Fekete Zsolt is eltávozott

Vészesen fogyatkozik az a tehetséggel gazdagon megáldott, tenni akaró, markáns alkotónemzedék, amely a hatvanas évektől kezdve Marosvásárhely képzőművészeti életét kitartó munkával és a folyamatos értékteremtés igényével színesen, pompásan felvirágoztatta. Abban, amit ilyen téren elért ez a talentumokban kifogyhatatlan város, Fekete Zsoltnak is méltányolandó, hangsúlyos érdemei vannak. Voltak, akik az ő képei miatt szerették meg a festészetet, látogattak el a tárlatokra. Lehangoló, nehéz időkben az általa teremtett látvány, az alkotásaiból sugárzó derű kölcsönzött némi felüdülést művészete híveinek. De ő maga is mindig erőt merített a művészi alkotómunkából, lelkileg feltöltődött, valahányszor ecsetet vehetett a kezébe. Sok műve vall erre itthon, szerte az országban és a nagyvilágban. Évek óta betegeskedett, ez kedélyére is rátelepedett, hajlott a pesszimizmusra, melankóliára, a festményei azonban optimizmust sugároznak, az élet szépségével töltik el a szemlélőt. Több mint fél évszázadon át számos egyéni és csoportos kiállításon örülhettünk üde olajképeinek, akvarelljeinek, lélekderítő színharmóniáinak. Azt mutatta fel a szülőföld, a szűkebb pátria és a távolabbi tájak, a népi tárgykultúra szépségeiből, amiből emberségben, nemzet- és honszeretetben gyarapodhattunk. Egykori kiváló mesterei, Bordi András, Barabás István, Piskolti Gábor bőségesen felvértezték mindazzal – ismerettel, tudással, hivatástudattal –, amivel egy igaz művésznek rendelkeznie kell, mindez kellő belső, lelki adottságokkal, festői érzékenységgel társult. Amíg lehetett, a szükséges energiákat is mozgósítani tudta a munkához. Tavaly azonban már nem vállalhatta a Bernády Ház felkérését 80. születésnapi tárlata megrendezésére. Számtalan más rendezvényen viszont fáradtan, gyengélkedve is ott volt, mert szívügyének tekintette a magyar kultúrát, és hűséges volt szülővárosához, kíváncsiságát, a világra való nyitottságát mindvégig megőrizte. Ezért is érezhettük úgy, hogy Vásárhely valamiképpen ő is, akárcsak számos más kitűnő egyéniség és sok érték, aki, illetve ami a tudatunkban, zsigereinkben ezt a szép települést valóban szívbéli Vásárhellyé teszi. Ha társával, szeretett feleségével nem volt jelen valamilyen fontos eseményen, feltűnt a hiányuk. Mostantól végleg hiányozni fog, szegényebb lesz nélküle a közösségünk. Nem lenne szabad megfeledkeznünk róla. És ápolnunk kellene hagyatékát. Legyen békés a nyugodalma!