Faültetés a reformáció emlékére

A hét végén az Erdélyi Református Egyházkerület szinte minden gyülekezetében faültetésre került sor az 500 éves reformáció emlékére. Néhol kevesebb csemete került a földbe, máshol nagyobb mennyiséget szántak erre a célra, ezért a munka a következő hetekben folytatódik.

A félreeső nyárádmenti kis faluban, Bedében szombaton kora délelőtt munkához láttak az emberek, megérkezésünkkor a csemeték földbe helyezésével voltak elfoglalva. A szentgericei Batizán Attila beszolgáló lelkész útba igazította őket, hogy mennyire kell földbe engedni a fiatal fákat, hogyan kell felhompolni, nyolcas kötéssel cövekhez rögzíteni és hálóval körülvenni a hajtásokat, hogy megóvják a nyulak, őzek téli károkozásától. A templomkertben kéttucatnyian dolgoztak, az idős és középkorú férfiak mellett kisfiúk, kislányok is kivették részüket a munkából. Amikor a 25 csemete a földbe került, a tiszteletes zsoltárt olvasott és arról beszélt nekik, hogy miért ültetünk fát az 500 éves reformáció kapcsán: az idős, elhalt fákat kivágjuk, hogy újak sarjadjanak, ezzel jelképesen a gyerekeknek is teret engedünk, és hisszük, hogy ebben a kis faluban is lesz református közösség ötszáz év múlva is. Ezután a csapat a falu alsó részébe vonult, ahol az egyházközség egyik parcelláján további 25 csemete került földbe, majd a munkálkodókat a parókia udvarára szeretetvendégségbe hívta a lelkész.

Kérdésünkre a lelkész elmondta: az utóbbi időben többet beszélgettek a gyülekezetekben arról, hogy az emberek hogyan élik meg azt, hogy reformátusok, és hogyan élik meg az 500 éves reformációt, hiszen ugyanazt az Istent imádjuk, mint a más felekezetek, ugyanúgy járunk templomba. Sok helyen az emberek nem tudnak mit kezdeni a különbözőséggel és azzal, hogy ők reformátusok. Mégis elhangzott az, hogy a reformáció a Szentírás alapján történő szüntelen megújulás. Ez a faültetés is a megújulást jelképezi, és a reformátusoknak még inkább törekedniük kell a megújulásra. Hogy ezt Bedében hogyan élik meg? „Erre törekedünk, ezt tudatosítjuk és erősítjük bennük” – válaszolta a lelkész. 

A 72 éves Takács György gondnoktól megtudtuk, hogy 105 református van a mintegy 180 lakosú faluban, a kis gyülekezet azonban nem elöregedő, csak egyötöde 60 év fölötti, de legalább ennyi gyerek is van. A közösség lelkes, máskor is közmunkáznak, amikor a szükség megkívánja, így újították fel tavaly a parókiát, tavalyelőtt annak tornácát, valamint a templomhoz kivezető lépcsőt. A faültetést jó ötletnek tartja, hiszen ülteni kell, az 50-60 éves fák már elöregednek, nem teremnek. Különösen örül, hogy ügyes, fiatal, mindent fáradhatatlanul intéző lelkészük van. Hasonlóan vélekedett a 37 éves Szakács Jenő is: a különböző munkálatokat nem tudja megfizetni a kis gyülekezet, ezért máskor is közmunkával oldanak meg sok dolgot, és ahhoz képest, hogy kicsi a falu és a közösség, szép számban összegyűltek az üleltésre is. A munkába a gyerekek is bekapcsolódtak, az ő fia is nagyon készült erre a napra, és lelkesen dolgozott a felnőttek mellett.

 

A jövendőre gondolva

Backamadarason közel hatvanan láttak neki szombaton délben, hogy a temető fölötti, művelésre már kevéssé alkalmas parcellán 80 diófacsemetét ültessenek el. A munka elkezdése előtt Koncz László Ferenc lelkész a magvető példázatát olvasta fel, abban a hitben, hogy az ige magvai jó helyre hullanak és termést is hoznak. A munkából kivették a részüket nemcsak a presbiterek, hanem a nőtestvérek, a konfirmandus ifjak és a vallásórás gyerekek is, de családok is érkeztek, bár reggel még fontolgatták, a kiadós éjszakai eső miatt. Az ültetés befejeztével a munkás közösséget a szeretet asztalához hívta a lelkész, ezzel is megköszönve kitartásukat. Kérdésünkre bevallotta: azzal a reménnyel ültették el a fákat, hogy az Úrban végzett munka nem hiábavaló, és a termés ízét a következő nemzedék fogja érezni.

