Nem véletlenül időzítette a választási kampány hajrájára a kormány a múlt héten bemutatott országfejlesztési és korszerűsítési „tervét”. Szép nagyra duzzasztott kampányszórólappal álltak elő, aminek a margóján a kampánycsendig maradt hétnyi idő alatt még sokat lehet köszörülni a nyelvet, és szédíteni a választókat. Ez a dokumentum megint kiválóan bizonyítja, hogy az ábrándozás világszínvonalúan megy e szép hazában. Kár, hogy ehhez a valóságnak nem fűlik a foga alkalmazkodni.
A „terv” szakszerűségéről sokat mondó porszem azért csúszott a kampánygépezetbe, mert a környezetvédő civilek már a bemutatás másnapján felhívták rá a figyelmet, hogy ennek a végrehajtása zöld szempontból inkább káros lenne, mint hasznos. Az idevágó uniós kezdeményezésnek, amin már tavasztól dolgoznak, egyik kiemelt témaköre a klímaváltozás kérdése, így a zöldek itthon már májusban közzé is tették a vonatkozó javaslataikat. A kormány meg a nálunk dívó hagyományokat hűen betartva fütyült ezekre, amit most a zöldek nem hagytak szó nélkül, kérik az egész, környezetvédelemre vonatkozó rész újratárgyalását. Az később derül ki, hogy ennek a zöld vitának mi lesz a vége. Nagyon hasonló eredményre jutnánk, ha gazdasági szempontból is kiveséznénk ezt a mutatós, de lényegileg kongóan üres „tervet”, amiből érdemben csak annyi derül ki, hogy különböző fontos területeken mennyi pénzhez lehetne jutni a következő években.
Mert arról a tervbemutatónak álcázott kampányrendezvényen ugyan nem esett szó, de attól még igaz, hogy az uniós kereteket nem alanyi jogon, hanem pályázati rendszerben osztják szét. Ezeket az összegeket nem adják, hanem meg lehet őket szerezni, a kettő között nagy a különbség. Amióta tagjai vagyunk az uniónak, még sohasem sikerült maradéktalanul lehívni az országnak jutó pályázati alapokat, magyarul: az ezért az adópénzünkből megfizetett hatóságok még sohasem voltak képesek arra, hogy az elérhető fejlesztési kereteket megszerezzék és értelmesen fel is használják. És hogy nem ez a kormány lesz az első, amelyiknek sikerül ez a feladvány, arra a veszteség kockázata nélkül lehet nagy tétben is fogadni. Ami ebből a tervből világos, hogy lenne lehetőség 30 milliárd eurót értelmesen beruházni környezetvédelembe, gazdaságfejlesztésbe meg egyebekbe, amit a nagyfiúk felsoroltak. A jó kérdés az, hogy ebből mekkora hányadot tudnak megvalósítani, és azt milyen hatásfokkal? Mert ilyenkor, kampányban az ábrándozással felérő ígérgetésnek nagy a divatja, de az ígéretekkel összevethető kézzelfogható eredményeket is felmutatni képes nagylegényeket nem nehéz összeszámolni. Ezért olyan ez az ország, amilyennek ismerjük.
