A fejlődés akadálya a munkaerőhiány

Közismert, hogy az Alsó-Nyárád mentét nem hivatalosan murokországnak nevezik, hiszen évtizedek óta a megyeszékhelyt és a környékbeli nagyobb településeket az itteni gazdák látják el zöldséggel. Ma is nagyon sokan élnek ebből, habár a számos program és a korszerű gazdálkodás minden eszközét is bevetve, döcög a zöldségtermesztés. Legalábbis így látja a káposztásszentmiklósi Simon Loránd, aki egyike azon termesztőknek, akik a szüleiktől tanulták ezt a foglalkozást. 

A Simon család saját földterületén gazdálkodik. Eleinte szabadföldön, majd 10 éve fóliában termeszti a zöldséget. 20 ár fóliasátor a sajátja, míg 15 ár a fiáé, aki így továbbviszi a családi hagyományt, örökséget. Felesége tanítónő a faluban, a lánya pedig még tanuló, így javatészt a férfiak biztosítják a család ellátását. 

A főidényben paradicsom, paprika, uborka terem a fóliasátrakban, tavasszal zöldhagymát, retket, salátát és spenótot is begyűjtenek. A termést több mint 20 éve a parajdi és a korondi napipiacon értékesítik. Hogy miért nem jár Marosvásárhelyre? A kérdésre egyszerű, de elszomorító a válasz. Nem kapott helyet egyetlen napipiacon sem, mert akik korábban foglaltak, nem szívesen adják fel. Valahogy az az érzésem, hogy „kevés a préda és sok a cápa”, ezért kell távolabbi vizekre eveznie. A hosszabb út ellenére megéri, hiszen kitapasztalták, hogy amit a Székelyföldre visznek, az el is kel. Minőségi terményt kell az asztalra tenni, és ha ezt megismerik, megízlelik a vevők, akkor visszajárnak, ez a garancia a sikerre – magyarázza. 

Simon Loránd sikeresen pályázott a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium által kezdeményezett fólia- és üvegházi paradicsomtermesztést ösztönző kiírásra. Sikerült teljesítenie az előírt mennyiséget, amelynek eladását a termelési lappal kell igazolnia. Minden 10 ár után 2 tonna paradicsomot termesztett. Ezért egy alkalomra 3000 eurós támogatás járt. Megérte pályázni – mondja –, mert ez fedezte a termesztéssel járó kiadásokat. Télen gázpalackkal fűtött. Minden 10 ár felületre egy idényben 25 palackot használt el, ezeknek darabja 60 lejbe került. Ehhez hozzá kell számítani még a palánta árát is. A palántát ugyanis Magyarországról hozták, hiszen a jó ültetőanyag garantálja azt is, hogy egy tőről megfelelő mennyiségű és természetesen jó minőségű, jóízű paradicsom teremjen. Többféle paradicsommal is kísérletezik a gazda, így a termények változatosságát is biztosíthatja a piacon. 

A jövő évi pályázati kiírásra is igényel majd támogatást, hiszen ez a program valóban segíti a gazdákat – mondja. 

Amikor a fejlődésről, fejlesztésről kérdezem, borúlátóan válaszol. Ha növelni szeretnék a fóliasátorral bevont területet, családilag nem tudják megművelni a zöldségest, és egyszerűen nem találnak napszámost. A községben ugyanis senki nem akar dolgozni. (Sz.m.: a polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint Karácsonyfalván mindössze nyolc szociális segélyben részesülő személy van.) Akik foglalkoztatnak napszámost, azok vagy a szomszédos falvakból, vagy még távolabbról alkalmazzák. „Erős napsütésben kibírhatatlan meleg van a fóliasátrakban, a munkát mégis el kell végezni. Nem sokan vállalják ezt...” – mondja a gazda. És persze nincs szabadidő, vakáció, hiszen állandóan szemmel kell tartani az elültetett növényeket. 

Aztán megtudom azt is, hogy az ilyen méretű kis, illetve lassan már közepesnek minősíthető háztáji gazdálkodásból a család jól megél. Ha a munkaerőkérdés megoldódna, és lenne egy zöldségbegyűjtő, -elosztó központ a Nyárádmentén, akkor talán többet is lehetne termeszteni és a megye egyik húzóágazata lenne az a foglalkozás, amely hosszú ideje meghatározza az itt lakók életét. Csak hát ezzel is lépni kellene. Annak ellenére, hogy vannak erre pályázatok, úgy tűnik, egyelőre senki sem vállalja. Mindenki a saját kiskertjében gazdálkodik, és próbálja fenntartani gazdaságát. Ameddig van amit és akinek... – tegyük hozzá.