Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-02-07 15:22:27
Fáradt csontok
Gedeon azt mondta a feleségének:
– Immár ismét az orvosnál kötök ki. Fáj a derekam.
Az orvos alaposan megvizsgálta, megtapogatta a fájós részeket.
– Igen – mondta –, érzékennyé váltak az izmok, fáradtak a csontok. Milyenkor fáj a leginkább?
– Doktor úr, ha lehajolok, a derekam nyikorog. Mikor állok fel, akkor recseg. Ha emelek valamit, akkor ropog. Ha hirtelen balra fordulok, akkor herseg. Ha pedig jobbra dűlök, akkor csikorog.
– Na – mondta az orvos –, gyógyszert írok fel, ágyba parancsolom. A derekát kímélje: ne nyikorogtassa, ne recsegtesse, ne ropogtassa, ne hersegtesse, ne csikorogtassa.
Mi legyen a mai vacsoránk?
Nagyanyám megkérdezte édesanyámtól:
– Gizike, mi legyen a mai vacsoránk?
Édesanyám megállította a varrógépet.
– Kenyér volna jó – mondta –, de nincs.
– Nincs. Már egy hete nincs – toldotta meg nagyanyám.
– Mennyi puliszka maradt a délről?
– Majdnem a fele.
Édesanyámnak felcsillant a szeme.
– Na, a puliszka mellé kiadós rozmaringmártást. Úgy, mint a tegnap, mint a tegnapelőtt. Legalább jóllakik a három gyermek. A puliszka laktatós.
Nagyanyám mindjárt kettőbe vágta a maradék puliszkát, felét elcsomagolta reggelre. Édesanyám újból megindította a varrógépet, a kereke durván kezdett kattogni.
– Mi van, szép varrógépem – szólt édesanyám –, te is éhes vagy? Nincs gépolajunk sem. De majd lesz. Minden lesz.
Mellém öregedtél
A piacon régi tanítványommal találkoztam. Hosszan rám nézett, majd összecsapta a két kezét:
– Jaj, tanár úr, hát maga így megöregedett?
– Te – mondtam –, mostohán változatos volt az életpályám, megviseltek az esztendők. És te?
– Ó, az én életem is mostohán alakult: szüleim korán elhaltak, három feleségem volt, nyolc gyermek született a három asszonytól, nemrég balesetet szenvedtem, most betegnyugdíjas vagyok.
– No – szóltam röviden –, akkor te tisztán mellém öregedtél. Mind a ketten a nyugdíjból élünk.
Életre születtünk
– Na, a tegnap megszaporodott a családunk – mondta Annamari –, képzeld el, a kicsi Töpi kutyánknak hat kölyke született.
– Jaj, ebben a decemberi hidegben hol szülte meg őket?
– Bent, fészket csináltunk a kosárban. Előbb négy kölyök született, aztán bement – kétszer is – az ágy alá, ott született az ötödik és a hatodik. Ekkorák né, mint a fél markom, mint egy közepes nagyságú töltött káposzta.
– Elevenek-e?
– Úgy nyüzsögnek, olyan szépek, három hófehér, mint az anyjuk, három pedig tarka. Nagyon félti őket Töpi: agresszív, harap. Most számolgatom: a családban hatan vagyunk, és ott van Töpi a hat kölyökkel. Életre születtünk mind a tizenhárman.