A fehér szín nem szín, de minden színt befogad

Október 16-án a Désfalvi Általános Iskola tanulóinak apraja-nagyja ünneplőbe öltöztetett, várakozó szívvel sietett a medgyesi Traube-terem felé. A nagyszebeni magyar napok keretén belül színházolásra került sor. Azon vettünk mi is részt. 

A nagyváradi Szigligeti Társulat állt színpadra Bohumil Hrabal egyik művével. Erről az íróról még nem hallottunk, de rákerestünk és megtudtuk, hogy 1914. március 18-án született Brünnben, elhunyt 1997. február 3-án Prágában. Cseh nemzetiségű volt, és a kor egyik legkiválóbb írójaként tartották számon. Az életről írt humorral, kifejező vizuális stílusban. A darab, amit színpadra állítottak – A hetedik lépcsőfok –, szintén az életről szólt. Az egyik szereplő, Keresztes Ágnes alakítása külön megfogott, hisz műsorvezetőként kedvesen és viccesen vezette fel a darabot, beleszőve saját tapasztalatait az életről: első mesék, óvodás mondókák, iskolás szeretők, mulatságos történetek – amik mindnyájunk életét meghatározzák. A díszlet is különleges volt: minden pompázatosan ragyogott a fehér színtől. Azt mondják, hogy a fehér nem szín, de minden színt befogad. Így szőtték egybe a színészek életüket a darabon keresztül a miénkkel, mi pedig örültünk, hogy szereplői lehettünk egy ilyen csodálatos műnek.

Nekem nagyon tetszett, különleges volt. A diáktársaim arcán is mosoly volt végig a hazaúton, mert ilyen szomorú, de ugyanakkor humoros, értékes és mégis laza előadásban még nem volt részük. Kedvenc részletem az volt, amikor a fiúk a lányoknak kedveskedtek, majd táncra perdültek. Szeretném azt hinni, hogy mi is ilyen könnyedséggel táncoljuk végig, kedves emberek társaságában, ezt az évet. 

(Molnár Sára, Désfalvi Általános Iskola, VI. B osztályos tanuló)