Amikor a kincses városba települt vásárhelyiek átjátszották a Félsziget nyári fesztivált Kolozsvárnak, nagyon sok régi „szigetelő” ezt megbocsáthatatlan bűnnek könyvelte el.
Amikor a kincses városba települt vásárhelyiek átjátszották a Félsziget nyári fesztivált Kolozsvárnak, nagyon sok régi „szigetelő” ezt megbocsáthatatlan bűnnek könyvelte el. Talán csak az elviselhetetlen hangerőre panaszkodó városlakók örvendtek a júliusi csendnek. De akárhogy csűrjük-csavarjuk, Marosvásárhely szegényebb lett. Kolozsvár pedig nem sokat nyert. Elég arra emlékeztetni, hogy milyen rangos együttesek koncerteztek az elmúlt időszakban sokkal jobb körülmények közt, mint a Gorbó-völgyi fesztiválfaluban. Tehát a pesszimista jóslatok beigazolódni látszanak. Élég, ha a közösségi oldalak bejegyzései közt csemegézünk. Arról panaszkodnak a kommentelők, hogy az arculatát, hangulatát vesztett fesztivál színvonala nagyot zuhant. Utolsó napon az unalom és az elmaradt koncertek miatt sokan hazautaztak. A vasárnap esti átverés miatt nagyon sok dühös bejegyzés van az oldalon. A szervezők a napijegy árának visszafizetését vállalták. Érdekes, hogy a be nem váltott jegyeket egy marosvásárhelyi címre kell elküldeni. Természetesen a megadott telefonszámon bővebb információval nem szolgáltak. Az elmúlt években a fesztiválzárás reggelén sajtótájékoztatón összegezték a szervezők, hogy mit hozott a konyhára a buli. Vagyis nyereséges volt-e, vagy veszteséges a fesztivál. És ha bukta, akkor ki állja a kifizetetlen számlákat. Mifelénk azt rebesgetik, hogy még tavalyról is vannak tartozások. Nem egy vállalkozó fut a pénze után. Talán Boc, a kolozsvári főbíró majd mélyen a zsebébe nyúl. Hisz ezzel etettek minket a szervezők, amikor egy évtized után megfosztottak ettől a rendezvénytől. De valójában már nem is kell az ilyen gagyi rendezvény, mondják sokan. Jó lenne, ha az
eredeti ötlethez visszatérve minőségi produkciókat láthatnánk. Minek ilyen grandiózus hepaj? Elég lenne két-három színpad a Maros-parti komp körül. A kiegészítő programok eddig is helyi forrásból, semmi pénzért összejöttek. A jó bandákra, még ha nem is nagy nevek, vevők lennénk. Egyébként is újra kellene gondolni, hogy a mi fizetőképességünk mekkora klasszisokat tud ide csábítani. Mint a régi mondás tartja: csak addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. A közönség átverése miatt is lejtőre került fesztivált már semmi nem állíthatja meg a kimúlástól. Még a többezres kolozsvári diákság sem, akikkel a szervezők hitegettek. Mert a Maros-parti Félsziget hangulatát semmi nem pótolhatja.
