A fekete halál

Hogy a köznyelvben miért kapta a pestis a fekete halál nevet, azzal magyarázható, hogy a betegnél a bőr oxigénfelvételében zavar áll be és ettől sötétkékre színeződik.

Nicolas Poussin: Az asdódi pestis

Szerb Antal szerint „a triumvirátusoknak az a természetük, hogy a három közül egy kevésbé jelentékeny; az olasz irodalom három koronája, »tre corone«-ja (Dante, Petrarca, Boccaccio) közül Boccacciónak jut ez a sors.” Természetesen ez semmivel sem kisebbíti nagyságát és világirodalmi hírnevét, melyet novellagyűjteménye, a Dekameron tart fenn, mely az 1300-as években Európában, s így Olaszországban is hatalmas járványt okozó Yersinia pestis elől elmenekült, és egy Firenze közelében lévő villában meghúzódó társaság, hét leány és három ifjú történeteit örökítette meg. A fiatalok tíz napon át mindennap egy-egy elbeszéléssel szórakoztatták egymást, ezzel igyekezve elűzni rettegésüket a reájuk leselkedő szörnyű haláltól.

Mindez több mint hatszáz esztendővel ezelőtt történt, de a pestis, mint az emberiséget ért emlékezetes katasztrófák egyike, ma is foglalkoztatja az orvosokat és történészeket egyaránt.

Hogy a köznyelvben miért kapta a pestis a fekete halál nevet, azzal magyarázható, hogy a betegnél a bőr oxigénfelvételében zavar áll be és ettől sötétkékre színeződik. Nem érdektelen elmondani, hogy napjainkban a Yersinia pestisbaktérium kései leszármazottjai évente mintegy kétezer ember halálát okozzák világszerte, annak ellenére, hogy egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült a fekete halált okozó baktérium teljes genetikai állományát megfejteni. Ismeretes, hogy a fekete halál a történelem legpusztítóbb dögvésze volt, s ahol elhaladt, világszerte tömegsírok jelzik az útját. A járvány 1347 és 1351 között csupán Európában milliónyi áldozatot szedett. A nemrég lezárult vizsgálatokhoz a Londonban eltemetett áldozatok fogaiból vettek DNS-mintát a kutatók, és az orvostudomány történetében ez volt az első alkalom, amikor egy évszázadokkal ezelőtti kórokozó genomját sikerült rekonstruálni, és ezzel a baktérium időbeli változásait nyomon követni.

Hendrik Poinar, a kanadai McMaster Egyetem munkatársa szerint minden, napjainkban előforduló járványt a középkori pestis leszármazottja okoz, az a baktérium, melynek genetikai térképe az eltelt 660 év alatt alig változott. A következő lépés – mondja a kutató –, annak megállapítása, hogy miért volt annyira halálos. A kutatások eredményeit a Nature tudományos magazin közölte, arra is fényt derítve, hogy a Yersinia pestis hogyan jutott el Európába. Poinar szerint a kórokozót 1347 novemberében hurcolták be Ázsiából Marseille-be, és onnan terjedt szét Európában, főként a patkányok bolháinak közvetítésével, vagy cseppfertőzés útján.

A baktérium még előfordul Kínában, Burmában, Indiában, Indokínában, de felüti fejét olykor Dél-Amerikában is. Napjainkban azonban sikeresen gyógyítják sztreptomicinnel és szulfamidokkal. Ezért már nem halálos betegség, hacsak nem társul a fertőzött személy krónikus bajaival.

Mindez szolgáljon a turisták bátorítására és annak a tudatnak az igazolására, hogy ezután nem kell szobafogságba menekülnie senkinek a pestis elől, ahogy azt tették hatszáz esztendővel ezelőtt Boccaccio Dekameronjának hősei.

A fekete halált legyőzte az ember.