Rohanó világunkban egyre kevesebb időt szánunk az egymással való találkozásra. Egyszerűbb, könnyebb az otthon nyújtotta zártság, megszokottság árnyékában meghúzódni.
Rohanó világunkban egyre kevesebb időt szánunk az egymással való találkozásra. Egyszerűbb, könnyebb az otthon nyújtotta zártság, megszokottság árnyékában meghúzódni. A találkozás más. Kevésbé kiszámítható. Nem tudhatom, milyen impulzusok érnek: öröm, feldúltság, kínos kérdések, kedves vagy nemszeretem tekintetek. Mindezzel együtt óriási lehetőségeket rejthet magában egy találkozás, mivel találhatok valamit, valakit.
A Galambodon (Maros-mezőségi Református Egyházmegye) augusztus 10-én, szombaton megszervezett egyházmegyei ifjúsági konferencia ilyen értelemben a bőség kosarával kecsegtetett. Találkozhattunk rég nem látott, kedves arcokkal, az éneklésben ismeretlenül is megélhettük Isten dicsőítésének örömét, amit csak több lélek együtt rezdülése adhat meg, az istentisztelet és az előadás jó időre megtöltötte tarsolyunkat értékes, építő gondolatokkal. Találkoztunk egymással, az Atyával és talán önmagunkkal is.
A következőkben, kedves Olvasó, szeretnélek meghívni egy szellemi sétára, amelyen mint laikus idegenvezető megkísérlem eléd tárni az eseményeket, illetve megkínálnálak néhány gondolatmorzsával az Ige és az előadás asztaláról.
Egy csendes útszakasz után megérkezünk a célállomáshoz, a galambodi református imaházhoz. Jakab István tiszteletes úr, szépszámú ifjú sereg és a Gordonka zenekar ráhangoló akkordjai fogadnak. A regisztrációt követően mindenki igyekszik helyet keresni. Igen, keresni, mert a létszám várakozáson felülinek bizonyult, 18 egyházközségből 130-an érkeztünk a bejelentkezett 100 helyett. Istennek legyen érte hála!
Az istentiszteletet énekléssel, imádsággal kezdtük, majd az igehirdetésben kerestük az Atya szerető tekintetét, valóságát. Isten üzenetét Sikó Domokos mezősámsondi lelkipásztor közvetítette a Jn 15, 13–17. alapján. A fő üzenet: Jézus barátainak nevez minket. Én, mint a világegyetem aprócska teremtése, abban a megtiszteltetésben részesülök, hogy a Teremtő Fia barátjának nevez: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek”. (14–15.) Az igehirdetés egy történettel zárult, amely a barátság egyik megrendítő szépségét tárta elénk. Egy fiúról kiderül, hogy rákos. Mélyen elkeseríti ennek tudata és a sugárkezelés fájdalmas hatása. Amikor a kemoterápia mellékhatása miatt haját is elveszítette, megfogalmazódik benne a gondolat: a barátai bizonyára elfordulnak tőle, talán ki is nevetik, ha ilyen állapotban, kopaszon meglátják. Hazaérkezésekor rendkívüli fogadtatásban van része: „Isten hozott itthon!” – köszöntik a barátok, akik mind kopaszra nyiratkoztak…
A konferencia szervezői nemcsak lelki, hanem testi táplálásunkról is gondoskodtak: az udvaron finom hot dog, kalács és frissítő, üdítő ásványvíz várt ránk. Az egyórás szünet alkalmat adott az ismerkedésre, beszélgetésre, interaktív játékra is. A résztvevők kisebb csoportokat alkotva a parókia kertjében gyűltek össze, és kezdődhetett az agymozgató vetélkedő. Ifjabb Jakab István vezette a bibliai, ill. általános műveltségi vetélkedőt. Tanulás, nevetés és szórakozás együtt volt jelen. A jutalom sem maradt el, minden korosztály talált kedvérevalót: írószert, plüssállatkákat, cukorkát.
Az imaterembe visszavonuló csapat kíváncsian várta a barátságról szóló előadást. Nagy Olga magyar szakos tanárnő örömmel tett eleget neki.
Mi is tulajdonképpen a barátság? Nincs tökéletes meghatározás, de a közmondások, élettörténetek, megörökített tapasztalatok felfedik ennek egy-egy vonását, s talán ha ezeket csokorba szedjük, akkor sem merítettük ki teljesen a barátság fogalmát. Történelmi, irodalomtörténeti mozzanatok sora tárult elénk. A barátság az, amiről a legkevésbé mondhatunk le, tanulhatta Nagy Sándor kedves nevelőjétől, Arisztotelésztől. Arany és Petőfi kapcsolata a példa arra, hogy különböző temperamentumú emberek között is kialakulhat az őszinte barátság. Rengeteg kérdést vetett fel a mindenkit érintő téma: hány barátom lehet, létezik-e fiú és lány között igazi barátság, mikor köttetnek ezek a kapcsolatok, hányféle barátság van… A válaszokban egy-egy élettapasztalat hangja szólalt meg. Az őszinteség, személyesség megérintette a hallgatókat. A barátság megszületése egy titokzatos tánc két ember között. A kis herceg rókája találóan írja le a koreográfiát: „Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...”
A konferencia áhítattal, -melyen Nagy Sándor mezőfelei lelkipásztor hirdette az Igét –, majd az IMM-PRO együttes fellépésével zárult. A szabadtéri koncertre, melyre a parókia kertjében került sor, megérkeztek a galambodi gyülekezet felnőtt tagjai is. A résztvevők a házigazda lelkipásztor áldásával indultak haza, búcsút vettek egymástól, de magukkal vitték az Istenhez és egymáshoz tartozás élményét, bizonyosságát. A nevetéstől, beszélgetéstől, énekléstől hangos udvar lassan kiürült, ismét csend borult a templom udvarára, a lelkekben viszont napok elteltével is elevenen pezsegtek az élmények.
Illesse köszönet a galambodi gyülekezetet a vendégszeretetért, illetve az RMDSZ-t és a Communitas Alapítványt, amely anyagiakban támogatta a konferencia megszervezését.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
