Farsangi utóhang

A Magányosok Klubja nemrég ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Ha 25 éve vagyunk együtt, az azt jelenti, hogy huszonötödjére farsangoltunk együtt. Az idei farsangunk a jókedvnek és a vidámságnak a csúcsa volt. Talán azért, mert bennünk éltek azok a szép, dicsérő szavak, melyek körülöleltek az évfordulós ünnepségünkön. 

És felsorakoztak az ötletes álarcos figurák. Hiába takart a jelmez klubtagot vagy jól ismert vendéget, be kellett mutatkozniuk, hogy felfedjék kilétüket. Volt ott virágárus lány, varázsló, kéményseprő, kampányfőnök, aztán maha-radzsáné, a kék herceg felesége, óriás baba, szitakötő, székely menyecske, reklámember, olimpikon, nagyszájú cigány asszonyok, menedéket kérő két migráns nő. 

Tökéletesek voltak a jelmezek és kiválóak a kísérő szövegek is. A zsűri igyekezett tárgyilagosan dönteni, de mindenki kapott diplomát, csak a különböző színek jelezték a minősítést. A legsikeresebb jelmezek piros diplomának örvendhettek: a szíriai migráns Varga Irén, a maharadzsáné Kaszács Erzsébet, cigány asszonyok Szabó Mária, Bíró Irén és a varázsló Pollák Erzsébet.

A többi jelmezes narancssárga, citromsárga, zöld és kék diplomával távozott. 

A hangulatot Szilágyi Sándor „egyfős” zenekara biztosította, aki minden alkalommal velünk tart és kedvünkre muzsikál. A hangulathoz hozzájárult még az Effendi vendéglő jó konyhája, pontosabban az itt készített finom falatok. 

A farsangi találkozó szervezője és lebonyolítója Kopacz Imola tiszteletbeli elnök, pszichológus volt. Szavai szerint, számára igazi örömet jelent, ha látja a sok csillogó szemű magányost, akik néhány órára félre teszik a hétköznap gondjait. 

Ezért is kapta Kopacz Imola a közelmúltban az Amici Urbis kitüntetést.

Radványi Hajnal