fel azt a meghatározó pillanatot, amikor két évtizeddel ezelőtt Mátéfi Enikő a Waldorf-óvoda megszületésének gondolatával felkereste.

– Azt mondtam Enikőnek, hogy Maros megyében már próbálkoztak alternatív szellemiségű iskola alapításával, de mivel a tanerők nem tudták az általuk képviselt pedagógiát megismertetni a szülőkkel, a kezdeményezés kudarcot vallott. De azt is mondtam, kitartással ez most sikerülhet – emlékezett az egykori tanfelügyelő, aki elismerését fejezte ki az óvodát létrehozó és éltető pedagógusközösségnek, és a 2014-ben szülői kezdeményezésre elindult Waldorf-iskola jövőjéről is bizakodva szólt.

 

Mintha mindig nyár lenne…

– Minden ünnep egy hálaadás – kezdte köszöntőjét Mátéfi Enikő, a Fészek Waldorf-óvoda egyik megálmodója. – Itt ma 20 év munkájáért adunk hálát, annak minden öröméért, a sikerekért, amelyek lelkesítettek, a küzdelmekért, melyek megerősítettek, a szép emberi találkozásokért, és azért a nagyszerű tapasztalatért, hogy érdemes álmodni gyermekeinknek egy olyan életteret, ahol érték a gyermekkor, a közösség, a felelősségvállalás, az egyéniség. A Waldorf-pedagógia a fej, a szív és a kéz iskolája. Hozzásegíti a gyermeket ahhoz, hogy rácsodálkozzon a világra, megértse annak működését, fogékonnyá teszi a pozitív és kreatív látásmódra, és oly módon szólítja meg belső akaratát, hogy képes legyen megvalósítani céljait.

A továbbiakban Mátéfi Enikő a Waldorf-közösség egymást segítő családjairól és az életben a helyüket nagyszerűen megálló volt tanítványokról szólt, majd azt is elárulta, hogy az ünnepre való készülődés legszebb része a régi óvodásokkal való kapcsolatfelvétel, és beérkező beszámolóik olvasása volt.

– Senki nem emlékezett arra, hogy tanultuk-e a számok felbontását a tízes számkörben, de az óvoda hangulatára, a tea ízére, az aranycseppre, a cipókra, az ünnepeinkre, az ölelés melegére sokan. Bíró Bori azt írta: amikor az ovira gondolok, olyan, mintha mindig nyár lenne.

 

Több száz kedvenc

Húsz év alatt közel 400 gyermeket indított útjára az óvoda, a legnagyobbak közülük 24-25 évesek. Sokan művészi pályára léptek, de az orvosi hivatást és a műszaki pályát is többen választották – hallhattuk Enikő óvó nénitől, aki arról is említést tett, hogy 2019-ben centenáriumot ünnepel a nemzetközi Waldorf-mozgalom, jövőben lesz ugyanis száz éve annak, hogy Stuttgartban megnyitotta kapuit az első iskola.

Az együttlét legmeghittebb mozzanatában az óvónők egyenként szólítottak meg néhányat a jelenlevők közül, az egyik kedvenc nagymamát, egy kisfiút, aki reggelente mindig napsütést vitt a csoportterembe, három-, négygyermekes családokat, akik egy-egy ünnep alkalmával éjszakai mézeskalácssütést és verses, zenés fellépéseket is bevállaltak. A Fészek-közösség kreativitását támasztotta alá az egykori ovisok rövid műsora is. A színes kínálatban gitár és ukulele kíséretében előadott dal, furulyajáték és szavalat is helyet kapott. 

 

A Magocska álma

A több mint száz kisdiáknak alternatív oktatást biztosító marosvásárhelyi Waldorf-iskoláról a kezdeményező szülői közösség és az adminisztratív, pénzügyi keretet biztosító Magocska Egyesület nevében Kovács Réka egykori és jövendőbeli Waldorf-ovis szülő számolt be. Elmesélte, hogy az óvoda folyosóján gyereköltöztetés közben vetette fel az iskolaalapítás ötletét egy szülőtársnak, aki azonnal az ügy mellé állt. Bátor édesanyák és apák összefogásából teremtődött meg 2014-ben az új tanintézet, amelynek azóta a Nicolae Bălcescu Általános Iskola ad otthont. 2015-ben a román tagozat is elindult. Jelenleg öt magyar osztály tanul a Waldorf-iskolában, a legnagyobb gyermekek most negyedikesek, jövőben ötödik osztályba lépnek. A tanárok Waldorf-képzése már elkezdődött, vakációs időszakokban zajlik Székelyudvarhelyen.

A nosztalgiázás, vissza- és előretekintés alatt a szorgalmas szülőcsapat a gulyással is elkészült. Miután a gyermekek és felnőttek megebédeltek, alkotóműhelyek vették birtokba az udvart. Volt kavicsfestés, batikolás, kötélfonás, természetismereti nyomozójáték, és íjászkodni, ostort pattogtatni is lehetett. Aki elfáradt a sokféle tevékenységben, frissen főzött szilvaízzel kenhette meg kenyerét, és zeneszó mellett pihenhetett. A késő délutánba nyúló együttlétet közös tánc zárta.

 

Waldorfos műsor, mézeskalács torta 

Szombat délelőtt a Maros Művészegyüttes székházában Forgács Erzsébet Ünnepeljünk című előadásával folytatódott a jubileumi rendezvénysorozat. Az alternatív pedagógia nagy tapasztalatú, gödöllői képviselője a Waldorf-ünnepek, illetve az azokhoz kapcsolódó jelképek és szertartások mentén mutatta be az élet fényből sötétbe, sötétségből fénybe tartó körforgását. Az izgalmas értekezésről a későbbiekben részletesen beszámolunk.

Az előadás után az egykori Waldorf-óvodások rajzaiból, festményeiből nyílt kiállítást csodálhatták meg a jelenlevők a művészegyüttes székházának előterében. Ezt követően a jelenlegi ovisok és az öt iskolai osztály mutatta be színekben, hangulatokban gazdag verses, zenés műsorát. Az együttlét végén a harmadikosok tanítónője, Henn Domahidi Csilla indítványozására felállva énekelte a terem a Sok születésnapokat vígan megélhess kezdetű dalt, majd színre „lépett” a mézeskalács torta is, amelybe – Kádár Annamária szavait idézve – a sok szülői kéz az elindulás hitét, a küzdelem erejét, az álhősök felismeréséhez szükséges bölcsességet és az égig érő fa tetejére eljuttató kitartást, mindenekelőtt pedig az óvodából kapott fényt is belesütötte. Miközben a finomságra vágyó gyermekek megrohamozták a színpadot, a műsorvezetői szerepet betöltő Kovács Réka Vidra Birtalan Éva tűzzománc alkotásaival ajándékozta meg a meghívott előadót és a marosvásárhelyi Waldorf-oktatást szívügyüknek tekintő pedagógusokat.