Félperces történetek

• 2014-02-07 15:22:27

• Ráduly János

Fáradt csontok; Mi legyen a mai vacsoránk?; Mellém öregedtél; Életre születtünk

Fáradt csontok

Gedeon azt mondta a feleségének:

– Immár ismét az orvosnál kötök ki. Fáj a derekam.

Az orvos alaposan megvizsgálta, megtapogatta a fájós részeket.

– Igen – mondta –, érzékennyé váltak az izmok, fáradtak a csontok. Milyenkor fáj a leginkább?

– Doktor úr, ha lehajolok, a derekam nyikorog. Mikor állok fel, akkor recseg. Ha emelek valamit, akkor ropog. Ha hirtelen balra fordulok, akkor herseg. Ha pedig jobbra dűlök, akkor csikorog.

– Na – mondta az orvos –, gyógyszert írok fel, ágyba parancsolom. A derekát kímélje: ne nyikorogtassa, ne recsegtesse, ne ropogtassa, ne hersegtesse, ne csikorogtassa.

Mi legyen a mai vacsoránk?

Nagyanyám megkérdezte édesanyámtól:

– Gizike, mi legyen a mai vacsoránk?

Édesanyám megállította a varrógépet.

– Kenyér volna jó – mondta –, de nincs.

– Nincs. Már egy hete nincs – toldotta meg nagyanyám.

– Mennyi puliszka maradt a délről?

– Majdnem a fele.

Édesanyámnak felcsillant a szeme.

– Na, a puliszka mellé kiadós rozmaringmártást. Úgy, mint a tegnap, mint a tegnapelőtt. Legalább jóllakik a három gyermek. A puliszka laktatós.

Nagyanyám mindjárt kettőbe vágta a maradék puliszkát, felét elcsomagolta reggelre. Édesanyám újból megindította a varrógépet, a kereke durván kezdett kattogni.

– Mi van, szép varrógépem – szólt édesanyám –, te is éhes vagy? Nincs gépolajunk sem. De majd lesz. Minden lesz.

Mellém öregedtél

A piacon régi tanítványommal találkoztam. Hosszan rám nézett, majd összecsapta a két kezét:

– Jaj, tanár úr, hát maga így megöregedett?

– Te – mondtam –, mostohán változatos volt az életpályám, megviseltek az esztendők. És te?

– Ó, az én életem is mostohán alakult: szüleim korán elhaltak, három feleségem volt, nyolc gyermek született a három asszonytól, nemrég balesetet szenvedtem, most betegnyugdíjas vagyok.

– No – szóltam röviden –, akkor te tisztán mellém öregedtél. Mind a ketten a nyugdíjból élünk.

Életre születtünk

– Na, a tegnap megszaporodott a családunk – mondta Annamari –, képzeld el, a kicsi Töpi kutyánknak hat kölyke született.

– Jaj, ebben a decemberi hidegben hol szülte meg őket?

– Bent, fészket csináltunk a kosárban. Előbb négy kölyök született, aztán bement – kétszer is – az ágy alá, ott született az ötödik és a hatodik. Ekkorák né, mint a fél markom, mint egy közepes nagyságú töltött káposzta.

– Elevenek-e?

– Úgy nyüzsögnek, olyan szépek, három hófehér, mint az anyjuk, három pedig tarka. Nagyon félti őket Töpi: agresszív, harap. Most számolgatom: a családban hatan vagyunk, és ott van Töpi a hat kölyökkel. Életre születtünk mind a tizenhárman.