Fanyar megemlékezés Marosvásárhelyen

Az 1989-es forradalom évfordulóján

Szerdán délelőtt a hivatalosságok és maroknyi ember Marosvásárhelyen, a főtéren az 1989. december 22-i forradalomra emlékezett a 33. évfordulón. Több mint három évtized óta ugyanazon forgatókönyv szerint, egyre jobban fogyatkozó közönség előtt hangzik el a mai napig megválaszolatlan kérdés: ki lőtt ránk 1989. december 21-én? 

A hivatalos ceremónia Claudiu-Ovidiu Dobocan tábornok, a marosvásárhelyi helyőrség parancsnokhelyettesének a fogadásával kezdődött, majd rövid ortodox és református megemlékező istentiszteletet tartottak. Lőrincz István, a marosvásárhelyi alsóvárosi gyülekezet lelkipásztora románul és magyarul elmondta, édesapja hat évig volt politikai fogoly, őt is többször zaklatta a szekuritáté, így érintettként tudja, milyen szörnyű rendszernek vetett véget a forradalom, amelynek Marosvásárhelyen hat halálos áldozata és számos sebesültje volt. Majd a közelgő ünnepek alkalmából békességre és szeretetre szólította fel a jelenlevőket, hogy közösen őrizzük meg a szabadságot, amelyet harminchárom évvel ezelőtt kivívtunk. 

Az istentiszteletet követően felszólalt Hamar Alpár Benjámin, a December 22. Egyesület elnöke, aki csalódottságát fejezte ki, mivel szerinte a rendszerváltás után a mindenkori hatalom figyelmen kívül hagyta a forradalom eszméjét. 

A szabadságot még ma is porcióra adják – mondta, majd hozzátette, két évvel ezelőtt Nicolae Ciucă hadügyminiszter elnézést kért a hadsereg nevében mindazért, ami az 1989-es forradalomkor történt, ezzel szemben nemrég, miniszterelnökként egy volt rendőrt nevezett ki Maros megye egyik alispánjának. A hatóságok semmibe veszik a forradalmárokat. Ezt tükrözi az is, hogy a megemlékezés idejére nem zárták le a közúti forgalmat a főtéren, és a marosvásárhelyi eseményeknek emléket állító keresztek mellé helyezték az Erdélyi Iskola szoborcsoportot, amelynek szerinte más helyet kellett volna találni. Ugyanakkor az 1990-es években a forradalmár mártíroknak felállított emlékművet sem cserélték ki, más városokban monumentálisabb, az áldozatokhoz méltó köztéri alkotásokat emeltek. Ma sem tudjuk, hogy ki lőtt ránk 1989. december 21-én, majd hozzátette: mindez hűen tükrözi a román politikai elit viszonyulását az 1989-es forradalomhoz. 

Viorel Vuţă, az 1989-es Román Forradalom Identitása Egyesület vezetője visszaemlékezett a harminchárom évvel ezelőtti eseményekre. Elmondta, hogy 1989. december 21-én 9 órakor az Imatex egyik csarnokában összegyűjtötte a munkásokat az RKP üzemi titkára, hogy elítéljék a napokkal azelőtti temesvári eseményeket. A párttitkárt félbeszakította Viorel Vuţă, felfedve a valós temesvári helyzetet, eseményeket. Eldöntötték, hogy levelet fogalmaznak meg, amiben jelzik elégedetlenségeiket, és elküldik az RKP Maros megyei pártbizottságától Bukarestbe, az RKP Központi Bizottságához. Ezzel szemben pár óra múlva megjelent a gyárban a Maros megyei pártbizottság elnöke öt civil ruhás szekussal, hogy a gyár igazgatójának, Moldovan Dorinnak az irodájába tárgyalni hívják a kezdeményezőt. Nyilvánvalóan le akarták tartóztatni. Ennek a megakadályozására ismét összegyűltek a munkások a gyárcsarnokban, majd 1, fél 2 óra körül kivonultak a gyár, utána pedig a szomszédos egykori vállatok (IRA, Vinalcool, Metalotehnica) elé. Így alakult ki a Dózsa György utcában az a népes csoport, amely a főtér irányába vonult, áttörve a Metalotehnicánál, az Állomás tér közelében, a Furnica lépcső körül és az egykori telefonpalotánál felállított rendőrzárlatot. Miután a forradalmárok egy csoportja a legnagyobb marosvásárhelyi lakónegyed, a Tudor lakóit is felszólította, hogy csatlakozzanak a tiltakozókhoz, a megyei pártbizottság székháza (ma prefektúra) előtt gyülekeztek, ahol vízágyúkkal fogadták a tömeget. Estére mintegy 10.000 ember gyűlt össze a főtéren, 21 óra körül eldördültek a fegyverek. A sortűzben, mint ismeretes, hatan meghaltak, több tízen megsebesültek, és elkezdődtek a letartóztatások. Másnap ismét kivonult a tömeg a pártbizottság elé, és a diktátor bukaresti meneküléséig kitartott – hallhattuk a visszaemlékezést. 

A felszólaló azzal zárta beszédét, hogy a forradalom eszméjét minden romániai politikai osztály lábbal tiporta. „Egy igazságos rendszert álmodtunk, de csalódnunk kellett” – tette hozzá a szervezet elnöke, majd ő is felhívta a figyelmet, hogy eddig nem sikerült Marosvásárhelyen az eseményhez és az áldozatokhoz méltó emlékművet állítani. 

A felszólalásokat követően a jelen levő hivatalosságok (a helyőrség, a prefektúra, a polgármesteri hivatal, a megyei tanács és a forradalmárszervezetek képviselői) megkoszorúzták az emlékművet. Az elöljárók az idén helyetteseiket jelölték ki képviselőjükként – talán nem véletlenül.