És itt még nincs vége. Mert Balázs Imre József könyvbe gyűjtött száz kritikája megjelenése után is folytatja a kortárs irodalom újdonságairól szerzett benyomásai és az ezekhez fűződő észrevételei tízmondatos közlését.
És itt még nincs vége. Mert Balázs Imre József könyvbe gyűjtött száz kritikája megjelenése után is folytatja a kortárs irodalom újdonságairól szerzett benyomásai és az ezekhez fűződő észrevételei tízmondatos közlését. Legalábbis úgy gondolom, könyvekben ugyanis nincs hiány, csak idő jusson az elolvasásukra! Már ez is elég kihívás lehet a véleményét s az abból fakadó mondandót belső késztetésre sűrűn közzétevő szerző számára, nem beszélve arról, hogy aligha hagyja ezt a saját maga által kiötölt és kellő kitartással kiművelt műfaji leleményt elsorvadni. Várható tehát, hogy ugyanúgy, mint eddig, a Transindexnek köszönhetően a közeljövőben is találkozhatunk tömör, egyszerű, műfaji és tematikai korlátozásoktól mentes, gondolattársításokra serkentő, szellemes írásaival. És valószínű, hogy a Lector Kiadó gondozta, kivitelezésében is telitalálatként értékelhető kötet nyomán mind többen keresik majd B.I.J. Tíz mondatait a világhálón. Annál is inkább, mivel sokan ugyan még ma is kedvelik a Seherezádé-féle végtelen meséléseket, de jóval nagyobb azoknak a tábora, akik arra esküsznek, hogy a mai világban már csak a rövid szövegeknek van reális esélyük eljutni a széles közönséghez. Tény, hogy az Ezeregy mondat iránt élénk érdeklődés mutatkozik, és a bemutatóit is kedvező visszhang kíséri. A médiából is erre következtethetünk, és ezt tapasztalhattuk Marosvásárhelyen is, ahol február 28-án a Yorick Stúdió székhelyén, a várbeli Mészárosok bástyájában a szerzővel Demény Péter beszélgetett. Azóta a kolozsvári irodalomtörténész, kritikus, költő, szerkesztő március 8-án a budapesti Írók Boltjában is kifejthette gondolatait könyvéről.
A kritikus nyilván objektivitásra törekszik, amikor visszajelzéseit felvillantja, de válogatása nem kerülheti el a szubjektivitást. Egy évtized kiadói terméséből emelte ki azokat a könyveket, amelyeket érdemesnek tartott a népszerűsítésre. Van 2007-ben megjelent kiadvány is a kötetben, az ismertetők zömét azonban a későbbiek teszik ki, több értékelt mű 2017-es kiadású. A könyvszerkesztő Vida Gábor négy tömbbe társította a kritikákat. A verset, prózát, gyermekirodalmat, irodalomtörténetet taglaló egységek persze egyenetlenek, a verses és a prózai könyves tömb sokkal nagyobb az utóbbi kettőnél, és szinte egyforma, ez nem derít fényt arra, ezek közül mit preferál a recenzens, kritikus, vagy nevezzük akárhogyan. Az viszont beszédes, hogy a kiadványok, amelyekre felfigyelt, többnyire kiállták az idő próbáját, felkerülhettek a sikerkönyvek valós vagy képzeletbeli listájára. Ha a méltatottak életkorát próbáljuk meghatározni, azt mondhatjuk, Balázs Imre József leginkább a harmincasok-negyvenesek körében találta meg a figyelmét felkeltő munkákat.
De lassan ebben a recenzióban is kezdenek túltengeni a számok, nem árt ilyen tekintetben visszafogni magunkat. Azt viszont még jeleznünk kell, hogy a játékosság, amit az emberben a számok elindíthatnak, egyik fontos jellemzője a kötetnek. Balázs mindenik írásához egy asszociációs lehetőséget társított. Ötös fogalmi, érzékszervi megközelítésben is feltünteti, mit sugallt számára az éppen elemzett kötet a szín, a szó, az ennivaló, a film és a zene vonatkozásában. Példaként konkretizáljunk egyetlen könyvvel és szerzővel. Kovács András Ferenc 2007-ben napvilágot látott kötete, az Időmadárkönyv. 69 haiku az asszociációs meghatározóban így mutatkozik: szín: nádszín, szó: víz, innivaló: szaké, film: Lost in Translation, zene: Deep Purple – Made in Japan. A többi 99 kötet szülte benyomásokat is megismerhetjük, és elolvasva vagy újraolvasva azokat, összevethetjük a magunk fogalomötösével. Nem hiszem, hogy gyakoriak lennének az egyezések. Talán éppen ez a legjobb a könyvekben: ahány olvasó, annyiféle húrokat pendítenek meg bennük. A szerzőt különben címadása is jellemzi. Szellemesek a kiemelései, nyilván ezekkel is lehet vitatkozni. Ezeregyféleképpen.
Ami még ide kívánkozik, az a Lector dicsérete. Öt esztendő kevés egy kiadó életében. De a fiatal, kis létszámú marosvásárhelyi könyves műhely máris egyre nagyobb elismerésnek örvend. Ötletessége, mozgékonysága, szerzővonzó képessége és igényessége keresett, szép kötetekben, népes közönséget egybegyűjtő rendezvényekben kamatozik. Csupán az utóbbi napokban, hetekben Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Szászrégenben és Budapesten ismertették újdonságaikat, találkoztak az érdeklődőkkel. Csak így tovább!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató