Az iskolában nem volt gondom a román nyelvvel, bár a hatvanas években Marosvásárhelyen ritkán lehetett román szót hallani.
Az iskolában nem volt gondom a román nyelvvel, bár a hatvanas években Marosvásárhelyen ritkán lehetett román szót hallani. Hosszú verseket, szövegrészeket tanultam meg, s könnyedén ízekre szedtem a legbonyolultabb összetett mondatot is. A meglepetés az egyetem első napjaiban ért Kolozsváron, amikor román szobatársnőnknek nem tudtam elmondani, hogy mit ebédeltünk aznap, s az üzletben elmutogattam, hogy mit szeretnék vásárolni. Így voltak ezzel volt osztálytársaim is. Érettségi találkozóinkon sokat nevettünk, amikor egyikük elmesélte, hogy a diákmenzán a bögyös kiszolgálóhölgynek, a „daţi-mi sânul” kéréssel adta tudomására, hogy a főzeléket csirkemellel és nem combbal szeretné. A legtragikusabb számomra az volt, amikor súlyos állapotban beszállítottak a diákkórházba, és képtelen voltam elmondani, hogy hol fáj, mit érzek, mivel csak irodalomra és nyelvtanra tanítottak az iskolában.
Az eltelt évek alatt szomorúsággal tapasztaltam meg, hogy az összevissza-reformált romániai oktatásügyben érdemben azóta sem változott meg a román nyelv oktatásának módja. Bár a 2011-es törvény 46. cikkelye előírja, hogy a nemzeti kisebbségi diákoknak a számukra készített sajátos tanterv és tankönyv szerint kell az ország nyelvét tanítani, ez a folyamat az elemi osztályok szintjén megrekedt. A törvény módosítására beadott júniusi indítványból pedig az derült ki, hogy a sajátos tantervet, amire mintát magyar részről már két ízben is kidolgoztak,
nem is akarják a felsőbb osztályokban bevezetni.
Ez felháborító, és igazat kell adnunk Alina Mungiu-Pippidi politológusnak, aki a România Curată elnevezésű civil platform honlapján arról cikkezett, hogy a Korrupcióellenes Ügyészségnél fel akarja jelenteni az érettségit. A román értelmiségiek legjava is érzi ugyanis, hogy a többségi diákoknál sem jó a román nyelv oktatásának programja. Ennek nem az a célja, hogy megtanítsa a diákokat, hanem az, hogy minél inkább alulértékelhessék a teljesítményüket. A magyar diáknál ezt csak tetézi, hogy továbbra sem a hétköznapi érintkezéshez, kommunikációhoz szükséges ismeretekre, a mai korszerű román nyelv használatára tanítják őket, hanem tájszavakkal, régies kifejezésekkel és avítt mondatszerkesztéssel bonyolított, nehezen megérthető szövegekkel is meg kell birkózniuk. A román nyelvet normális, intelligens módon használó egyének helyett a mai romántanítás „kretén filológusokat próbál kitermelni” – állítja a politológus. Messzemenően egyetértek vele, amióta a képességfelmérő vizsgára kiadott tesztkönyv tételeit nézegettem. Ebben olyan nehézségű szövegek is szerepelnek, amiért az emberi jóérzés, a pedagógusi hozzáértés sajnos nem létező ügyészségénél tennék magam is feljelentést azok ellen, akik a VIII.-os román tantervet, tesztfüzetet összeállították. És nagy kedvem lenne odaültetni a képviselő és szenátor urakat, a közoktatási tárca felügyelőit, hogy kiderüljön: hányan érik el az átmenő jegyet a VIII.-os román tananyagból!
Már kezdettől megnyomorítják, elveszik a kisebbségi diák kedvét az ország nyelvének az elsajátításától, megfosztják a lehetőségtől, hogy megtanulja kifejezni önmagát, és könnyedén eligazodjon a hivatalos ügyintézés dzsungelében, esélyegyenlőségét csorbítják ezáltal. S miközben a sok eredménytelen kísérlet után szinte mindenki kussol, esetleg otthon, netalán szülői értekezleten sopánkodik, Hargita Megye Tanácsa egy mindenre kiterjedő helyzetfelmérést végzett el pedagógusok, szülők, gyermekek körében. A vélemények alapján javaslatokat, a megoldás lehetőségeit is megfogalmazta. Kérdés, hogy lesz-e aki meghallgassa őket?
