Az elmúlt évre, amikor a szép hazánkbeli biztosítási piac egyik méretes csődjét jegyeztük, a szakterület felügyeletével megbízott hatóság vezetősége összesen több mint hétszázmillió lej értékben vett fel prémiumot a jó teljesítményért. A hatóság kilenctagú vezetőségéből egy személy pont az említett csődre hivatkozva elutasította a prémium átvételét, a többiek hazavitték. A hír most került napvilágra, amikor a fuvarozók javában tüntetnek azért, mert nem tartják korrektnek, hogy a fél veséjüket el kelljen adni egy kötelező felelősségbiztosítási kötvényért, a pénzügyminiszter pedig ugyanebben a témában olyanokat mond, amiért elsőéves korában páros lábbal billentették volna ki a közgazdasági egyetemről egy korrektül működő országban. És nem látszik jele, hogy bármi változás történne a jó irányba.
A biztosítócégeket képviselő egyik szervezet is a minap állt elő egy közleménnyel, amiben próbálják alátámasztani a maguk igazát, azazhogy azért olyan drága a kötelező felelősségbiztosítás, mert rengeteg a baleset, és hatalmas az ezek nyomán kifizetendő kártérítések összege. Ez így is van, de ugyanakkor ez is alátámasztja, hogy a jelenlegi káosz fő felelőse a piacfelügyeletért úri módon megfizetett, de a feladatot csapnivaló módon elvégző hatóság.
Arról nem a biztosítók és a felügyelet tehetnek, hogy a rengeteg balesetnek az is az okai között szerepel, hogy a járművezető-képzés és az utak közlekedési morálja kilométeres mélységekből távcsővel sem látja a bányabéka ülepét. De látszólag semmilyen szakértőt nem késztet fejvakarásra az a tény, hogy az országban üzletelő huszonöt biztosítóból miért csak hat, azaz a piaci szereplők alig negyede foglalkozik egyáltalán a kötelező felelősségbiztosításokkal. Pedig ez a legkönnyebb műfaj a buliban, a kliensnek nem kell kiénekelni a pénzt a zsebéből különböző marketinges varázslatokkal, magától kénytelen perkálni, ha már közlekednie muszáj. De ez a legkockázatosabb üzlet is, mert a biztosan érkező bevétel mögött a sarkon ólálkodó útonállóként leselkednek a hatalmas kárigények, és ebből a kockázatból a cégek nagy többsége, köszöni, nem kér.
És itt kéne közbelépnie, nevéhez méltóan a felügyeletnek, akár a törvényhozó politikusok által megtámogatva. Mert ha kötelező alapon köttetnek a cégekkel garantáltan rossz üzletnek számító kötvényeket, akkor ezt a terhet a piac összes szereplője között kellene szabályozottan megosztani. Például vagy legyen kötelező mindenkinek játszani ezen a pályán, vagy célirányosan pénzt félretenni egy külön kockázatkezelő alapba, és így földi halandó által is megfizethető szinten lehetne tartani az árakat. A kötelező felelősségbiztosításokat nem kötő cégek már amúgy is érintettek ebben, mert a korábban bedőlt biztosítóknál kötött szerződések után fizetendő kártérítéseket egy garanciaalapból állják, amelybe az összes biztosítónak pénzt kell kalapolnia. Ha már szabályozott a piac, mert kötelező a biztosítás, a szabályozásnak ki kellene terjednie az ide kötődő teljes üzleti folyamatra, másként ez a káosz önnön jóakaratából nem fog megszűnni. A kérdés, hogy a saját zsebük felügyeletére mindig figyelő döntéshozóknak és piaci szabályozóknak ez a tantusz mikor esik le.
