Feldarabolják a magyar megyéket?

Terítékre kerülhet Románia területi átszervezése

2023. május 3-án jegyezték be a szenátus állandó bizottságánál Tudor-Vlad Benga független – korábban USR-s – képviselő törvénytervezetét, amely módosítja és kiegészíti a közigazgatási jogszabályra vonatkozó 57/2019-es sürgősségi kormányrendeletet és a Románia területi-közigazgatási felosztására vonatkozó 2/1968-as törvényt. A tervezet összevonná a jelenlegi megyéket, 12 új megyét alakítva ki; a községek legkevesebb 5000, míg a városok legalább 10.000 lakossal rendelkeznének. A politikai szférában az 1989-es változásokat követően többször felmerült az ország területi átrendezésének kérdése, de a javaslatok mindeddig papíron maradtak. Tudomásunk szerint a szóban forgó előterjesztést nem fogják megvitatni a jelenlegi parlamenti ciklusban, azonban a választások után kialakuló új parlament és kormány valószínűleg napirendre tűzi, mivel úgy tűnik, hogy a kezdeményezést a jelenlegi kormánypártok is felkarolják. 

Az országban jelenleg mintegy 3000 – átlagban kis létszámú – község van. A Hunyad megyei Batrina községben a 2022-es népszámlálás adatai szerint mindössze 88-an laknak – állítja az előterjesztő, majd hozzáteszi, az utóbbi évtizedben megfogyatkozott a vidéki lakosság, egyre több az alig száz lakossal rendelkező település, amelyekre aránytalanul sok közpénzt fordítottak, hogy a saját adminisztrációt fenntartsák. A tervezet szerint összevonnák a településeket, így a községekben legkevesebb 5000, a városokban legalább 10.000 ember lakna. Az intézkedéssel, mindamellett, hogy hatékonyabbá tennék a közpénzek felhasználását, jelentősen javulna a közszolgáltatások minősége. 

A megyék átrendezésénél a javaslat szerint figyelembe vették a történelmi régiókat, a gazdasági erőforrás és a munkaerő elosztását, illetve a munkaerő-migrációs tendenciákat, továbbá az infrastruktúra-hálózatot és a fejlett nagyvárosi övezeteket, továbbá azt a régiófejlesztési felosztást követték, amely szerint a jelenleg is megpályázható uniós forrásokat elosztják. A változtatástól remélik, hogy az új megyékben rohamosan fejlődik majd az infrastruktúra, a közszolgáltatások, jobban együttműködnek a közintézmények, és a közpénz racionálisabb felhasználásával megnő az életszínvonal. Megjegyzik, hogy a területi-közigazgatási átszervezésnek nincs hatása az országos költségvetésre. 

A törvénytervezet hat cikkelyből áll, amely tulajdonképpen „csupán” kiegészíti és módosítja a korábbi – Románia területi-közigazgatási felosztására vonatkozó – sürgősségi kormányrendeletet és az 1968-as törvényt. A jelenlegi megyeszékhelyeken, illetve vidéki polgármesteri hivatalok helyén ún. területi-közigazgatási irodák működnének, amelyek jogi személyiség nélküli közintézményekként bizonyos közügyek rendezésére szolgálnának. 

A tervezet szerint a következő megyék összevonásával jönnének létre az újak: Bánság (Banat) – Temes, Arad, Krassó-Szörény; Délnyugat-Erdély – Fehér, Szeben, Hunyad; Északnyugat-Erdély – Kolozs, Beszterce-Naszód, Maros, Szilágy; Délkelet-Erdély – Brassó, Kovászna, Hargita, Bukovina és Észak-Moldva – Suceava, Botoşani; Közép-Moldva – Iaşi, Neamţ, Bákó, Vaslui; Kárpát-kanyarulat, Duna – Galac, Brăila, Vrancea, Buzău; Dobrudzsa – Konstanca, Tulcea; Észak-Havasalföld (Munténia) – Prahova, Argeş, Dâmboviţa; Dél-Havasalföld – Bukarest municípium, Ilfov, Ialomiţa, Călăraşi, Giurgiu, Teleorman; Olténia – Dolj, Mehedinţi, Vâlcea, Gorj, Olt. 

A dokumentumban az áll, hogy amennyiben a parlament elfogadja a javaslatot, a kormány 30 napon belül kell kidolgozza a határozatot, amely módosítja a 2/1968-as területi-közigazgatási törvényt, vagyis egy hónap alatt kell kijelölni, átszervezni az ország új területi felosztását, közigazgatását. A közigazgatási miniszter végrehajtási rendeletével alakítják ki az új területi-közigazgatási egységek szerkezeti felépítését. 

