Csütörtöki kimenő
Én, kérem, eddig sem etettem a medvéket. Nem vagyok szívtelen, sőt, az állatvilág ellenségének sem kiálthat ki senki a legnagyobb jóakarattal sem, de akkor is, én nem etettem eddig (sem) medvéket. Szánom-bánom.
A Párt viszont megtette. Sőt, az összes kommunista és munkáspártok táplálták a Nagy Orosz Medvét. Amíg darabokra nem szaggattatott.
Vagy dehogyis siránkozhatnék, hiszen a kormány rendeletet hozott, arra való tekintettel, biztosan sürgősségi volt, igaz, nem néztem be mostanában a sürgészeti klinikára, pedig korábban gyakran megtettem, amikor sürgős eseteim voltak, és csak ott találtam szabad fülkét. Na de elég a marháskodásból, a kormány úgy rendelkezett, hogy ezentúl a felelőtlen, öntudatlan és vajszívű közönség ne merészelje etetni a medvéket. Eme tiltott tevékenység alól is létezik kivétel: a hivatásos állatgondozóké, akik az állatoknak berendezett ketrecparkban bátor ketrecharcosként naponta többször visznek ilyen-olyan természetű (gluténmentes és e-kben sovány) menüt a medvéknek, oroszlánoknak és tigriseknek, zsiráfoknak és kasztorfarkú hódoknak. A Polux-mentes, tiszta állati kertekben, rezervátumokban, melyeket nem a trivágó keresett ki ezer ajánlat közül.
Na de ha nem szabad etetni a medvéket, akkor az ivarérett, emlősök rendjébe tartozó medvék kénytelenek maguk gondoskodni az önélelmezésükről, sőt a bocsaikra is gondolni fognak, annyit szereznek be, amennyi a test szinten tartásához és a szaporodási energiákhoz elegendő. Lehet, hogy a kormány, amely a medvéknek és a külföldi nagypénzű medvevadászoknak kedvez, be fog rendezni medveáruházakat az erdő- és településszéleken, barlangok szájánál, ahová a medve bejön megszerezni a róla elnevezett cukrot (szénhidrát), sajtot (fehérje-zsírok), a medvehagymát, medvele(ve)st és Szergej Leontyinovics Medvegyev frissen kiadott regényeit. Mert a medve, kérem szépen, intelligens állat, aki nem játék, a székely közmondás bölcsessége szerint.
Annyira intelligens és szobatiszta, hogy a gyermekeknek szánt rajzfilmek kedvelt szereplője, sőt néhai Roosevelt elnökről nevezték el a Teddy mackót, ami a múlt század elejétől fogva ugyanolyan elengedhetetlen tartozéka a gyermekszobáknak, mint Piroska és a farkas, Mehemed és a tehenek, a kis hableány, akit nem süllyeszthetnek el az ukrán vikingek.
Na mármost, ha a medvét nem szabad/kell/muszáj mesterségesen táplálni, holott a medve a gyermekvilág legvonzóbb tagjai közé tartozik, akkor, kérem, nem is szabad megengedni, hogy a mackót meg is kedveljék a zsenge korú lurkók. Márpedig a könyvekben, rajzfilmsorozatokban, a bábszínházak remekmívű darabjaiban, a La Fontaine-i és ezópusi tanítómesékben, A dzsungel könyvében (Balu) a medve alakja kedves, megszerethető, megmosolyogtató, barátságos, emberiesített hibáinkkal és gyarlóságainkkal egyetemben (lásd a Mása és a medve c. új orosz sikersztorit). És akkor tiltassék be a Dörmögő Dömötör és Mackó úrfi kalandjai szárazon és vízen. Kormos István verses meseregénye: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról.
Egykor barátom könyvtárából olvastam el az igazi Dörmögő Dömötöröket, amiket Sebők Zsigmond írt. Veszedelmes könyvek voltak, a proletárinternacionalizmus korában ki sem merték adni újra, mert lapjain ott súlyozott a Monarchia teljességében, Trianon-szündróma nélkül, hirdette DD személyén keresztül a magyar nemzet kultúrfölényét a szláv és egyéb népek felett Dobsinától Laposnyáig, Letenyétől Ratosnyáig, kuruckodó volt és dacos. Benne volt kis túlzással a teljes politikai élet tükre (Sebők újságíró is volt) Tisza Istvántól báró Fejérváry Gézáig és Ferenc Józseftől Vázsonyi Vilmosig... csupán más szemmel kellett olvasni. Valszínűleg az akkori felnőttek ezt tudták, érezték, én csupán most, hatvan évvel később döbbentem rá.
Aztán volt egy másik Dörmögő Dömötör, ami egy gyerekek és kisdobosok (ez a magyar Haza Sólymai nevű szervezett előképe, modellje volt) számára szerkesztett lap volt, ebben is volt politika, kádári, gulyásos-komcsis, de legalább meg lehetett rendelni postán, sőt legtöbbször ki is kézbesítették a jó postás bácsik és nénik.
Hiába, akkor még nem féltek a medvéktől, még a kisebbségi gyermekszobákba is beeresztették őket.