A Küküllői Református Egyházmegye espereshelyettesi tisztségét is betöltő Koncz László Ferenc elmondta: az 500 éves reformáció tiszteletére a hét végén az Erdélyi Református Egyházkerület minden gyülekezetében – anya- és leányegyházközségekben, szórványokban egyaránt – ünnepelnek, események vannak, ezzel is hálát adva Istennek, hogy megérhettük ezt az esztendőt és az ötszáz évet ünneplő nemzedék lehetünk. Nemcsak úgy ünnepelünk, hogy pusztán arra emlékezünk, mit tettek hitvalló őseink és reformátoraink, hanem arra is gondolunk, hogy mit teszünk mi, mai nemzedék. Ennek „lenyomata” a faültetés is, amely révén jelt állítunk és jelt hagyunk magunkról. Isten arra hívott el, hogy építsük a tőle kapott talpalatnyi szülőföldet, műveljük és őrizzük, ezáltal nőjük be a kapott életteret. A faültetéssel nemcsak magunkra, hanem a jövendőre is gondolunk, de azt is megmutatjuk, hogy összetartozunk, és hogy mi, reformátusok, szeretnénk még hozzátenni valamit a világhoz, hogy az szebb legyen. Ezért azonban nekünk is meg kell változni, portáinkon rendet kell teremteni, közösséget építeni, és ez a munka az építkezés áldott lehetősége.

 

Sokfelé ültettek

Vasárnap lehetőség szerint minden református gyülekezetben legalább egy emlékfát elültettek, de volt, ahol ötvenet vagy ennél többet is, attól függően, hogy ki hogyan tudott élni a lehetőségekkel. A küküllői esperesi hivataltól megtudtuk: a jubileumi esztendőre az egyházmegye különböző rendezvényekre 146 ezer lejt kapott az erdélyi egyházkerülettől, faültetésre pedig 39.700 lejt. Ebből az egyházmegye 59 egyházközségéből igényeltek különböző összegeket csemetevásárlásra, átlagosan 10 lejt számolva egy fa beszerzésére.

Nyárádmenti körutunk során efelől érdeklődtünk a lelkészeknél. Gegesben vasárnap egy csemetét ültettek el, de a következő napokban még 150 hagyományos gyümölcsfát ültetnek el a templomkertben és az egyház gyümölcsösében – tudtuk meg Tőkés Attilától. Szász Jánosnál kiderült, hogy Berében és Berekeresztúron 5-5 hársfát ültettek el a templomkertben, ugyanennyit Májában a temetőben is. Székelytompán, Székelysárdon és Székelymosonban egy-egy fát ültettek vasárnap, de további százat vásároltak, amelyek a cinteremkertekben kerülnek a földbe – értesültünk Gáspár 

István lelkésztől. Nyárádszentimrén is csak jelképes faültetésre került sor vasárnap, de a következő időszakban a templom körül lesz gyümölcsfaültetés – tudatta Kovács Szabolcs. Nyárádmagyaróson a vasárnapi istentisztelet után egy hársfát ülettek a templomkertben, a parókia kertje pedig további 69 gyümölcsfával gyarapodik, míg Torboszlóban 150 gyümölcscsemetét ültetnek el a templomkertben a következő napokban – derült ki Lázár Balázs beszámolójából. Szentgericén összesen 500 csemetét ültetnek el: ebből 120 diófát hétfőn, a többi 380-at viszont csak a tavasszal. A nagyszabású akcióhoz a hollandiai testvérgyülekezetük is csatlakozott, ahol 150 személy adakozott és fogadott örökbe egy-egy nyárádmenti fát, a hét végén pedig egy kis küldöttség is érkezett, hogy részt vegyen az ültetésen – részletezte Batizán Attila lelkész.

Vannak olyan gyülekezetek is, amelyek nem igényeltek pénzt faültetésre. Mások mellett Nagy Attila havadi lelkész sem, aki a jelképes faültetésen kívül nem kívánt nagyobb dolgot szervezni: az ő elvei szerint a faültetéseket helyi lehetőségek kihasználásával kellene megoldani, ő a meglévő egyházi összegeket karitatív célokra fordítaná, például nélkülözők, idősek számára készítene élelmiszercsomagokat. – Ezzel is meg tudjuk mutatni, hogy reformátusok vagyunk, és itt vagyunk – véli.