Felemás érzésekkel felemás mérleget vonhatunk csupán az 1989-es forradalom 27. évfordulóján. Egyfelől, mert az akkori euforikus remények nagyrészt illúziónak bizonyultak.
Felemás érzésekkel felemás mérleget vonhatunk csupán az 1989-es forradalom 27. évfordulóján. Egyfelől, mert az akkori euforikus remények nagyrészt illúziónak bizonyultak. Másfelől meg azért is, mert igencsak távol állunk még attól, hogy az országot demokratikus jogállamnak tekinthessük. Különben több mint negyedszázaddal a rendszerváltás után egy európai uniós tagországban nem vonhatnának vissza például magas állami kitüntetést valakitől csupán egy politikai nyilatkozat miatt. Romániában meg éppen ez történt: a hatalom megvonta azt az állami kitüntetést Tőkés Lászlótól, az egykori temesvári lelkésztől, akinek a kommunista rendszerrel szembeni ellenállása vezetett el 1989 decemberében a Ceauşescu-diktatúra bukásához, és aki éppen a rendszerváltásban betöltött szerepéért kapta az érdemrendet. A „gesztus” a demokrácia egyik legnagyobb vívmányát, a szólásszabadságot korlátozza.
Megérte? – tette fel a kérdést minap egy volt forradalmár, a forradalom egyik marosvásárhelyi sebesültje, emlékeztetve, hogy a romániai forradalom halálos áldozatainak száma 1.104, a sebesülteké 3.352 volt. A kérdés jogos, mivel az egyesek által forradalomként, mások által külföldi támogatást élvező puccsként vagy államcsínyként értékelt események nyomán változtak ugyan a dolgok, de messze vagyunk még a valós demokráciától. Mint ahogyan azt sem tudni mindmáig, kik lőttek a tömegekbe, sőt a tettesek felelősségre vonása sem történt meg, vagy csak nagyon későn és nagyon kis mértékben. Hiszen köztudott, 2008-ban ítéltek el 15 évre két tábornokot, Mihai Chiţacot és Victor Athanasie Stănculescut, amint az is, hogy a korábban (is) hatalmon lévő pártaktivisták közül sokan vállaltak és kaptak szerepet a forradalmat követő évek kormányaiban, politikai vezetésében.
1989. december 21-én hat marosvásárhelyi fiatalt is halálos lövés ért: a 21 éves Hidoş Adriant, a 25 éves Hegyi Lajost, a 33 éves Pajka Károlyt, a 30 éves Ilie Munteant, a 33 éves Bodoni Sándort és a 38 éves Tamás Ernőt. Az eseményekről hivatalos jelentés készült, amely az eldördülő sortűz ellenére felmentette a hadsereg vezetőségét. A katonai ügyészség szerint a karhatalmi szervek törvényszerűen jártak el... Mindezek felemás érzéseket váltanak ki az emberekből.
Idén is, mint minden évben, országszerte megemlékeztek az 1989-es forradalomról. Tegnap délben szürke, ködös, didergető hidegben tartottak Marosvásárhelyen megemlékezést. A maroknyi forradalmáron kívül csak a katonaság, a hivatalosságok egy része vett részt és koszorúzott. A járókelőket nem igazán érdekelte az esemény, alig ketten-hárman álltak meg pár percre, hogy megkérdezzék, mi történik, majd sietősen folytatták útjukat a közeli bevásárlóközpont irányába. Mások még csak nem is lassítottak, le sem vették a fülükről a mobiltelefont. A jelek szerint a város lakóinak nagy része csak annyit észlelt, hogy a főtér lezárása miatt hatalmas forgalmi dugók keletkeztek.
