Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-04-04 14:21:09
Fanyar fickó voltam én örökké,
csontig fútt a szél, rongyolta minden álmom.
Nyűtt bakancsom egy század peremén
cipelte füles sapkám és kopott nagykabátom.
Bennük laktam én. Huszonnégy oldalborda,
Két lábszárcsont — lejárva, mondjuk, térdig.
A koponyámat, hogy megemeltem volna —
nem emlékszem. Nos, értik, akik értik.
A gerincemre öltözködtök lassan.
A szívdobogások is végül ideérnek,
de hogyha végigmennék most a Csíki utcán
füles sapkában — kiröhögnétek!
Tudós csavargó voltam mindig, s vittem
nyakamban zacskónyit az omlós anyaföldből,
s hogy elkevert a szél itt, Dardzsilingben,
már hallom, hogy a szívemen dörömböl,
bújt, és jönnek lassú méltósággal értem
krumpliföldek, rétek, karcsú fák.
Töri szívemet, s szívem is a népet,
mely annyit bolygott vélem — s mégsem lelt hazát.