Generációk óta nem látott méretű, és egyelőre pontosan még felmérhetetlen hatású járványhelyzetben ülünk nyakig, amikor mindennél fontosabb lenne, hogy a közintézmények vezetői először az egészségügyi, majd a várható gazdasági csapás elleni védekező lépésekre fordítsák minden energiájukat. Ám egyeseknek ilyenkor is marad ideje a fajtisztán politikai vagdalkozásra, amivel talán a népszerűségüket próbálják ápolni, ám csak mélyítik a káoszt, mely részben miattuk is van.
Az egyik példa erre a minap a parlamentben elfogadott gazdasági mentőcsomaggal kapcsolatos alkotmánybírósági óvás. Lehetne vitatkozni rajta, hogy ez mennyire jó vagy éppen nem, elegendő-e ennyi, vagy sokkal többet kéne tenni azért, hogy a koronaválság lecsengése után ne a munkanélkülieket és a csődöt jelentő cégeket számoljuk majd úgy, mint most a napi jelentésekben a fertőzötteket. De szakmai érvelésnek még a halvány árnyékát is nehéz felfedezni az alkotmánybírósági óvással kapcsolatos nyilatkozatokban. Leginkább formai kifogásokról olvashatunk azokban, ami már onnan nevetséges, hogy szükségállapot van érvényben, ami pont arra hatalmazza fel a hatóságokat, hogy a válsághelyzet kezelése érdekében gyors döntéseket hozzanak, akár átlépve egyes jogi formaságokon. Normális helyzetben, megfelelő szakmai érvelésbe ágyazva, semmi gond azzal, ha a kormány nem ért egyet az ellenzéki többségű parlament ötleteivel, de ebben a helyzetben az egyetlen okos lépés az lett volna, ha a politikai ellentéteket félretéve inkább azt nézik meg, hogy a gazdaságmentő ötleteket hogy lehet összehangolni, hogy az ő fizetéseiket is leadózó emberek munkahelyeit megvédjék. Ebbe az irányba az első lépést a régebb az alapos munka ígéretével kampányoló elnöknek kellett volna megtennie egy válságkezelő egységkormány felállításának javaslatával, amikor világos lett, hogy választásokat siettető játszmája belepusztult a koronavírusba.
De hasonló játszadozásért nem feltétlenül kell messze nézni, akad ilyen helyben is, mint például a maszkviselés kapcsán kidolgozott megyei tervezet kiszivárgásának esete. Van rá illetékes hatóság, hogy eldöntse, ki milyen paragrafust hágott át, és mi jár a vétkéért. De ennél sokkal rosszabb az, hogy az ilyen ügyek azt sugallják az adófizetőnek: a hatóságok, amelyeket ő azért fizet, hogy jól kezeljék a helyzetet, kapkodnak és fejetlen döntéseket hoznak. Ez csak a pániknak jó, amit ugyanúgy kerülni kéne, mint a koronavírust. Az egymással való foglalkozás helyett az illetékesek például megnézhetnék, milyen gazdasági tényezők hatására ment fel többszörösére a maszk és a fertőtlenítő ára. Ha már gondolkodnak rajta, hogy a viselését előírják.
