Meggyűlt a baja a vezető kormánypárt elnökének.
Meggyűlt a baja a vezető kormánypárt elnökének. Nem elég, hogy az államelnök megválasztása másnapjától ki akarja nyírni, nem elég, hogy a párton belüli ellenzék is le akarja váltani, az augusztusi kormányellenes, erőszakba fulladt tüntetést is az ő nyakába varrnák egyesek, de a családról szóló népszavazás miatt is meggyűlt a fonnivalója.
Október első hétvégéjére tűzték ki a referendumot. Nem részletezzük, mindenki ismeri a tárgyát, és szavazhat, ahogy tetszik. Vagy akár azt is választhatja, hogy nem megy el szavazni.
És itt van az emberek legnagyobb dilemmája: hogy elmenjenek-e szavazni vagy ne. Mert egyre gyakrabban hallani olyan kijelentéseket – akár politikusok részéről is –, hogy aki elmegy szavazni, az Dragneát és a PSD-t, vagyis a „vörös bűnözőket” támogatja, aki viszont nem akar szavazni, az homoszexuális. Egyes „véleményformálók”, „szakértők”, „elemzők” szerint más lehetőség nincs. A dolog vagy fekete, vagy fehér. A szürke ötven árnyalata ebben az országban ismeretlen. Itt csak pészédések vagy johannisták, „penálisok” és „ellenállók” léteznek. A tévéviták is egyre élesebbek, a vélemények egyre radikálisabbak.
Mintha ez lenne Románia egyetlen problémája. Mikor erről vitatkoznak, nem jutnak eszükbe az évről évre csak magunk előtt tolt gondok. Az sem probléma, hogy a lakosság nagy része a létminimum határán tengődik, amint az sem, hogy nincsenek autópályák, de még az egészségügy siralmas helyzete sem akkora gond, hogy megérne egy népszavazást.
A demokráciának éppen ez a lényege: bármiről, bármikor meg lehet kérdezni az embereket, és mindenkinek joga van a véleményéhez. Emiatt nem érheti semmiféle bántódás.
És épp erre szeretnénk felhívni a figyelmet. Lehet, és időnként kell is referendumot szervezni. Csak akkor meg kell magyarázni az embereknek, miről van szó. Szinte kabaréba illő volt, ahogyan a minap az egyik rádióműsorban egy betelefonáló hallgató reagált a műsorvezető kérdésére: uram, ön heteroszexuális? Mire a dühös válasz: Dehogy! Isten őrizz! Feleségem van!
És kb. ennyire „van témában” a lakosságnak az a része, akinek a szavazatát lassan immár három évtizede választásról választásra meg lehet vásárolni egy miccsel és egy pohár sörrel.
És az is nagy igazság, hogy nem minden fekete vagy fehér. A dolgok sokkal árnyaltabbak.
Az egyre jobban elmérgesedő hazai belpolitikai háborúban persze vannak állandó témák is. Egyesek számára vörös posztó a székely zászló, a marosvásárhelyi katolikus iskola, az anyanyelvű oktatás…
Ezekről legközelebb.