Faludy György: Rotterdámi Erazmushoz, 1.

Hitvány volt Róma, és Luther kikezdte.

Melyiket választottad? – Egyiket se.

Hová mentél? Uralkodók szaladtak

utánad. – Oda, ahol írni hagytak.

Nem fogadtál el tekintélyt, se dogmát.

– Csak így végezhettem a magam dolgát.

Mire vagy büszke? – Hogy türelmet, békét

hirdettem ordas farkasok közt. – És még?

– Hogy ahhoz álltam, kit máglyára tettek,

olyankor is, ha nem értettünk egyet.

Hány inkvizítor esküdt örök bosszút

ellened! S hogy szoktál aludni? – Rosszul.

Látlak, ahogy felkeltél – még setét volt –

és fújtad a parazsat: mint a vérfolt!

Sóhajtottál. Ferenc király s a császár

egymás torkán, Szolimán meg Budánál;

s ki látja a bitang világot tiszta

szemmel? Még Morus is karrierista.

Ma is tizenhat órám van, gondoltad,

majd kihúztad a hamuból a tollat,

s íróállványod mellett keltegetted

a kultúrát, melyet ma eltemetnek.

2006. szeptember elsején, 13 éve, 95 éves korában hunyt el a Kossuth-díjas költő, író, műfordító, örök polgárpukkasztó, a huszadik század megannyi szépségének és szörnyűségének krónikása, a magyar és világirodalom legendás alakja.