Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A jó vezető kulcsfontosságú minden szervezet életében, legyen az kereskedelmi vagy nonprofit irányultságú. A vezetőnek nem az a szerepe, hogy egyszerűen irányítsa az embereket, hanem hogy motiválja, ösztönözze és vezesse őket, hogy együtt érjék el a kitűzött célt. Ezért fontos, hogy milyen vezető irányítja az adott szervezetet.
Decemberben nemcsak új képviselők és szenátorok foglalhatták el a helyüket a parlamentben, az MMDSZ-nek is új elnöke lett. Természetesen a két választásnak semmi köze nincs egymáshoz.
Összeállításunkban Marton Lászlót, az MMDSZ leköszönő, tiszteletbeli elnökét és Varga László újdonsült elnököt kérdeztük.
– Hogyan élted meg az elnöki éveidet?
– Ha egy szóban kellene összefoglalnom az elmúlt 2 és fél évet, ameddig a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnöki tisztségét betöltöttem, azt mondanám, hogy tanulságos volt. Mindenképpen volt nehézség. Amikor megválasztottak diákszövetségi elnöknek, a MOGYE-ügy új kezdete zajlott, emiatt pedig nagyon sok nehézségbe ütköztünk az első egy-másfél évben. Egy fél évre ezt követően pedig megérkezett a koronavírus-járvány. Tehát elmondhatom, hogy tényleg nagy horderejű problémákkal kellett szembenéznem és az MMDSZ-nek is. Azonban szerintem többnyire sikerült helytállni. A problémák ellenére is élménydús időszakot tudhatunk magunk mögött, rengeteg rendezvényünk volt, nagyon sok embert ismertem meg ezek révén, és számos projektet vittünk véghez. Az az érzés, amikor az ötlettől eljutunk a sikeres megvalósításig, számomra felbecsülhetetlen. Rengeteg jó emléket viszek magammal.
– Melyek azok vagy melyik az a megvalósítás, amelyikre a legbüszkébb vagy?
– Konkrétan nem tudnék kiemelni egyet sem, hiszen ezek különböznek. Azonban megemlítenék párat, amelyek számomra kimondottan kedvesek. Az egyik az, hogy a külügyi kapcsolatainkat sikerült nagymértékben bővítenünk. Szoros kapcsolatban állunk a HÖOK-kal, ez a Kárpát-medencei magyar diákszövetséget összefogó, budapesti székhelyű szervezet. A pozsonyi és kolozsvári orvostanhallgatókkal is jó kapcsolatot ápolunk, ahogyan a magyarországi egyetemek orvostanhallgatóival, illetve ezen intézmények hallgatói önkormány- zataival is. Ami még úgymond az én időmben indult el, az a diákszövetség úgynevezett kinézetének frissítése. Ezen belül elindítottunk egy brandingkampányt, különböző promotálási anyagokat gyártottunk a szervezet logójával, illetve megemlíteném a december végén kikerülő új weboldalunkat is, ahol egy sokkal fiatalosabb koncepcióval próbálunk minél több diákot Marosvásárhelyre csábítani. Emellett a diákszövetség működése az elmúlt 2 és fél év alatt átállt a szakosztályszerű rendszerre, ennek következtében színesítettük a rendezvény- palettánkat, sokkal több diáknak tudtunk lehetőséget adni önkénteskedésre és szervezésre. Ezzel párhuzamosan, az orvosin kívül, a másik három marosvásárhelyi egyetemnek – Sapientia, Művészeti Egyetem és Babeş–Bolyai – a diákszövetségével még szorosabb kapcsolatot alakítottunk ki, jelen vannak a döntéshozó szervünkben, és havonta egyeztetünk mind az eredményekről, mind a felmerülő problémákról. Egy másik megvalósítás, amelyre boldogan emlékszem vissza, hogy sikerült megnyernünk a Communitas Alapítvány jóvoltából egy pályázatot kutató diákoknak. Ez része volt a tervemnek, és szerepelt az ígéreteim között, és 2 és fél év után, pont a végére, sikerült megvalósítanunk. Továbbá örömmel tölt el, hogy az online térbe való átköltözést jól meg tudtuk oldani, ez is pozitívum.
– Mennyire nyomta rá a bélyegét a koronavírus-járvány az elnökséged utolsó hónapjaira?
– Először nagyon bosszús voltam a járvány miatt, mert azt gondoltam, hogy a másfél év alatt gyűjtött tapasztalatot most fogom tudni igazán kamatoztatni, és ez nem olyan formában valósult meg, hogy több és jobb rendezvényeket szervezünk vagy érdekképviseletként érünk el új dolgokat, hanem inkább abban állt, hogy át kellett állnunk az online rendszerre. Először negatívan érintett, de így utólag visszatekintve elmondhatom, hogy azért volt pozitívum is, főleg a karantén első és második hónapjában, mert akkor volt időm az addigi tevékenységemet áttekinteni és elemezni. A negatívum természetesen az volt, hogy kevesebb rendezvényt tudtunk szervezni, bizonyos projektek félbemaradtak, és kevesebbet tudtunk találkozni a diákokkal.
– Milyen érzés visszavonulni?
– Ennek is megvan a pozitív és a negatív vetülete egyaránt. Negatívumként élem meg, hogy már nem fogok ezzel foglalkozni, hiszen mindig nagyon szívesen végeztem a munkámat, és örvendek, hogy anno vállalkoztam erre. Hiányozni fognak a rendezvények, az emberek, akikkel együtt dolgoztunk, és adott esetben szórakoztunk, ha elég idő eltelik, még a gyűlések is elkezdenek hiányozni. Pozitívumnak tartom, hogy sikerült az utánpótlást biztosítani, a projektek és rendezvények mellett. Ahogy a mondás szól: úgy adom, ahogy kaptam.
