2022. szeptember 24., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Erőltetett menetben dolgozott, pedig fizikuma, egészségi állapota éppen az ellenkezőjét kívánta volna.

Önarckép


Pedig kevesebb hittel, hivatástudattal talán meg se próbálkozik a lehetetlennel. Székely Miklós azonban megtette azt, amire csak nagyon kevesek képesek: az élet-halál mezsgyéjéről visszatérve, a nulláról kezdett mindent elölről. És rövidre szabott alkotó éveiben embertársait figyelmetkeltőn megszólító, értékeiben megbecsülendő életművet hozott létre. Ebből látható válogatás a festő halálának első évfordulója alkalmából a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti galériáiban.

Egy évtized alatt emberfölötti erővel és akarattal próbálta behozni azt a lemaradást, amit betegsége, lebénult jobb oldala okozott, igyekezett lépést tartani a korral, társaival, s bal kézzel is minél hatásosabban kivetíteni magából érzéseit, látomásait, bizonyosságait, reményeit és kétségeit. Erőltetett menetben dolgozott, pedig fizikuma, egészségi állapota éppen az ellenkezőjét kívánta volna, belülről azonban hajtotta valami, lelkiereje túllendítette a testi gyengeségeken. Persze, közben megjárta a poklokat, de volt elégtétele, öröme is olykor. Képei ezen a kiállításon jól tükrözik mindezt. Az előző tárlatai, melyekből jó párat rendezett itthon és másutt is, beleértve külföldi helyszíneket, szintén több vonulatát felmutatták próbálkozásainak, a mostani emlékkiállítás azonban összetettebb. Ott vannak a falakon az élete drámáját tükröző, megrendítő kompozíciók, az alkotóművész golgotájának képi rajzolatai, találkozunk azokkal a művekkel, amelyek a transzcendencia hatását tükrözik, és olyanokkal, melyek a hétköznapi érzelmeket, hangulatokat villantják fel sok-sok színben, alakban. Látványvilága változatos, hol absztrahálva bontja, veti szét, s saját törvényei szerint egyesíti újra a formákat, hol engedve a valóság primér élményének, közelebb kerül a természetelvű festőművészek gyakorlatához. Egyik oldalon a tragédiát, bajt, szenvedést sugalló sötét színek, másikon az életörömet kifejező élénk színkavalkád, pergő ritmusok vidámsága ragadja meg a nézőt.

Könnyen felejtünk, a család azonban biztos gondoskodik majd arról, hogy időről időre eszünkbe juttassa: Marosvásárhely számos terebélyes művészi hagyatékot továbbörökítő, izgalmas kultúrtörténetében van egy sajátos vonulat is: a korán elhunyt tehetséges alkotóké (Dósa Géza, Vida Árpád, Nyilka Róbert, Sükösd Ferenc, Vass Tamás, Ady József, Erdei György Zoltán, Nagy-György Ferenc és még sokan mások), akik közé sajnos Székely Miklós is felsorakozott. Róla, de az előtte eltávozottakról és művekben kevésbé gazdag örökségükről se lenne szabad megfeledkeznünk.