Az előterjesztés nem terjed ki arra, hogy az ügyben miként kérik ki a lakosság véleményét, hiszen a szubszidiaritás elve alapján a polgároknak joguk van eldönteni, hogy milyen közigazgatási egységhez tartozzanak. Megyénkben a rendszerváltás után volt eset, amikor a községek átszervezéséről a lakosok is döntöttek. Továbbá az is kérdés, hogy miként szervezik át a megyei tanácsokat, amelyek az új struktúrában egyfajta összevont miniparlamentként kell működjenek. Azt is beláthatjuk, hogy az intézkedés nem lehet „hatékony”, ameddig nem működik a digitális ügyintézés, az ún. e-kormányzat, amelynek valóban az a célja, hogy részben vagy teljesen megszüntesse az ügyintézést a közintézmények székhelyén, irodáiban. Számunkra a törvénytervezet egyik csapdája, hogy a többségi magyar lakossággal rendelkező megyéket többségi román lakosságú megyékhez csatolják, így csökken a döntéshozó testületekben való jelenlét esélye, ami gazdasági térvesztéshez és más kisebbségi egyéni és/vagy kollektív jogok elvesztéséhez vezet. 

A törvénytervezet és a minket érintő kérdések tisztázásáért Horváth Annához, az RMDSZ országos szervezete önkormányzatokért felelős alelnökéhez fordultunk, aki elmondta: – A választások után várható reformok közül a legtöbbet emlegetett „átfogó közigazgatási reform” semmi jót nem ígér az erdélyi magyarok számára. A közigazgatási átszervezés komoly dolog, amely hosszú távra meghatározza a közösségek életét, az ország működését. Ha azt vesszük, hogy az 1968-as közigazgatási átszervezést, vagy ahogy ismertebb, a megyésítést még mindig nyögjük, láthatjuk: az előterjesztett közigazgatási reform számunkra nagyon rossz, újabb 50 évre igen kellemetlen helyzetbe hozza a romániai magyarságot. Nem kell messze menni a példákkal. Szlovákiában a Meciar-féle közigazgatási reform úgy rajzolta át a térképet, hogy azzal gyakorlatilag felszámolta a számottevő arányú magyar közösségeket, ellehetetlenítve a politikai képviselet általi beleszólást. De van, persze, jó európai példa is, mint a Lengyelországé, ahol a régiósításnál figyelembe vették a német kisebbség igényeit és érdekeit, egy különálló kisebb régióba tömörítve őket. Ezt a modellt kellene követnünk a közigazgatás átszervezésében, és nem azt, ahogyan az említett előterjesztésben elképzelték. 

Az RMDSZ az egyetlen politikai alakulat, amely mind a kormánykoalíció tagjaként, mind ellenzékben következetesen az önkormányzatiság erősítése, a központosítás visszaszorítása, illetve mindenekfelett a magyarlakta közigazgatási egységek státusának védelme mellett foglalt állást. Ennek érvényesítéséhez kell elég erősek legyünk az idei év megmérettetései után, annál is inkább, mert Románia nagy közigazgatási átszervezés előtt áll. Ez lehet számunkra végzetes – amennyiben nélkülünk, sőt az AUR kormányzati közreműködésével hajtják végre – vagy akár előnyös is, ha sikerül ott lenni, a megyéink, településeink érdekeit érvényesíteni. Nagyon fontos a jelenlét a döntéshozatal minden szintjén, és nem csak számunkra. Valamennyi romániai önkormányzat keservesen tapasztalta, hogy amióta az RMDSZ-t kitették a kormánykoalícióból, június közepétől egymást követték a fejetlen, improvizált intézkedések. Egy fontos példa: a kormány a nyáron – a rendszerváltás óta először – nem igazította ki a költségvetést, ezért számos kifizetetlen számla és felfüggesztett munkálat volt a helyi és országos közberuházásoknál, mert a kormány nem fizette ki az építkezési cégeknek az elvégzett munkát, sőt az önkormányzatoknak is megtiltotta ezt. Hozzáteszem, hogy ezek a kifizetések Cseke Attila közmunkaügyi miniszter két és fél éves mandátuma alatt soha nem haladták meg az egy hónapot. A PNL–PSD kormányzat veszélybe sodorta a szociális szolgáltatások finanszírozását is. Az utóbbi években a decentralizáció jegyében ugyanis egyre több feladatot kaptak az önkormányzatok a szükséges többletforrások hozzárendelése nélkül. A kormány áttért a tartalékalapból való „osztogatási” rendszerre: 2023 utolsó harmadában 99 kormányhatározattal 31,3 milliárd lejt osztott ki olyan költségekre, amelyeket az elmulasztott költségvetés-kiegészítéssel kellett volna rendezni. Cseke Attila volt miniszterünk ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a kormány tartalékalapja egy második, árnyékköltségvetésként működött, amely teljesen tervezhetetlenné, kiszolgáltatottá tette a helyi önkormányzatok működését, a helyi beruházásokat. Mi több, a júliustól októberig az államkasszában levő pénz hónapokon át gátolta a gazdasági fejlődést, jó néhány vállalkozás csődjéhez vezetett, és meglendítette a munkaerő külföldre vándorlását, ami szintén gyengíti a helyi közigazgatást, hiszen csökken a személyi jövedelemadóból származó bevétel. 