– Summázzuk az elnökségedet. Milyen tervekkel, ígéretekkel indultál el, és ezekből mi valósult meg?
– Ezelőtt két és fél évvel három nagy alappillére volt a beszédemnek és az ígéreteimnek. Az egyik az volt, hogy a tudományos életet egy kicsit fel kell lendíteni. Ez a járvány miatt nem tudott a végleges formában megvalósulni, de például a Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) bővült mind műsorkínálat, mind lehetőségek szempontjából. Erre az eseményre is bárki bármilyen témával bármelyik egyetemről jelentkezhetett. Idetartozik a már említett kutatói pályázat, amit sikerült lehívni, és több ezer lejes összeggel támogatni öt diákot. Ez jó kezdet, remélem, tovább fogják tudni vinni. A második pont az egyetemi felvételizők számának a megőrzése volt és a megfelelő népszerűsítés a középiskolások körében. Úgy gondolom, hogy ez megvalósult, hiszen nemhogy nem csökkent, hanem esetenként nőtt is bizonyos szakokon a jelentkezők száma. Ez annak is az eredménye, hogy különféle akciókat indítottunk el, mint például a MOGYE-karaván vagy a próbafelvételik és a nyílt napok. Utóbbi kettőt online is megszerveztük, de a járvány előtt ezek fizikai formában zajlottak le. A harmadik pont az volt, hogy a többi egyetemista diákszervezettel élénkebb kapcsolatot alakítsunk ki, hiszen Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetségről beszélünk, nem pedig orvosis diákszövetségről. Mára a három legnagyobb eseményünk közül kettőt együtt szervezünk. Már azelőtt is jó úton haladt az együttműködés, de ezt sikerült tovább is fejleszteni. Ezáltal még marosvásárhelyibb az MMDSZ, úgy érzem, ez is egy olyan eredmény, amire büszke lehetek.
– Milyen elvárásokkal adod át az elnöki széket?
– Az eddig elhangzottakból kitűnik, hogy az eddigi programoknak, rendezvényeknek és az érdekképviseletnek a jelenlegi szinten tartása már önmagában sem egyszerű feladat. Számomra is kezdetben az volt a legnagyobb kihívás, hogy tudjam megtartani a szintet, és a lehetőség szerint növelni. Ezenkívül elvárom, hogy továbbra is tartsák szem előtt a középiskolás diákokat, hiszen ők is fontosak számunkra. Emellett pedig fontos, hogy az MMDSZ legyen még inkább marosvásárhelyi diákszövetség, nemcsak az egyetemisták számára, hanem a vásárhelyi lakosok számára is.
– Miért jelentkeztél elnöknek?
– Amikor elkezdtem az első évet, már a legelső rendezvényen belecsöppentem a diákszövetségi életbe, és nagyon megtetszett. Ahogy teltek az évek, ki akartam venni a részemet az eseményekből, idővel elmentem szervezni. Nagyon tetszett a „termékpaletta”, amit az MMDSZ felmutatott, illetve mindig is szerettem a közösségi tevékenységeket, azt, hogy tartozzunk valahova, mert az egyetemista létnek szerves része a diákélet. Részese akartam lenni a szervezet életének, részese is lettem, jobban beleástam magam, rendezvények szervezésénél is jelen voltam, az utóbbi évben az érdekképviseleti részbe is bepillantást nyertem. Úgy éreztem, én is tudok tenni azért, hogy mindez megmaradjon és fejlődjön. Ez volt az elsődleges motiváció számomra.
– Milyen célkitűzéseid vannak?
– A fő cél az, hogy ne szenvedjen csorbát az eddig felépített diákszövetségi összkép. Továbbá szeretném, hogy ez a nyitottság a marosvásárhelyi egyetemisták között megmaradjon, hogy a közeljövőben is minél többet együtt tudjunk dolgozni. Illetve fontos az is, hogy tudjuk biztosítani az utánpótlást. A középiskolásoknak fontos, hogy egy adott városban milyen a diákszövetség. A programok és a jó hangulat az egyetem mellett nagyban képes befolyásolni a 11–12.-es diákokat abban, hogy Marosvásárhelyt válasszák. Tehát az elsődleges cél, hogy ne rontsak semmit, utána pedig, hogy fejlődjünk azon az úton, amelyen elindultunk. Továbbá szerintem az elnök fő feladata, hogy összetartsa a csapatot, és tudja azt megfelelően motiválni.
– Hogyan értékeled László elnöki tevékenységét?
– Nagyon megfogott már az első rendezvényen, hogy az elnök és a diákok között nincs távolságtartás. Arra gondoltam, hogy nem lehet csak úgy odamenni az elnökhöz, már a státuszából adódóan sem, és kezet fogni vele, ezzel szemben pont az ellenkezője történt az első MMDSZ-es eseményen, amelyen részt vettem. Megtartotta a beszámolót, majd mindenkihez odajött, és egy kicsit beszélgetett. Bármikor az év folyamán felkereshettük, folyamatosan nyitott volt, nem csak az adott rendezvény szervezőivel, hanem mindenkivel. A másik dolog, amit nagyon tisztelek benne, hogy észszerűen gondolkodik, meghallgatja az emberek véleményét, hogy egy adott dologra jobb rálátása legyen, a következtetéseket levonja, és úgy próbál dönteni, hogy minden igényt figyelembe vesz. Nem csak egyszerűen elérte a kitűzött célokat, hanem meg is hatványozta azokat, vagyis a munkával fejlődött a cél is. Elsőéves koromban ismertem meg Lászlót, ő már akkor elnök volt, és mostanra nagyon jó barátok lettünk, ezt pedig a diákszövetségi életnek köszönhetjük. Számomra egyértelműen példakép!