Ennek tükrében több mint ellentmondásos az az elv, aminek mentén tömbösítenék a vidéki településeket. Az erre irányuló jelenlegi tervezet kártékony demagógia. Románia közigazgatása a francia modellen alapul. Annak ellenére, hogy Franciaország területe csak 2,5-szer nagyobb, mint a Romániáé, 11-szer több (vagyis 36.500) önkormányzata van, míg nálunk jelenleg csupán 3.200 működik. Ez azért van így, mert Franciaországban már a ’70-es években megértették, többszöri sikertelen tömbösítési próbálkozás után, hogy a helyi döntéshozatal annál hatékonyabb, minél közelebb van a polgárokhoz. Hogy a közigazgatási átszervezést nem lehet fentről lefelé, központi elképzeléseket erőltetve megvalósítani, csakis a polgárok akaratát tiszteletben tartva. Az „5000 fölötti létszámú községek” átgondolatlan, megalapozatlan kritérium, ha azt vesszük alapul, hogy jelenleg például három megyében nincs egyetlen 5000 feletti község, illetve két további megyében mindössze 2-3 ilyen van. 

Az elképzelés olyan földrajzi torzszülötteket eredményezne, mint jó néhány Kolozsvár nagyságú község, annak minden infrastrukturális és közszolgáltatási (út-, vízhálózat stb.) kihívásával együtt. Az a gazdasági megközelítés, hogy „azt a települést, amelynek nincs megfelelő saját jövedelme, az önfenntartásra össze kell vonni”, nem állja meg a helyét, ugyanis a jelenlegi 3200 romániai közigazgatási egység közül mindössze 47-nek van többletjövedelme, a többiek alig fedik le a működésre és a személyi költségekre szánt kiadásokat. Az RMDSZ az említett demagógia helyett a lentről felfelé szerveződő, gazdasági alapon való együttműködéseket ösztönzi. Az ennek jegyében született metropoliszövezeti együttműködésre vonatkozó törvénytervezetünket el is fogadta a parlament, de sajnos a kormány egyelőre elhalasztotta az alkalmazását. A közigazgatási reform, átszervezés, decentralizáció esetében nem az a kérdés, hogy kell-e, hanem hogy elég erősek leszünk-e, amikor erre sor kerül, hogy egy számunkra elfogadható formáját fogadja el a parlament. Ezért is fontos megérteni, hogy az idei négy választás tétje nem néhány parlamenti, európai parlamenti vagy akár önkormányzati mandátum, hanem az erdélyi magyarok felmutatott politikai ereje, az RMDSZ súlyának növelése, hiszen a következő évtizedben az életünk, a közösségi létünk függ attól, hogy mennyire sikerül ezért összefognunk. Amennyiben a jelenleg tapasztalható fejetlen kormányzás folytatódik, sőt azt is láthatjuk, hogy az AUR egyre inkább megerősödik, igen fontos tétje van annak, hogy 2025-től az RMDSZ ott legyen a döntéshozás minden szintjén. Bizonyítottuk, hogy az átgondolatlan megszorítások vagy reformoknak álcázott látszatkozmetikázás helyett a családokat, a fiatalokat, a gazdaságot segítő konkrét intézkedéseket hoztunk. Visszatérve a közigazgatási átszervezésre, intő jel az is, hogy az eddig tapasztaltak szerint az idén semmi jóra nem számíthatunk. A kormány máris megfosztotta a jövedelemadó egy részétől az önkormányzatokat, így ezek a többmilliós bevételkieséssel szembesülve rendkívül nehéz esztendőre készülnek, amit a fanarióta kort idéző fejetlen tartalékalapi osztogatás fog uralni, a tervezhetőség, a hatékony és észszerű fejlesztések helyett. Amennyiben ez a kormány marad hatalmon, és a választásokat követően keresztülviszi a tervezett területi-közigazgatási átszervezést, akkor ez hosszú távon katasztrofális következményekkel járhat az erdélyi magyarság számára.